A mai nap, nagy napra ébredtünk. Ugyanis a mai nap volt esedékes a Sportfesztivál eseménye. Kemény edzések hada és a kegyetlen módszerek, mellyel édes, kedves Shouta edzett engem meghozta a gyümölcsét. Vagy hát... Az a mai nap derül ki.

Izgatottan keltem ki az ágyból, alig bírtam magammal. Kirishimáékkal megbeszéltük, hogy -mivel én lakom a legközelebb mindenkihez- nálam lesz a gyülekező. Együtt edzettem velük is és természetesen külön is. A legtöbben az osztályból ki is bírták elemezni a képességem, szóval nem lesz könnyű dolgom, ha velük kell harcolnom majd. Bár ha egyszerre vetem be a két képességem, a legtöbb embert max 1 perc alatt legyőzném ott.

Már az ébresztőm előtt felkeltem, így hamarabb álltam neki a készülődésnek. Hogy a hajam ne legyen hátrányomra, már otthon felkötöttem egy jó szoros copfba. Reggelinek is alig ettem valamit, mert féltem, hogy kiadnám magamból. Szóval jó fél órányi szabadidőm volt még a megbeszélt találkozóig. A hasam görcsben volt, a végtagjaim bizseregtek az adrenalin és az igzatottság keveredésétől. Próbáltam levezetni a feszültséget Tv nézéssel, fel-alá járkálással, de semmi sem segített.

- Nyugalom, biztos vagyok benne, hogy ügyes leszel, Zaku.- tette kezét apa a vállamra és nyugtatóan rám mosolygott.- Nekem mindenhogy te leszel az első, akárhogyan is teljesítesz. Büszke leszek rád, akárhányadik is legyél.

- Köszi apu...- öleltem magamhoz szorosan. Ezt a kellemes pillanatot pedig a csengő zavarta meg. Elengedtem az öregem s kiszaladtam, hogy kaput nyissak a megérkezett csapatnak.- Jó korán ide értetek.- mosolyogtam mikor beengedtem őket. Bakugon kívül mindenki magához ölelt, de meg sem lepődtem, hogy a pukkancs szőkeség nem teszi ugyanezt.

- Nem bírtam nyugton ülni. Aludni se nagyon bírtam...- mondta Mina.

- Ja, és ahogy azt hallottuk, a többiek sem voltak másként. Mindenki nagyon izgatott.- indult el Sero befelé.

- De ezért a látványért megérte felkelnem hamarabb.- vigyorgott Kaminari, mire csak felnevettem. Kirishima azonban nem éppen díjazta a dolgot, bár mivel én annyiban hagytam a dolgot, ő sem lépett közbe.- Ma a megszokottnál is gyönyörűbb vagy, az izgatottság az oka? Csak mert engem.. felvillanyzott.

- Idióta!- nevettem megcsapva őt.- Cuki vagy, Pikachu.

- Reméltem is.- kacsintott.

- Inkább induljunk lassan.- morogta Kiri.

- Oh, igaz is! APU ELMENTÜNK!- kiabáltam be.- Majd a suliban találkozunk, szeretlek!- integettem és elindultam a srácokkal.

Mináék mentek elől, mi pedig Kirivel kicsit lemaradva sétáltunk mögöttük. Éreztem, hogy feszült, így megfogtam a kezét, mire rám kapta a tekintetét.

- Nyugi. Ügyes leszel.- mosolyogtam fel rá, mire halványan elmosolyodva megszorította a kezem.

- Köszi. Te is.

Azzal itt abba is maradt a beszélgetés. Ahogy beértünk a kapun, mindenfelé emberek voltak és hősök. A befelé vezető úton végig kis standok voltak, bent pedig már a tűzijátékok is megindultak. Ámulva néztem körbe, egyszerűen megbabonázott az egész. Ahogy megláttuk, hogy merre kell mennünk és megkaptuk a kellő útbaigazítást, már mentünk is.

