Nagy, kíváncsi szemekkel néztem a fiú szemeibe, várva mit szeretne kérdezni tőlem. A fiú azonban szólásra nyitotta a száját, majd beharapta azt és megszakította a szemkonkatust, ami kissé megijesztett. Aggódtam, hogy mi bánthatja.

- Hé, minden rendben van?- léptem közelebb hozzá.

- Hogyne. Csak... Honnan ismeritek egymást azzal a B-s gyerekkel? Úgy értem.. A keresztneveden hívott, tudta, hogy ki az apád és nem tűnt úgy, hogy épp jóban lennétek? És mi volt az a Seros jelenet?

- Monomával régen, nagyon régen együtt voltam. Nem sokáig, mert hamar kiderült, hogy megcsal. Akárcsak a többiek is. Szóval szakítottunk.- vontam vállat.- Azóta ki nem állhatom őt. A mi pedig Serot illeti.. Na nem mintha magyarázkodnom kéne, hisz barátok vagyunk csak.. Tudtommal legalábbis, na de a lényeg.. Bírom őt. És nem úgy, hogy tetszene vagy ilyesmi, csak nagyon jófej meg egyebek, érted. Sütni pedig bárkinek sütök, ezer örömmel. Pláne ha az illetőt szeretem.

- Aaaaw hát szeretsz?- karolt át hátulról Sero és összeborzolta a hajam.

- Naaaa a hajam!- nevettem fel.- És persze. A barátom vagy.

- Ez cuki.- mosolygott.- Jöttök enni?

- Persze. Igaz, Eijiro?- mosolyogtam rá, mire visszatért belé az élet és bólintott.- De én előtte elmennék apuhoz, ha nem baj.

- Dehogy, menj csak.- mosolygott Sero és elindult befelé.

- Elkísérjelek?

- Hmmm ha van kedved.- vigyorogtam a vörösre.

- Egyértelműen van.- karolta át a nyakam és úgy indultunk meg apu felé. [...]

- OLYAN BÜSZKE VAGYOK RÁÁÁÁD!- visongta apa még kajálás közben is.

- Köszi apu, de... Már fél órája ezt hajtogatod.- kuncogtam fel, majd egy újabb adagnyi finom sülthúst vettem a számba.

- De nem tudod mennyire meg vagyok most hatva!- bőgött evés közben. Guszta.- A selejtezőben 4., a második számon 2. lettél, olyan büszke vagyoook!

- Valóban jól teljesítettél Zakuro.- biccentett Shouta.

- Köszi.- mosolyogtam.- Muszáj megmutatnom, hogy mire vagyok képes. Máskülönben... Hogyan dolgozhatnék Foxyval?

- Sakival?- döbbent le apa.- De... Ő nem olyan felkapott ám.

- Tudom, de mindig felnéztem rá. Tudom, hogy nincs sok ideje és nemrégiben felvettem vele a kapcsolatot. Azt mondta, hogy mindenképpen nézi majd a Sportfesztet és az alapján dönt majd, amit lát. Saki-san nem a legnagyobb hős, de nagyon jól végzi a munkáját és sokan szeretik. Bízom benne, hogy tanít majd engem, mert tudom, hogy tőle sokat tanulhatnék.

- Ahogy gondolod Zaku. De ha engem kérdezel.. Saki biztosan felvesz. Nagyon ügyes vagy és már azzal, hogy idáig, ilyen szép teljesítménnyel eljutottál, úgy gondolom, hogy biztos lehetsz abban, melyik ügynökség fog mindenképp felkérést adni neked a sok közül.

- Köszi apu, ez jól esett most.- mosolyogtam boldogan.

- A te családod... Hősökből áll?- kérdezte Kiri miután végeztünk az evéssel és elköszöntünk apuéktól.

- Nos... Nem egészen. Valóban van jópár a családomban, de igazából csak ők hárman azok, akik valóban nagy hősök. A szememben legalábbis mindenképp. Apa sosem erőltette, hogy hős legyek. Igazából mindig azzal jött, hogy elegen vagyunk akik veszélyes szakot választottak.- kuncogtam fel.- Úgy tűnik ez a véremben van. És megfogadtam, hogyha lesz gyerekem, én sem fogom erőltetni. Az lesz, ami akar lenni. A lényeg a boldogsága.

