Attól az ominózus daltól kezdve elvesztettem az időérzékemet, az órák perceknek tűntek. Az est hátralévő részében eufórikus boldogságérzetben bámultam a színpadot. Alig tudtam elhinni, hogy mi is történt. 

Mikor már szinte mindenki kiszivárgott a nézőtérről, már csak a mi osztályunk maradt ott, a bandával, akik épp cuccoltak össze. 

Épp oda akartam menni Shawnhoz, mikor Mark elordította magát. 

- Gyerekek, meghoztam a pizzákat! 

És így lett méltó befejezése a napnak. 

----------------

Másnap reggel mindenki kómás fejjel ébredt, de legfőképpen én. A tegnap éjjeli pizzázás eléggé elhúzódott. Órákig beszélgettünk még, és akár hajnalig bandáztunk volna, ha a portás ki nem zavar minket éjfélkor a bálteremből. 

És hiába fárasztott ki ez a hosszú nap, mikor próbáltam elaludni, a gondolataim megint nem hagyták ezt. Alig bírtam elhinni, hogy Shawn és én együtt vagyunk végre. Ennyi szerencsétlenkedés után valahára. 

Mikor reggel kiléptem a folyosóra, szó szerint beleütköztem Shawnba. 

- Szia - motyogtam zavartan. 

- Jó reggelt - nevette el magát a képemet látva, miközben átkarolta a vállam. - Várjuk meg a suli előtt a többieket. 

- Ja, szerintem is - kezdtem bele, de elakadt a lélegzetem, így befejezni már nem tudtam. Ugyanis eközben Shawn megfogta a kezem, és így mentünk tovább, mintha ez teljesen természetes lenne. 

- Amúgy te hogy hogy nem fázol soha, kicipzározott kabátban? - kérdeztem rá, mikor már pár perce a suli előtt ácsorogtunk. 

- Tudod, a tűz - röhögte el magát, miközben a hajába túrt. 

- Ez fájt - vágtam rá kacagva. 

- Te viszont egyértelműen jégcsap vagy, szóval kötelességemnek érzem, hogy segítsek ezen - húzott magához egy mozdulattal, én pedig a mellkasának dőlve beszívtam az illatát. 

Ekkor a suli ajtajának nyitódására lettem figyelmes, mire mindketten odakaptuk a fejünket. Lyssa és Elis lépett ki rajta. Lyssa épp átkarolta Eliz derekát, de amint megláttak minket, már el is engedte. 

- Többiek? - kérdezte Lyssa, mikor ideértek hozzánk. 

- Húzzák az időt - felelte Shawn. 

- Chh, úgy tudtam - sóhajtott Lyssa. 

Nemsokára persze megérkeztek a többiek is, és elindulhattunk reggelizni a törzshelyünkre, ahonnan a buszpályaudvarra mentünk. 

Mikor megérkeztünk, és leszálltunk a járműről mind, a szokásosnál kicsit jobban búcsúzkodtunk, mivel a téli szünet javában nem is fogunk találkozni. 

- Hívni foglak csajszi, minden áldott nap! - borult a nyakamba Clar. - És bár a bátyám hónapok óta most van csak itt két hétre, azért nem csak vele leszek, hozzád is átugrok majd csomószor! 

- Még szép - öleltem át mosolyogva. 

- Azért én is zaklatni foglak, nehogy megnyugodj - karolt át Dia is.  

- Na ja, velem egyetemben - jött oda Mark is. 

- És akkor szilveszterkor találkozunk Marknál, igaz? - szólt közbe Jack. 

- Ja - bólintott Shawn. - De addig még úgyis beszélünk. Sziasztok! - karolta át a derekam, és elindultunk hazafelé. Mikor a házunk elé értünk, egy búcsúcsók után belibbentem a házba. 

- Na miújság, milyen volt a karácsonyi buli? - kérdezte anya a nappaliból. 

- Hm, semmi különös, csak Shawn és én - kezdtem bele lazán. - összejöttünk! - visítottam az utolsó szót. 

- Hogy? - kapcsolta ki a tévét egy mozdulattal, és leesett állal bámult rám. 

- Jól hallottad - rúgtam le magamról a bakancsot. 