Az 1-A feliratú szobában volt a gyülekezőnk, ahol a tesiruhánkat kellett átvennünk. Persze én is és a legtöbb lány is, örömmel hordta volna a saját jelmezét, ahelyett a szabványosított ruha helyett, de ez volt, nem volt mit tenni. 4 asztal, székekkel, valamint az öltözőszekrények voltak a nagy szobában. Én egy asztalnál voltam Kirivel, Todorokival, Seroval, Denkivel meg Bakugoval. Mindenki izgult, én pedig majd' kitaccsoltam a félelemtől.

- Ne parázz, mindenképpen jó leszel.- simított a kezemre a vörös fiú.

- Könnyű mondani, de én akkor is félek... Még sosem kellett semmi ilyesmit csinálnom, ráadásul félek és utálom a tömeget. A tudat, hogy világszerte látni fognak... Ijesztő..

- Ugyan már Yamada-chan! Biztos lehetsz benne, hogy csakis egy tökéletes angyalt fognak látni az emberek, hacsak rád néznek.- lelkesített Kaminari, amitől halványan elmosolyodatm.

- Köszi...

- Osztály!- nyitott be hirtelen Tenya.- Mindenki készen áll? Hamarosan kezdődik!- ez belém hasított, mint valóság. Szóval majdhogynem leszédültem a székről.

- Hé, Midoriya!- szólalt meg Todoroki, mire a fiú is, valamint mindenki más is rá figyelt. A kétszínű odasétált a Shindo hasonmáshoz.

- Igen.. Todoroki? Mondd csak.

- Ha objektíven nézzük a dolgot, egyértelműen tehetségesebb vagyok nálad.

- Huh? Öhm.. A-aha..

- Viszont neked.. Ott van All Might, aki kivételezik veled.

- Ah..!

- Különösebben nem firtatom, hogy mi ennek az oka. De legyőzlek téged.

- Oh! Az osztály legerősebbjei megküzdenek?- dőlt hátra Kaminari.

- Ebbe meg mi üthetett?- motyogtam magam elé.

- Hé, hé, hé!- kelt fel Kiri, amire felfigyeltem és nagy szemekkel néztem rá.- Mi a fene ütött beléd hirtelen?- fogott Todo vállára.- Mindjárt indulnunk kell.

- Nem barátkozni jöttünk ide.- szedte le magáról Kiri kezeit a fiú.- Itt nincs csapatmunka.- azzal sarkon fordult s elindult.

- Todoroki, figyelj... Nem tudom, miért gondoltad úgy, hogy ezt most közölnöd kell velem.. Hiszen.. Te egyértelműen erősebb vagy. Sőt igazából... a legtöbb hősnél is erősebb lehetsz.. ehhez kétség sem férhet.

- Midoriya..- néztem rá nagy szemekkel.

- Midoriya, nem kéne máris ennyire elcsüggedned!- szólt közbe Kiri is.

- Dehát... Igaza van..- húzta magát kissé összébb.

- De...

- A többi osztály diákjai tényleg a helyünkre pályáznak. Mindannyiunknak jól kell teljesítenie... És én is a legjobb akarok lenni.- nézett elszántan Todorokira, ami picit megmosolyogtatott és oldta is bennem valamelyest a feszültséget.

- Jó.

- Mennünk kell, gyertek.- keltem fel a helyemről és Tenya elé álltam.- Meg kell nyernünk ezt a megpróbáltatást!

- Pontosan!- szólaltak fel a legtöbben. Ekkor pedig meghallottam apám hangját.

- Heyy! Hagy halljam a közönség hangját! Lássam a sajtó hordáját! Idén sem maradtok ifjonti hévvel fűtött középiskolások versengése nélkül! A U.A Sportfesztivál máris kezdődik, vágjátok? Készen álltok?

- Apukád nagyon laza.- bökte meg a karom Mina.

- Néha túlságosan is.- kuncogtam fel.

- Az első évesek azonnal érkeznek.- ez volt a végszavunk, elindultunk kifele a hosszú folyosón.- U.A Sportfesztivál! Az ifjú tanoncok évről-évre megmérkőznek egymással a világ színe előtt. Jól figyeljenek, oda nézzenek, ismerős csapat közeleg. Bátran szembeszálltak egy csapat gonosztevővel, és töretlen ifjonti lelkesedéssel masíroznak tovább! Benne egy újonccal, aki alig 2 hete jár ebbe az iskolába, és máris befogadta őt az egész osztály! Íme a hősképző 1-A osztálya!- vezetett fel minket apa.

