Másnap reggel direkt korábban keltem fel, hogy legyen időm rendesen elkészülni. Indulás előtt még le is zuhanyoztam, meg hajat mostam. Aztán megfogadva a csajok tanácsát, némi korrektorral eltüntettem a szemem alatt ékeskedő karikákat. Plusz egy kis szájfényt is használtam. 

Az ebédlő előtti folyosón Clar megfogta a karom, és megállított. 

- Most ne úgy vonulj be, mint egy csöves - nézett a szemembe. 

- Mikor vonultam be úgy? - hitetlenkedtem. 

- Az utóbbi egy hónapban, khm - vágta rá. 

- Komolyan? - hüledeztem. De ő erre már nem válaszolt, hanem csak elindult befelé a menzára. Én is követtem nyomban, és próbáltam büszkébben járni, mert ha eddig úgy sétáltam, már ha eddig úgy sétáltam, mint egy csöves.

- Ne nézz rá, téged néz - mondta nekem, miközben a kajás pult felé sétáltunk. Én erre direkt az ételeket kezdtem bámulni, miközben ő az asztalunk felé nézett. 

- Nem úgy volt, hogy túlvagyok Shawnon? - próbáltam nyugodt maradni. 

- Engem ne akarj átverni - veregetett vállon, aztán miután szedtünk kaját, el is indultunk az asztalunk felé. Extra piros pont járt nekem azért, hogy nem néztem egyszer sem Shawnra, reggeli közben. Mondjuk nem mintha őt annyira meghatotta volna az "átváltozásom". Egész nap hozzám se szóltam, bár ez nem volt új.

Fájt, hogy ennyire elhidegültünk egymástól, viszont nem tehettem ellene semmit. Ment tovább az élet. És egy idő után már én is meguntam válaszolni a beszólásaira. Aztán ő is egyre alábbhagyott ezzel. Innentől kezdve már úgy viselkedtünk, mintha nem is ismernénk egymást. 

De pénteken egy olyan dolog is eszembe jutott végre, amire régóta nem gondoltam. Hogy mi lehet az északi toronyban. Hirtelen nagyon kíváncsivá tett a dolog, és mivel már úgyis visszaértünk a küldetésről, és semmi dolgom nem volt, nem is vesztegettem tovább az időt, nekivágtam felfedezni. 

Eleget olvastam már a toronyról, nem írásos információkra volt szükségem. Látni akartam, mi van ott, amit ennyire titkolnak. Nem érdekelt hirtelen az sem, ha be kell törnöm oda. Így hát céltudatosan elindultam a lépcsőkőn felfelé. 

Annyira elmerültem a gondolataimban, hogy nem is észleltem a külvilágot. És ez nagy hiba volt.

Ugyanis így a mögöttem felcsendülő lépteket sem hallottam.