| Reader |

Összesen két nap telt el, mióta Midoriyával találkoztam. Azóta pedig, szinte mintha kicseréltek volna. Sokkal többet mosolygok, és élénkebb vagyok, mint az utóbbi időkben, ami csak annak a néhány percnek köszönhető, amit az igazi Izukuval tölthettem.
Miután a fiú elment, én futásnak indultam. Bár remegő lábaim alig bírták a tempót, de nem mertem megkockáztatni azt, hogy a visszaváltozott fiú, vagy akárki más, újból nekem rontson, így inkább a biztonságot nyújtó otthonom felé vettem az irányt, s ahogy hazaértem, felsiettem a szobámba, és ott is magamra zártam az ajtót, ugyanúgy, mint a bejáratit is.

"-Uraraka-chan, kérlek mondd el Bakugonak és Kirishimának is, hogy menjenek haza, és te is menj vissza!-Izgatott s egyben félelemmel teli hangom hallatán a lány értetlenül hebegett-habogott, de miután kérdőre vont, hogy mi ez az egész, csak fojtott vigyorral az arcomon rávágtam, hogy:-Elmesélem, ha már otthonról jelentkezel, de ez most fontosabb! Kérlek szólj nekik, MOST!

Letette, ami arra adott okot, hogy úgy tett, ahogyan én mondtam neki. Szinte óráknak tűnt az a néhány perc, amíg a barna hajú vissza nem hívott, én pedig elterülve az ágyamon kezdtem el mesélni neki mindazt, amit átéltem. Ochacho rögtön hüledezni és mérgelődni kezdett, mikor megtudta hogy mit akart velem csinálni a zöld hajú, s csak kb. fél óra után tudott teljesen lenyugodni, hiába válaszoltam minden második percben feltett "De biztos jól vagy?!" kérdésére igennel. Mikor pedig eljutottam történetem azon pontjára, hogy Izuku visszaváltozott egy kevés időre, a lány olyan szinten meglepődött, hogy hallottam valaminek a csörrenését, amely -mint később kiderült- egy üvegpohár volt, amit mesélés sokkoló fordulatának lefagyása következtében ejtett le.

Szinte rögtön utána bevonta Bakugot és Kirishimát is a hívásba, így nekem még egyszer el kellett mondanom az egész történetet, ezúttal azonban Bakugo észvesztő káromkodásai vetettek párszor véget a mesélésemnek, akin ilyenkor mindig Kirishima próbált meg megnyugtatni, habár hallatszódott az ő hangján is, hogy mennyire feszült. Jól esett, hogy ennyire aggódtak értem, főleg Bakugótól, aki, bár mindig úgy viselkedik, mint egy idegbeteg, le nem tudná tagadni, hogy mi mindannyian a szívéhez nőttünk, ezalatt a másfél év alatt.

Miután ők is túltették magukat a sokkon, miszerint Midoriya képes volt ellent állni a sötétebb énjének, megbeszéltük, hogy a tanítási szünetben mindenképpen megkeressük Aizawa-senseit, hiszen az információk, amiket megtudtam nagyon is fontosak voltak, mindenféle szempontból."

-Biztosan kész vagy erről beszélni?-Kérdezett rá még egyszer a vörös hajú fiú, mielőtt még beléptünk volna az iskola kapuján. Halványan elmosolyodtam.

-Alig egy órával a történtek után képes voltam elmesélni nektek töviről hegyire az egész történetet, ez már semmiség lesz nekem.-Legyintettem.

-Huh [Név], tényleg másabb lettél most. De ez jó, nagyon is!-Ölelt meg Uraraka, amit én természetesen viszonoztam, egy kisebb kuncogás kíséretében.

-Igen, Midoriya erőt adott. Na de, menjünk. Érzem, hogy hamarosan minden rendben jön majd, ti nem?-A pozitív énem úgy látszik, még mindig hatalmas sokkot vont maga után, ugyanis Kirishima még mindig tátott szájjal nézett rám, míg Bakugo összevonta a szemöldökét, Uraraka pedig aggódóan nézett rám.-Naa, ne már. Hát már annak sem örültök, ha pozitív vagyok?

-Dehogynem, [Név]! Csak, nos, uhm...-Nevetett fel kínosan a barna hajú-Kicsit még furcsa.

-Végül is, ezt meg tudom érteni...-Motyogom, majd vállat vonok.-Na mindegy...Menjünk, Aizawa-sensei nem szeret várakozni!

