- Lena, mondom hogy ne hadarj ennyire, nem értem amit mondasz! - szólt Clar hangja a vonal másik végéről. 

- Will. Itt. Volt - tagoltam neki, falfehér arccal. 

- De, de, az nem lehet. Will az ország legjobban őrzött börtönében van. Onnan még soha nem szökött meg senki. 

- De mondom, hogy ő volt! - kiabáltam kétségbeesetten. 

- Nyugi Lena, szerintem csak összetévesztetted vele. Meg amúgy is, ez a srác szőke volt, Will meg kék hajú - győzködött tovább. 

- Csak festett kék volt, tudod jól - vágtam rá. 

- Na jó, higyj amit akarsz, de szerintem  ez csak egy random csávesz akinek bejössz. 

- Nagyon remélem hogy igazad van - sóhajtottam, azzal lecsaptam a kagylót. 

Ez az incidens épp eléggé ijesztett meg ahhoz, hogy ne tudjak elaludni. Shawnt inkább nem hívtam fel ezzel, legalább ő aludja ki magát. Meg amúgy is, ha most tudta volna meg, szerintem neki állt volna egyesével levadászni minden szőke hajú fiút a városban. Jobb lesz, ha személyesen mondom el neki. Vagy ha egyáltalán nem mondom el neki. 

A elkövetkezendő néhány napban legfőképpen pihentem, na meg mellette Shawnnal, Clarrel, és Diaval is találkoztam. Viszont másoknak nem mondtam el a Will incidenst. Nem akartam fölösleges pánikot kelteni, vagy ami még rosszabb, azt, hogy ne higyjenek nekem.

Aztán eljött a szilveszter napja. Végre egy nap, mikor nem kell semmin idegeskednem, és fesztelenül szórakozhatok. Marknál lesz a szilveszteri buli, ami extrán jó, mivel a szülei ma elutaztak valami wellness helyre, mondván, nem akarják látni, ahogy részegen vergődünk. Nekem nem célom lerészegedni, de mindegy, ők tudják. 

Nem csak a mi osztályunk lesz ott, állítólag a fiúk és pár felsőbb éves srác írta össze a vendéglistát, amin szerepelt a fél suli. Még szerencse, hogy Markék háza olyan rohadt nagy volt, különben hering módba kényszerültünk volna. 

Mint mindig, pár órával a kezdés előtt, most is bepánikoltam, hogy mit vegyek fel. Így hát első dolgom volt, hogy felhívjam a mindenkori segélynyújtó emberem, Clart. 

- Hallod, de nekem fontosabb hogy mit veszek fel, mert Jacknek muszáj tetszenem. Neked már mindegy, úgyis együtt vagytok Shawnnal. 

- Hah, hát azért nekem se mindegy! Meg is kell ám tartanom őt! Szóval vonszold ide a picsád! - mondtam, azzal letettem. Fél óra múlva meg is érkezett. 

- Ha végeztünk, te jössz át hozzám! - bökött a mellkasomra fenyegetően. 

- Jól van, jól van, csak segíts már! - huppantam az ágyamra. 

Egy óra múlva kész is voltam. A végeredmény: sötétkék skinny farmer, királykék ejtett vállú felső, bokacsizma, és egy bő, kék kockás pamut ing. Hozzá egy visszafogott smink. Clar szerint tökéletes lett a végeredmény. És kivételesen én is egyet értettem vele.

Ezután összepakoltam a válltáskámba néhány cuccot, ami kellhet, és már indulhattunk is Clarékhez, mivel onnan mentünk a buliba is. 

Az ő szettje viszont tényleg fantasztikus lett. Legalábbis rajta fantasztikusan állt. Fehér skinnyi farmer, bakancs, és egy csipkés crop-top, plusz még valami pulcsit magára kapott, hogy ne fagyjon meg amíg oda érünk. Ez így nem tűnik valami össze passzolónak, de rajta tényleg rohadt jól állt. Meg még a füstös sminkje is dobott az egészen egyet. 

Este nyolc körül el is indultunk. 

Bár még fiatal volt az este, azért több háztömbnyire már lehetett hallani a buli kezdetét. Mikor beléptünk a házba, megcsapott a tömény whisky szag. Plusz a házban lézengő vadidegen emberek sem keltettek valami bizalomgerjesztő látványt. Így hát inkább elindultunk megkeresni Shawnékat, vagy legalábbis valakit akit ismerünk is. 