- Ez édes.- mosolyodott el és séta közben átölelte a vállam, így magához ölelve engem kissé.

- Nem. Csak őszinte.- karoltam át a derekát.

- Zaku?

- Hm?

- Nincs kedved majd valamikor ezután elmenni sétálni valamerre?

- Van egy kedvenc helyem. Ha gondolod megmutatatom. Még sose látta azt senki rajtam kívül. Jó, persze úgy értem, hogy általam.

- Jól hangzik. Milyen hely?

- Egy kis tisztás.

- Akkor piknikhez mit szólsz?

- Több milliárd százalékig benne vagyok.- vigyorogtam fel rá.

- Örülök.- mosolygott boldogan.- De menjünk, letelt az egy óránk.

- Miért csak ennyit adtaaak?- nyafogtam, mire ő felnevetett. De persze elindultunk a megbeszélt helyre.

- Na, elérkezett az utolsó versenyszám! Előtte viszont.. Előtte azonban jó hír azoknak, akik eddig kiestek. Ez egy sportfesztivál, szóval készültünk néhány igazán mókás kis játékkal nektek. Egyenesen Amerikából hívtunk pompom lányokat, hogy feldobják a hangulatot. Mi a--?

- Ezek meg mit csinálnak?- kérdeztük teljesen egyszerre Shoutával.

- Mi ez A osztály? Ez fanszervíz akar lenni?

- MINETA, KAMINARI, ÁTVERTETEK MINKET!- kiabált Momo a fiúknak. Élesen beszívtam a levegőt és masszírozni kezdtem az orrnyergem.ú

- TI IDIÓTA, PERVERZ DISZNÓK! HOGY MAGA YATO INTÉZNE EL TITEKET, ELBASZOTT CSÜRHE!- indultam meg feléjük a dühtől forrva, de Kiri próbált visszafogni, amíg a két fiú ijedten hátrálni kezdett.

- N-nade Yamada-chan... Izé.. Mi jóban vagyunk, nem?

- EGY NAGY FRANCOKAT, PERVERZ PIKACHU!

- Zaku, nyugiii!

- NINCS NYUGI CÁPASRÁC! EZENEK A POKOL TÜZÉN KELL ÉGNIE!

- Zakuro, kérlek nyugodj meg. Ne bántsd a többi résztvevőt, vagy kitiltunk.- ez volt az a mondat, ami kitisztította a fejem.

- Tch...

- Mindenkinek jó szórakozást a közjátékhoz! Utána pedig jön az utolsó versenyszám, az egyenes kieséses rendszerű bajnokság, a továbbjutott 16 versenyző között. Epikus párbajoknak nézünk elébe!

- Az utolsó versenyszám egy igazi bajnokság!- lelkesült Kiri.- Mindig megnéztem a TVben és most én is itt lehetek!

- Tavaly is volt ilyen bajnokság?

- A körítés mindig változik, de az utolsó versenyszám.. Tavaly például a kardpárbaj (or kar? Guys fogalmam nincs lol)

- Ahogy mondja!

- Kisorsoljuk a kezdő párosokat. Aztán a kezdésig lesz időtök kiélvezni a közjátékokat. A 16 döntős szabadon dönthet arról, hogy részt vesz-e a játékokban, vagy inkább pihenéssel töltené az idejét. Mindenki maga mérje fel, hogy mire van szüksége inkább. Az első helyezett húz.

- Öh..- tette fel a kezét Ojiro.- Elnézést kérek. Szeretnék.. Visszalépni.

- Mi?- tátottam el a szám.

- Ojiro, miért?

- Hát nem akarod, hogy felfigyeljenek rád a profik?

- Nincsenek meg az emlékeim arról, hogy mi történt a lovasjáték alatt, egész az utolsó pillanatig. Talán egy képesség miatt.

- Képesség? Dehát k-- ekkor Shinsora néztem, de csak elfordította a fejét.- Szóval ő...

