Beálltam a kapuhoz, ahonnan indulnom kellett, miközben apa elnézést kért a várakozás miatt.

- Újabb két osztálytárs csap össze egymással az A osztályból. Yamada Zakuro, a rettenthetetlen, kínzó és vakságot okozó, újonc U.A-s hőstanonc! Kontra a szikrázó természetű ifjú, osztálytársa, Kaminari Denki! Noss hát, látványos mérkőzésre számíthatunk! Rajta!

- A verseny után elhívhatlak egy vacsorára vigasz képpen? Hiszen a m-- viszont nem hagytam neki időt sem arra, hogy befejezze a mondandóját, sem arra, hogy aktiválja az erejét. Egyből megvakítottam és olyan fájdalmat vittem az egész testébe, hogy felordítva próbált talpon maradni. Ezt kihasználva, hogy a fájdalom kibírásával küszködik ahelyett, hogy használná az erejét, nekiiramodtam és nekiálltam kitolni a pályáról, de a képességem nem szüntettem meg.

- És vége!- kiáltott fel apa, ahogy Kaminari kitette a lábát a pályáról. Ezt követően pedig meg is szüntettem a képességem, mire a fiú majdnem összecsuklott, ha nem fogtam volna erősen.

- Ne haragudj... Nem akartalak bántani csak.. nem hagyhatom magam.- szorítottam magamhoz a fiút.

- Nem... Nem probléma..

- Yamada folytathatja a versenyt!- ítélte nekem a továbbjutást a sensei.

- A vacsi még áll?- mosolyodtam el halványan.

- Én fizetek.- kijelentésén felkuncogtam.

- Legyen. Na, tudsz már járni?

- Hogyne tudnék? Csak kényelmes itt.

- BAKA!- csaptam fejbe nevetve. Mindketten visszamentünk a nézőtérre.

- Na, jöhet a 4. mérkőzés! Szépen haladunk. Lássuk a következő páros mit tud felmutatni!

- Sziasztok!- mosolyogtam a többiekre.

- Zaku! Nagyon ügyes voltál!- fordult hátra Kiri és integetett.

- Köszike!- vigyorogtam és mellé ültem, mire magához ölelt.- Azt az ajándékot nem hagyhatom veszni hagyni. Nem fogom feladni.- motyogtam vállára hajtott fejjel.

- Milyen ajándék?

- Amit az öltözőben kaptam. Tőled.

- O-oh, hogy az! Hát.. ne is, az nem lenne túl férfias.

- Ahogy mondod.- kuncogtam fel.- Kis megszállott.

- Oi, nem is vagyok az!

- Hogyne-hogyne.- paskoltam meg a combját.

Mindeközben megkezdődött Tenya és Hatsume csatája, szóval inkább Kirinek dőlve nézni kezdtem mi is folyik. Szegény Tenya... Igazán sajnáltam. Túlságosan komoly és mindenki kérését tiszteletben tartja, ez pedig a vesztére dolgozott azon a meccsen. Szegénykét még egy hálóval is elkapták... Tenya, Tenya... Dolgoznod kell valahogy ezen... Nem nézhet mindenki palimadárnak. Csóváltam a fejem, de le nem bírtam venni a tekintetem a harctérről. Gyakorlatilag még 10 percig a lány csak a találmányait mutogatta, majd... nemes egyszerűséggel lesétált a pályáról.

- Öm.. Hatsume lesétált. Iida folytathatja a versenyt!

- ÁTVERTÉL!- akadt ki "picikét" a fiú.- Mégis hogy tehetted ezt?!

- Mivel Iida mindent nagyon komolyan vesz, a megfelelő szavakkal bármire rá lehet venni. Hatsume pedig nagyon céltudatos.

- Uraraka, hová mész?- néztem a lány után értetlenül.

- És tényleg képes bármit megtenni a sikerért. Nem semmi!

- Uraraka?- néztem őt továbbra is, ahogy elsétál.

- Szerintem felkészülni megy, hagyd csak.- nézett hátra Kiri is.

- Mh... Lehet igazad van. De aggódok érte.

- Nem kell mindenki miatt aggódnod, Zakuro. Ez az áldott jó szíved tesz majd egyszer a sírba.- nyomott puszit a halántékomra a fiú.

- Oké, ezek után mondjátok azt, hogy nem jártok.- szólt nekünk Jiro.

- Pedig nem.- vontam vállat. Azonban a zavartságom elárulta a pír az arcomon.

- Még, mi?- mosolyodott el Sero.

- Bármi meglehet haver.- húzott magához közelebb a vörös, mire kuncogva simultam ölelésébe.

