Másnap délután már valóban itt volt Clar. És természetesen hozta Jusztinkát is. 

Igazából nagyon élvezte az esküvő tervezését. Persze én és Bill döntöttünk a dolgokban, de konkrétan nekünk csak dönteni kellett, minden mást ő intézett el. Így hát már a dátum is megvolt. Mégpedig a jövő hétre esett. Ami különösen meglepett, de meg kellett mondanom, örültem is neki, hogy nem kell hónapokat várnom az eseményre. 

Közben megérkezett Anna is, aki egyből repülőre ült, mikor elmondtam neki a hírt. Ez a hír kellőképpen feldobott, hogy kissé elfelejtsem azt, ami mostanában nyomasztott. Hogy anyának is itt kéne lennie. Egyszerűen neki is látnia kéne ezt a palotát, ott kéne lennie, mikor kiválasztom az esküvői ruhát, látnia kéne majd az unokáit. De nem fogja. 

Apám se fog odakísérni az oltárhoz. Bár erre számítottam. Mégis, olyan szép lett volna. De ez se fog megtörténni. Bill apja se kísérhet oda, hisz ő is halott volt. A fenébe, az ő szüleinek is ott kellene lennie! Bármilyen rossz is volt Billel a kapcsolatuk, egyszerűen még itt kéne lenniük. 

Anna kissé pótolta az anyafigurát az életemben. Bár inkább nővéremként viselkedett, mégis, legalább ő itt volt még nekem. Hiába ismertem kevés ideje, valahogy a tudat, hogy nagyon jóban volt anyámmal, és idősebb nálam, rá emlékeztetett. Annak ellenére is, hogy a viselkedése szinte szöges ellentéte volt. 

Mikor elmentünk Clarrel egy esküvői ruha boltba, természetesen ő is jött velünk. Jusztinkát Billel hagytuk, biztonsági okokból. Nem hittem, hogy tudott volna viselkedni Nertland leghíresebb, és persze legdrágább esküvői ruha szalonjában. 

Természetesen ahogy átléptük a küszöböt, engem megpillantva egy tucat eladó csapot-papot hátragyva rohant hozzánk. Arról kezdtek faggatni, hogy mi az elképzelésem. Amit igazán még én sem tudtam, szóval először is közöltem velük, hogy nézelődnék még. Elindultunk Clarrel és Annával a hatalmas üzletben megtalálni a tökéletes ruhát, közben pedig persze beszélgettünk. 

- Izé, Lena, a vendégek listáját már összeírtam, holnap fogom elküldeni a meghívókat - kezdett bele Clar zavartan. Tudtam, hogy kényes témára fog rátérni. 

- De? - kérdeztem rá felvonva a fél szemöldököm. Épp egy sellőfazonú darab mellett haladtunk el. Elég volt egy pillantást vetnem rá, hogy rájöjjek, milyen ruhát nem akarok. 

- Shawnt meghívjuk? - bökte ki végül. A kezem megdermedt a ruha tüll szoknyáján, amit éppen szemléltem. Magamban rávágtam, hogy nem. Nem, nem, és nem. 

- Nem tudom - préseltem ki az ajkaim között. 

- Nem! Az exedet nem hívhatod meg az esküvődre! - vágta rá Anna hitetlenkedve. 

- De pont most békültünk ki nemrég! És most újból barátok vagyunk tulajdonképpen! - érveltem logikusan. Clar megilletődött arccal hallgatta a vitát, és tőle nem megszokottan csendben maradt és nem szólt bele. 

- Lena. Exek között nincs barátság! Akárki akármit mond. Az már nem az - magyarázta lassan, mintha csak egy óvodással próbálná megértetni, miért nem szabad megenni a homokot. 

- Akkor is, tök mindegy! Szerinted az hogy venné ki magát, ha minden barátomat meghívnám, csak őt nem? 

- Az még mindig jobb lenne, mint hogy meghívni őt. Szerinted hogy fogja érezni magát, ha látja, hogy hozzámész más férfihoz? De ami fontosabb: te olyannak ismered őt, mint aki szó nélkül, mosolyogva végig fogja nézni, aztán meg gratulál nektek? A francokat! Akkora balhét fog rendezni, hogy még két hét múlva is arról fog beszélni mindenki! 

- Azért ez túlzás! Shawn haragja már lecsillapodott, bocsánatot kért, és azóta nem volt köztünk bonyodalom!

- Egy kérdésem van: Te tényleg azt hiszed, hogy Shawn csak a barátod akart lenni? Vissza akart szerezni! Szépen megvárta volna, amíg szakítotok, közre is játszott volna ebben, biztosra mondom, aztán elérte volna, hogy összejöjjetek újból! De az, hogy hozzá mész Billhez, ezt a tervét a kukába dobta! 

- Lehet, de még így is sokkal jobban megbántanám azzal, ha nem hívnám meg! Kábé azt üzenném azzal, hogy "Amúgy nem bocsátottam meg, és nem is fogok, remélem nem hitted el, hogy barátok leszünk újból, puszi! "

- Meghívhatod, Lena. De abban biztos lehetsz, hogy balhézni fog. Majd mikor a pap azt mondja, hogy "Ha bárki tud olyan okot, amiért ezt a két embert nem köthetem egybe a házasság szent kötelékével, az szóljon most, vagy hallgasson mindörökre!", akkor valaki fel fog szólalni. És az a valaki Shawn lesz! 

- Meghívjuk - jelentettem ki határozottan, a vitát lezárva, miközben Clarre néztem. Ő csak bólintott beleegyezőül, és szerintem örült, hogy ebből a szóváltásból kimaradt. Anna megvonta a vállát, mintha nem is érdekelné a dolog. Pedig üvöltött róla, hogy magában már azt tervezi, hogyan fogja mondani, hogy "Én megmondtam!". 

Ekkor pedig megpillantottam álmaim ruháját. 

Ott állt a maga tökéletességében pár méterre tőlem. Odaszaladtam, hogy közelebbről tujdam megcsodálni ezt a varrott csodát. Csak bámultam, és elképzeltem, hogy ebben vonulok az oltár felé. 

Hatalmas, abroncsos szoknyarésze volt, rajta annyi réteg tüllel, hogy egészen tündérszerű, légies hatást kapott. A felső része egyszerű volt, szív alakú dekoltázzsal, és ejtett vállal.

- Azt hiszem, megtaláltuk a ruhát - szólalt meg Clar, mikor mellém értek. 

--------------

Miután felpróbáltam azt a remekművet, és szembesültem azzal az igencsak meglepő ténnyel, miszerint olyan benyomást keltett, mintha csak rámöntötték volna, már meg is vettük, és indultunk vissza a palotába. 

A napok rekordgyorsasággal teltek el, és észre sem vettem, máris jövőhét volt. Pár nap múlva pedig már el is érkezett az esküvő és egyben koronázás napja.