- Tudom mekkora lehetőség ez. De a lelkiismeretem nem engedi, hogy folytassam a versenyt..

- Ojiro..

- Tudom jól. De itt mindenki a saját erejéből boldogul és jut előre. Ezért... Ezért hogyan is állhatnék köztetek ezek után? Képtelen vagyok rá.

- De a döntőben biztosan jól menne minden.- próbáltam meggyőzni.

- Ha már itt tartunk én sem harcoltam sokat a döntő alatt.

- Nem értitek... A büszkeségemről van szó. Nem tudom így folytatni.. Egyébként ti miért öltöztetek pompom lányoknak?- ezen a ponton felkuncogtam, de Kiri mosolyogva oldalba bökött. Hirtelen egy B osztályos is visszalépett, pont az miatt, mint Ojiro is.

- Férfias szavak ezek, minden elismerésem!- könnyezett be Kiri.

- Jesszus, te tényleg ennek a megszállottja vagy, nincs igazam?- kuncogtam.

- Inkább ez mint a drogok.- nevetett fel Sero.

- Jogos, teljesen jogos.- nevettem vele.

- Nahát, újabb furcsa fordulat...

- Meglátjuk hogyan ítéli meg a helyzetet Midnight. Ő a bíró.

- Az effajta gyermekien naiv beszéd mindig... beindít! Shoda, Ojiro! Mindketten visszaléphettek.

- Miafasz sensei?- fogtam a fejem.- Te jó ég...

- Akkor viszont.. Választhattok egy játékost magatok helyett. De a lovasverseny 5-6 helyezett csapatából lehet csak.

- Sero.- nézett rá Ojiro a fiúra.- Remélem te jobban teljesítesz majd.

-  Biztos vagy ebben?

- Teljesen.

Végülis Tetsutetsu és Sero lettek a kiválasztottak. Meg is értettem, igazán megérdemelték, szóval egy szavam se volt az egészhez. Sero vigyorogva rám nézett.

- Ha legyőzlek, kérem majd azt a sütit.

- Az nélkül is megkapod, tudod jól.- mosolyogtam rá.

- Ismét meg is van a 16 fő. A sorsolás eredménye pedig a következő!- a tábla kivetítette a neveket.

- KOMOLYAN? Ezt nem tudom elhinni!- akadt ki Kiri.

- Huh, mi az? Ooooo!- nevettem fel.- Az ikrek összecsapnak, huh?

- Ez nem vicces Zaku! Kicsit sem vicces!

- Jól van, jól van.- kuncogtam.- Sok sikert.- öleltem magamhoz szorosan.- Szurkolni fogok neked.

- Köszi.- ölelt vissza mosolyogva.

- Aaaw aranyosak vagytok együtt.- vonogatta a szemöldökét Sero.

- Fogd be, nem vagyunk együtt!- morogtam Kiri mellkasába, teljesen elpirulva.

- Még.- kuncogott a celluxkönyökű.

- Oké, akkor hagyjuk most egy kicsit a bajnokságot és jöjjön a mókázás! Jópofa játékokkal megszórt mókaszünet! Első szám: kincsvadászat!

A "mókaszünet" ideje alatt én nem mókáztam. Kicsit bebújtam a mi osztályunk szobájába és próbáltam minél jobban ellazulni. Azonban a gyomorgörcsöm egyre csak nagyobb lett és egyre inkább úrrá lett rajtam a pánik.

- Zaku?- lépett be Kiri a szobába.- Minden oké? Láttam rajtad, hogy nem vagy valami jól..

- De, prímán vagyok..- próbáltam mosolyogni, de aligha ment valami. Max egy citromba harapott emberre hasonlítottam.

- Figyelj.. Ne izgulj.- ült le mellém és megfogta a kezeim.- Tudom, hogy nagyon jó leszel. Tehetséges vagy és biztos mindenkit leversz majd.

- Könnyű ezt így mondani...

- Hogy tudnék segíteni..?

- Csak... Szurkolj majd.- dőltem a vállának.