- Folytatódik a verseny az ötödik mérkőzéssel.

Apa felvezette Minát és Aoyamát, majd megkezdődött az ő meccsük is. Felkínáltam a lehetőséget fogadásra, de mindenki Mina mellett tette le a voksot, így feleslegesnek bizonyult az egész móka.

- Nee, Sero.- döntöttem hátra a fejem unalmamban, hisz tudtam, hogy a barátnőm fog nyerni.

- Hm? Igen?- mosolygott rám.

- Jobban vagy már, ugye?

- Már a takaró sem kell.

- Szupi. Na és.. Milyen sütit szeretnél? Oh! Mit szólnál ha majd átjönnél és közben dumálnánk, meg akár be is segíthetsz, ha gondolod.

- Én benne vagyok. Na és a pasid?

- Engem aztán nem zavar.

- Nem is a pasim.- mondtuk egyszerre Kirivel.- OI!- csaptam fejen nevetve, mire felkacagott ő is.- Na de akkor majd fixáljunk időpontot.- mosolyogtam.

- Majd holnap megbeszéljük, rendben? Ma már tuti teljesen kifáradunk.

- Oksi~!- vigyorogtam és ismét előre néztem, vissza a pályára. AHOL AOYAMA FEKÜDT LEESETT NADRÁGGAL!- Fújj!- fúrtam arcom egyből Kiri mellkasába.- Egy hónapig rémálmaim lesznek ettől a látványtól.

- Majd alszok veled.- simogatta nevetve a hajam.

- Ez nem vicces, undorító! Ennél gyászosabb alsótestet az életbe nem láttam még!- borzongtam meg, mire pár emberen kívül, mindenki felnevetett.- Persze, nevessetek csak... Bleh..

- Ügyes voltál Mina.- mosolygott Tsuyu.

- ÉLJEN MINA~!- kiáltottam fel felugorva.

- ÉLJEN YAMADA~!- nevetett a pályán a lány.

- MINA ÉS YAMADA!- vigyorogtam, mire bólogatva elindult.

- Ne is húzzuk tovább az időt, jöjjön a hatodik mérkőzés!- Tokoyami és Momo harcoltak. Azt hiszem nem kell mondanom kinek harcoltam. Vagyis...

- GYERÜNK TOKOYAMI!- kalimpáltam vigyorogva, mire a fiú csak felém intett, de nem vette le a szemét Momoról.- Hujajaj mindjárt elpirulok, intett nekem!- ültem vissza a székbe vigyorogva.

- Azt hiszem valaki lopja a crushod, Kirishima.- nevetett fel Kaminari.

- Az én krásom Tokoyami.- nevettem fel, mire a vörös a bajsza alatt morgolódni kezdtett.- Kis féltékeny.- kuncogtam fel.

- Yaoyorozu, kiestél!

- MÁRIS?- sikkantottam fel.- ÉLJEN TOKOYAMI!- vigyorogtam, mire a Sötét Árnya felém integetett mosolyogva.- Hát milyen édes már?- vigyorogtam ugrálva, mint egy őrült.

- Mi olyan nagy szám benne?

- Hogy mi? Elsősorban: nagyon okos, ügyes, találékony és még helyes is. Másrészt viszont: Sötét Árnyék az egyik legédesebb dolog, akit valaha láttam!

- Helyes, mi?

- Szerintem ne húzd tovább szegény agyát. Mindjárt férfiasan fogja szétverni Tokoyami fejét.- nevetett Sero.

- Gomenne, igazad van.- kuncogtam.- Na menj, te jössz. Futás!- nyomtam ugyanolyan gyors puszit Kiri szájára majd elkezdtem lökdösni kifelé. Pontosabban.. egész a bejáratig löködtem, ahol hirtelen megtorpant. Megfordult, majd magához húzva megcsókolt. Szemeim a kétszeresükre nőttek a meglepetéstől. Pár másodperccel később mosolyogva vált el tőlem.

- Szurkolj nekem. Nyerni fogok.- eleinte meg sem bírtam szólalni, csak vörös fejjel dadogtam, mint valami beszédhibás. A fiú megfordult és elindult ki.

- Szurkolni fogok!- kiáltottam végül utána, mire mosolyogva hátranézett, biccentett majd felsietett a pályára.

Én fel sem mentem, vissza a helyünkre. Ott maradtam a kapuban, hogy onnan nézzem őt és én lehessek az első aki gratulál majd neki. Apa elindította a meccset, a fiúk pedig egymásnak estek. Igazából kevesebbet láttam, mint fentről tettem volna, de nekem elég volt az is. Aggódva bámultam, ahogy kapja s adja az ütéseket. Nagyon aggódtam érte, hogy a képessége feladja vagy bármi és akkor valami baj történik. De a fiú nem hátrált. Továbbra is talpon volt és ökölharcot vívtak. Végül egyszerre adtak egymásnak egy akkora ütést, hogy kidőltek!