- Mesélj. 

-----------------

A napok karácsonyig rekordgyorsasággal teltek, és a tény, hogy Shawn és én egy pár vagyunk, egyre kevésbé lett idegen. Minden nap találkoztunk, hol ő jött át hozzám, hol én mentem át hozzájuk, és volt olyan is mikor random elmentünk csak valahova a városban. 

Ma épp nálunk volt Shawn, de mivel estefelé járt az idő, már indulni készült. 

- Jaj, és majdnem elfelejtettem - túrt a hajába, miután felvette a kabátját. - Anyám üzeni, hogy ha gondolja, átjöhetnek együtt tölteni a szent estét - intézte anyámnak a szavait.

- Oh, Shawn, ez nagyon kedves gesztus, de igazán nem akarunk zavarni - válaszolta mosolyogva. 

- Jaj, nem zavarnának senkit - nevette el magát a barátom.  - Ez nálunk mindig ilyen tömeges rendezvény. A nagyszülőktől kezdve az összes unokatestvéremig mindenki nálunk van ilyenkor. 

- Ez esetben, szívesen elfogadjuk a meghívást - bólintott rá. - Ugye Lena? 

- Ezt most komolyan kérdezted? - nevettem el magam. Ki a bánat nem akarná a barátjával tölteni a szent estét? 

- Akkor rendben van. További jó estét! - köszönt el anyámtól. Mikor kiléptünk az ajtón, már végleg nem tudtam levakarni a mosolyt az arcomról. 

- Úristen - ugrándoztam visongva. - Már alig várom a holnapot! Végre egy különleges karácsony.

- Így legalább én se fogom halálra unni magam - karolt át. - De te mindjárt idefagysz a kerítéshez, szóval inkább menj be - nevette el magát. 

- Oké, akkor jó éjt - búcsúztam el tőle, aztán megcsókoltam. 

-------------------

Másnap viszont a realizálódott bennem, hogy fogalmam sincs, mit is kéne felvennem. Szerencsémre még délután elkezdtem ezen pörögni, így még időben ugrasztani tudtam Clart, mert ha valaki, akkor ő tudja, hogy mikor mit kell felvenni. 

- Siettem, ahogy csak tudtam - rontott be a szobámba, és a képét látva elég kaotikusan nézhettem ki. Na ja, a szétdobált ruhák kupacán ültem, mert egyszerűen nem tudtam eldönteni, most mi legyen. Ah, egyáltalán nem voltam szerencsétlen.  

- Segíts!  

- Oké, nyugi. Mindenképpen kényelmes cucc kell. Egyszerű, mégis alkalomhoz illő. Nem lehet túl dekoltált, viszont kényszerzubbony sem. Ne legyen túl csicsás, viszont olyan se amiben csövesnek nézel ki. 

- Jézusom. Most akkor mi legyen? - dőltem végig a padlón, végső kétségbeesésemben. 

- Szóval egy skinny farmer és egy galléros pulóver tökéletes lesz - jelentette ki egyszerűen. 

- Komolyan? - meredtem rá. - Ilyen egyszerű volt kitalálnod? 

- Lena, túlreagálsz mindent - nevette el magát. 

- Az lehet - röhögtem el magam én is. 

- Még maradok egy kicsit, szóval mesélj! Milyen érzés együtt lenni Shawnnal? - vetődött az ágyamra, és várakozva nézett rám. 

- Már kíváncsi voltam mikor kérdezed meg - ültem fel sóhajtva, és vigyorogva belekezdtem a sztorizgatásba. 

-----------------

Jólesett végre áradozni valakinek az elmúlt napokról, és keresve sem találhattam volna erre megfelelőbb személyt a legjobb barátnőmnél. A traccsparti után még a sminkemet is megcsinálta, aminek külön örültem, mert nekem nem volt hozzá valami nagy tehetségem.

Aztán öt óra körül hazament, én pedig elkezdtem készülődni. Felöltöztem a ruhákba amiket kikészítettünk, és előszedtem az ajándékot is, amit Shawnnak adok. Megérte megvenni azt a pólót, valahogy éreztem, hogy jól jön még. 

Aztán fél hatkor elindultunk.