- Ez csak természetes.- nyomott puszit a fejem búbjára.- Mindig szurkolni fogok neked, Zaku. És remélem.. nem bánod, hogyha azért más módszerrel is próbálkozom.

- Huh? Mire gondolsz?- néztem rá, mire apró puszit adott a számra.

- Gondolj inkább most erre, ne pedig a sok negatív dologra, ami benned kavarog. Hiszek benned és tudom, hogy tökéletesen és tudásod szerint a legjobban fogsz teljesíteni.

- E-Eijiro...- pislogtam rá vörös fejjel, teljesen meglőve.

- Mindent bele, Zaku.- mosolygott, azzal felkelt és kiment. Én pedig teljesen lefagyva bámultam utána.

Végülis az első meccs utolsó percére értem oda. Legelöl foglaltam helyet és még mindig meglőve ugyan, de valahogy nyugodtabban néztem ami a küzdőtéren folyt. Midoriya kidobta a pályáról Shinsot. Midnight lezárta a versenyt, természetesen Midoriya győzelmével. A tömeg éljenzésbe kezdett, ami az arcomra mosolyt csalt.

- Nagyon ügyes voltál Shinso!

- Csúcs vagy!

- Jól megleptél minket!

- Te vagy az osztályunk sztárja!

- Ahhoz képest, hogy első helyen végzett az akadályversenyen, elég sokáig bírtad a srác ellen! Ráadásul..- kiáltották az osztálytársai a dicsérő szavakat neki, majd pár hős is dicsőítette a srácot.- Shinso, nagyon imádnak téged!

- A végeredmény alapján néhány diákot átvesznek a hősképzős osztályba. Ezt ne felejtsd el. Ugyan most nem jártam sikerrel, sohasem fogom feladni. Hősképzős leszek, aztán levizsgázok. És egy nap.. nálad is nagyobb hőssé válok majd. Többnyire feszültté válnak a velem beszélgető emberek. Ha nem figyelsz oda, le foglak győzni téged, értetted? Lehetőleg ne égess engem azzal, hogy veszítesz.

- Jó.

- Komoly, Midoriya?-kuncogtam fel odafent. Tényleg muszáj lesz beszélnem ezzel a Shinsoval. Nem hiszem, hogy túl nyomi lenne.

A következőek Sero és Todo voltak. Na ez a harc igazán lángba hozott, így egyből a kilátónk széléhez álltam.

- GYERÜNK SERO~!- kiáltottam, mire a fiú csak felmutatta a hüvelykujját, majd nyújtott kicsit.

Izgatottan vártam mi fog történni és, hogy őszinte legyek, kicsit meg is feledkeztem arról, hogy Kirishima, akivel nemrég történtek dolgok, engem figyelt mosolyogva. Amint elindították a meccset, Sero próbálkozott én pedig halkan visítozva ugráltam és drukkoltam neki. Azonban Todoroki máshogy gondolta, így hatalmas jégbörtönbe zárta szegényt. Még épp időben hátra bírtam ugani, mert ha nem tettem volna, engem ellökött volna a francba a jégtömb.

- Te jó ég Todoroki, mi a fene bajod van?- kapkodtam a levegőt ijedten.

- Ez kicsit túlzás volt, nem?- hallottam meg Sero hangját.

- Sero mondd.. Tudod folytatni?

- Hiszen moccani sem tudok.. Megfagyok!

Midnight leállítva a meccset, Todot juttatta tovább, aki ezek után elkezdte felolvasztani a hatalmas jeget, amit odarittyentett a stadionba. Amint Serot kiolvasztotta, szegény dideregve és egy takaróval jött fel hozzánk.

- Megvagy? Nagyon fázol?- siettem hozzá aggódva.

- Minden oké, ne aggódj.- mosolygott rám.

- Hála...- fújtam ki a levegőt megkönnyebbülten.- Nekem viszont mennem kell, én jövök.- siettem el.

- SOK SIKERT!- kiáltotta utánam Kiri és Sero.

- KÖSZIKE!- kiabáltam vissza, miközben futottam oda, ahol be kellett bennem a stadionba.