- Az acél a szikla ellen, Tetsutetsu kontra Kirishima. Micsoda ökölharc volt ez? A győztes pedig...

- Elájultak! Döntetlen! Miután ismét magukhoz tértek visszajönnek, és egyszerű szkanderrel döntjük el, hogy melyikük juthat tovább.

- Amíg Tetsutetsu és Kirishima a gyengélkedőben vanna, jöjjön a következő mérkőzés.

- EIJIRO!- siettem a roboto után ijedten. Siettem egész Recovery Girlig, ahol egy-egy ágyra fektették őket. Én Kiri mellé befeküdtem és szorosan hozzábújtam.- Jaj te... Miért kell próbára tenned a szívem?- simogattam a hasát, miközben zakatoló szívvel szorítottam össze a szemeim, nehogy véletlen kicsorduljon a könnyem.- A frászt hoztad rám, te fiú...

- Ne haragudj...

- Eijiro!- kaptam fel a fejem.

- Nem nyertem..

- Még! De ha még egyszer így összevereted magad, esküszöm nem hívlak többet Eijironak és nem kapsz puszikat sem!- néztem rá komolyan, mire csak felkuncogott.

- Akkor muszáj leszek inkább feladni.

- Ne merd!- pillantottam rá morcosan.- Nagyon aggódtam...- sóhajtottam és hasra feküdtem mellette.- Ne hozd rám megint a frászt, jó?

- Jó.- suttogta és magához ölelt. Ekkor meghallottam a másik fiú mocorgását és morgását a túloldalt, így felnyomtam magam és kiszállva az ágyból odamentem hozzá.

- Veled minden rendben? Fáj valahol? Szédülsz?- néztem aggódva a fiúra.

- Nem, jól vagyok. De kösz.- mosolygott halványan.

- Akkor rendben. Midnight szkandert jósolt arra, hogy ki jut tovább. Majd gyertek ki fiúk, én szólok a senseinek.- mosolyogtam és kimentem. Azonban azt még hallottam, hogy:

- Nem minden osztálytársad egy érzéketlen gyökér.. Milyen kedves lány...

- Oi, hagyd őt békén!

Kuncogva mentem ki, hogy szóljak a senseinek, de a két fiú elrobogott mellettem, mire nagyokat pislogtam. Oké, hogy azt mondtam, hogy majd jöjjetek de... Nem ilyen hamar gondoltam... Végülis Midoriya versenye előtt a fiúk szkanderoztak egyet, aminek a nyertese...

- A győztes Kirishima! Folytathatja a versenyt!

- Yaaaaaas!

- Ei~!- ugrottam a nyakába vigyorogva. Megkértem a senseit, hogy ott lehessek én is, és azzal a kikötéssel, hogy nem segítek egyiknek sem az erőmmel, belement.

- Megmondtam, hogy nyerni fogok.- pörgetett meg a levegőben mosolyogva.

- Büszke vagyok rád.- mosolyogtam a fiúra, ahogy letett.- Rátok.- néztem Tetstutetsura is.

- Köszönöm, jó mérkőzés volt.- nyújtotta a kezét Tetsu felé a vörös.

- Áh..- fogadta el a kezét.

- Ohohó ezt szeretem!- fangörcsölt a sensei.

- Na ezzel meg is van minden második fordulós versenyzőnk. Más szóval ideje végre belevágni!

- Gyerünk fiúk, jön Midoriya és Todo.- kezdtem el húzni a fiúkat.

- Mondd csak Yamada-chan... Szingli vagy?- kérdezett rá Tetstutetsu.

- Hmm... Azt mondanám, hogy bonyolult.. kapcsolatban vagyok valakivel.

- Vagyis?

- Is-is. Nem vagyunk hivatalosan együtt, de... Majd egyszer talán.- sandítottam Kirire, aki átkarolta a derekam.

- Az a talán hamar el fog ám jönni. Szóval ne környékezd meg, ha kérhetem. Mint férfi a férfitől.

- Jól van, értettem.- emelte fel a kezeit.- Amúgy is aranyosak vagytok.

- Köszi.- mosolyogtam rá, majd elváltak útjaink. Ő a B-sekhez ment, mi pedig szintén a saját osztályunkhoz... Indultunk, de Kiri tovább vezetett.- Nem erre van a mi lelátónk...

- Tudom, de...

- De?