- Nem hiszem el, még kilenc óra sincsen, már ennyien vannak. Később akkor mennyien lesznek? - háborgott Clar. 

- Én azt nem értem, hogy mit keres itt egy csöves alkesz - mutattam a lépcső aljánál üldögélő fazonra, aki látahatólag még csak nem is a mi korosztályunkba tartozott. De őt ezt hidegen hagyta, és tovább énekelgetett, kezében egy doboz sörrel. 

- Oké - nézett rá Clar is, aztán bekanyarodtunk a nappaliba, ahol szintén félhomály volt, mint a ház többi részében. A kanapén ott ült Shawn, Jack, Mark, és Dia. Shawn egyből odajött hozzám, mikor meglátott. 

- Már vártalak - húzott magához a derekamnál fogva, miközben egy tincset félresöpört az arcomból. Én erre átkaroltam a nyakát, és megcsókoltam. A káosz közepén ő jelentette az egyetlen támpontot. 

Ezután visszaültünk a kanapéra, a többiek mellé.

- Mark, ezek meg kik? - fordultam a házigazda felé.

- Hát a meghívottjaim! - felelte, egy pohár valamit iszogatva, miközben Diat karolta át. 

- Az öreg fószer is, aki a lépcsőnél énekel? - kérdeztem rá.

- Mi? Milyen öreg fószer? Ide csak sulisokat hívtam - értetlenkedett. 

- De bejött egy hajléktalan - tette hozzá Clar is. 

- Öhm - gondolkodott el Mark. - Hideg az éjszaka, hadd maradjon itt. Legalább lesz egy jó napja - legyintett, aztán tovább is lépett a témán. 

- Mennyit ivott? - kérdeztem Diatól. 

- Pár pohárral. Csak pár pohárral - nyugtatgatott. 

- Pár pohár mit? - kérdeztem rá gyanakvóan. 

- Whiskyt - vágta rá. És ez volt az a pillanat, mikor ha éppen ittam volna, tuti kiköptem volna az italt. De mivel nem ittam, ezért csak elkerekedett szemmel néztem magam elé. Hosszú lesz az éjszaka. 

- Nyugi, én nem ittam - szólt Shawn. - Valakinek vigyázni kell rád - karolt át. 

- Ugyan, azért tudok vigyázni magamra - legyintettem. Mire ő úgy nézett rám, mint aki nem hiszi el amit hall. 

- Lena. Mikor legutóbb nem figyeltem rád, egy pszichopata elrabolt, és meg akart ölni. Hogy csak a leglényegesebbet említsem. 

- Jóvanna' - fordultam el, tettetett duzzogással. 

- Tudod, hogy szeretlek - szólalt meg. 

- Ez most, egy csapat részeg ember közt, miközben üvölt a techno zene, nagyon romantikus volt - válaszoltam meghatottan, miközben a szívemre tettem a kezem. 

- Tudom - válaszolta, miközben ő is a szívére tette a kezét. Pár pillanatig egymás szemébe néztünk nagy komolyan, aztán egyszerre röhögtük el magunkat. 

Viszont egyszercsak azt vettük észre, hogy hirtelen mindenki elcsendesedett. 

- Mi van srácok? - kérdezte Shawn szórakozottan. 

- Halljátok? - kérdezte Jack, miközben elég gyanakvó fejet vágott, és láthatólag nagyon figyelt valamire. Ekkor én is meghallottam, a természetfeletti, hátborzongató, már-már riasztó hangot. Ami a pince felől jött. 

- Maradjatok itt, megnézem mi az - állt fel Mark, és imbolyogva elindult. 

- Részeg vagy haver, felejtsd el hogy egyedül mész - lépett mellé Shawn is. Akihez Jack is csatlakozott. És a végén az lett belőle, hogy mindnyájan elindultunk. 

Ahogy közeledtünk a lejáróhoz, egyre erősödtek a hangok. A lépcső tetején megálltunk, és megilletődötten néztünk a sötétbe, ahonnan az artikulálatlan, egyértelműen nem emberi hangok hallatszódtak.