Ahogy beléptünk az igazgatóiba, ahol az igazgató foglalt helyet az osztályfőnökünkkel, egy "jó napot kívánok"-ot elnyomtunk kórusban, én pedig rögtön előrébb léptem, és kissé meghajoltam.

-Elnézést hogy megzavartuk a kihallgatás folyamatát, de fontos információkat kaptam meg, amiket úgy hiszem, hogy muszáj megosztanom.

-Hm...Semmi baj, gyermekem.-Szólalt fel az igazgató úr, halvány mosoly kíséretében.-Üljetek csak le, te pedig kezdjél el mesélni, [Vezetéknév].

Így is tettünk. Mindannyian helyet foglaltunk, Uraka pedig bátorítóan megszorította a kezemet. Egy másodperc erejéig rá pillantottam, és elmosolyodtam, amit viszonzott.

-Két nappal ezelőtt, találkoztam Midoriyával.-Mindkét tanár összeráncolta a szemöldökét.-Megpróbált megölni engem, de szerencsére pont sikerült visszaváltoznia. Amíg józan volt, addig el tudta mondani nekem, hogy csatlakozott a Gonosztevők Szövetségéhez, amit Shigaraki Tomura irányít. Azt is megerősítette ő is, hogy a gonosztevő miatt ilyen, akit maguk most hallgatnak ki.

-Miért nem védted meg magadat az erőddel, [Vezetéknév]?-Vont kérdőre Aizawa szigorú tekintettel, én pedig hirtelen nem is tudtam válaszolni. Igazság szerInt, amikor ott álltam előtte, eszembe sem jutott, hogy az erőmet vessem be ellene, azzal a fiúval szemben, akit én mindent megtennék. Sohasem tudtam volna bántani őt, és most sem tudnám. Valószínű, hogy ezt a gondolatmenetemet Aizawa le tudta olvasni az arcomról, mivel a következő pillanatban, keményen az asztalra csapott. Tekintetével engem fürkészett, mely ebben a pillanatban halál szikrákat szórt rám. Látszott rajta, hogy mérges, és én pedig meg is értettem, miért.-Idióta.-Motyogta, s bár hangja még mindig nyugodtan, szinte unottan csengett, a szobában levők mindannyian tudták, hogy belül egy erős vihar tombol benne. Két lépéssel elém került, és úgy nézett le rám, vérfagyasztó szemeivel, nekem pedig kiszáradt a torkom, a szituáció miatt.-Az erőd nem csak azért jó, hogy hősnek tanulj. Ha eljön az idő, muszáj lesz megvédened magadat, legyen szó bárkiről. Ez nem egy istenverte játék, ahol hogyha meghalsz, mit sem számít, mert újrakezdheted az egészet. Vigyáznod kell. És ha Midoriya nem lett volna képes önkontrollt biztosítani, akkor mit tettél volna?

Lehajtottam a fejemet. Már koránt sem voltam olyan boldog, mint tíz perccel ezelőtt, amikor még csak a bejárat előtt ácsingóztunk. Nem, mivel most a tanárom haragjával kellett megküzdenem, ami megjegyzem, teljesen jogos volt...

-Tök mindegy, hogy mikor kivel kerülsz harca. Ha meg akar ölni valaki, akkor meg kell védened magadat. Még akkor is, hogyha egy szerettedről van szó. Felfogtad?-Csak bólintásra futotta tőlem. Aizawa tanár úr mély sóhaja arra engedett következtetni, hogy ennyi volt, ám ekkor, egy érintést véltem felfedezni a fejem tetején. Mikor újból felnéztem, láttam, hogy a fekete hajú helyezte rám tenyerét.-Mint mondtam, tudom, hogy milyen nehéz ez neked. De sosem szabad hagynod, hogy a félelem eluralkodjon rajtad, mert akkor véged van. Rendben?

-H-hai...-Bólintok aprót újból.

-Szóval...-A pillanatnyi csendet, mely az én utolsó szavam után következett be, az igazgató úr szakította meg.-Azt mondod, hogy a vezérük Shigaraki Tomura...Ez igencsak hasznos információ. Többet nem mondott a Szövetségről?

-Sajnos nem, ennyit sikerült elmondania.

-Rendben...Nos-Mielőtt még több mindent mondhatott volna, az előtte levő asztalon megszólaló telefon megcsörrent, ezzel mindenki figyelmét odavonzotta magára. Az egér egyik kezét feltartotta bocsánatkérően,majd felvette a telefont. Szinte fél perc múlva, le is ejtette azt, majd csak ennyit mondott.:

-A Gonosztevők Szövetsége az. Trouble-t akarják kiszabadítani.