Körbe-körbe néztem, végig az egész csarnokon. Akkor, ahogy kiléptem, teljesen magába zárt a félelem. Meginogtam, hogy vajon tényleg elég leszek-e én oda. Elvégre sokkal kevesebb tapasztalatom van, mint nekik, sőt, meg merem kockáztatni, hogy a többi osztálynak is több gyakorlata van, mint nekem.

- Durván dicsőített minket a felkomfal. Asszem kezdek izgulni.

- Te csak kezdesz?- néztem rá nagy szemekkel.

- Igen.- mosolygott.- És te, Bakugo?

- Izgulni? Én most kezdek lelkesedni!

- Ki gondolta volna...- haraptam be a szám.

- Na, jó leszel. Ne aggódj!- mosolygott rám Uraraka.

- Remélem...- vakartam kínosan a tarkóm.

Azzal a többi csapatot is felvezette. Viszont az egyik általános képzős felkeltette a figyelmem. Az, aki az első volt a csapatből, egy lilás hajú fiú. Szinte már kötelezőnek éreztem, hogy beszéljek majd vele pár szót. Mind felsorakoztunk egy kis dobogó vagy mifene előtt, ahol bizony Midnight állt.

- Jön a nyitóbeszéd!

- Midnight-sensei? Ez miféle hősruha?- pirult el kissé Kirishima.

- Ez valódi felnőtt tartalom...- suttogta a Pikachu.

- Ez a megfelelő öltözék egy középiskolai versenyen?

- Köszönöm Tokoyami, végre egy értelmes gondolat!- fogtam a fejem.

- Nem azt mondtam, hogy jobban néz ki nálad.- bökte meg az oldalam Kaminari.

- Az meglehet, de tuti mindketten erre gondoltok, szóval inkább maradj csendben. Te is, meg ne szólalj cápa!- morogtam mikor Kiri szólásra nyitotta a száját.

- Jó...

- Mondom ne szólalj meg.

- Mindenki maradjon csendben!- csattintott az ostorával a tanárnő.- A nyitóbeszédet mondja, az 1-Aból, Bakugo Katsuki.- a fiú elindult, bennem pedig megállt az ütő.

- Hogy pont Kacchan?- esett le Deku álla.

- Biztos mert első lett a felvételin.

- Ah, csak a hősképzős felvételin.- szólt egy lány az átlag tagozatból.

- I-igen...

- Asszem ő is utál minket...

- Biztos ti is jól szerepeltetek azért.- mosolyogtam a lányra, de csak megforgatva a szemét előre nézett inkább.- Vagy akkor legyél flegma. Nekem az is jó..- morogtam.

- És még ezt is csak Bakugonak köszönhetjük...

- Neki?- pislogtam nagyokat a Pikachura.

- Majd elmesélem.

- Oh, oké.

- Csak mondom...- kezdett bele a fiú a nyitóbeszédbe.- Úgyis én fogok győzni.

- Oh, hogy az a...- fehéredtem le.- Nekünk kampec.- Mindenki fújjolni kezdett, amit valljunk be, teljesen meg is értettem. Én is ezt tettem volna.

- Miért vagy ilyen tiszteletlen, mikor minket képviselsz?

- Nem tehetek róla, hogy csak statiszták vagytok mellettem.

- Valaki fogjon le vagy nekimegyek ennek a fogyatékos nyomorultnak!- tűrtem fel a ruhám ujját ingerülten, mire Kirishima inkább lefogott.

- Csak magad alatt vágnád a fát.

- Leszarom, de ennek kijár egy jó kis szenvedés!

- Yamada-chan, nyugodj le!

- Micsoda önelégült barom! Majd én lezúzlak haver, meglátod!

- Látod? Nem csak én akarom szarrá verni!

- Jó, de nyugalom. Majd megteszed.