Nos, a tegnapi nap elég rendhagyó volt. 

Miután kiértek a tűzoltók, és csináltak valamit a füstölgő vegyülettel, amitől nem füstölt többé, és megtisztították a levegőt is, már minden rendben is volt. Igaz, elég nagy riadalmat váltottunk ki a diákseregből, de ez nem nagyon hatott meg minket. Markot az ofő azért letolta, hogy mégis miért nem hallgatott a partnerére, aki okosabb nála, és hogy még a tanár ellenzése mellett is miért öntötte bele azt a fránya folyadékot. Ő ezt pár vállvonogatással, meg "én csak ki akartam venni a részem a páros munkából" szöveggel válaszolt sértetten. Hiába, Mark mindig talált valami kibúvót.

A nap hátralévő része amúgy lazán telt, ami tulajdonképpen nekünk köszönhető. A legtöbb órán a baleset megelőzésről beszélgettünk, meg ilyesmikről. Tesin például azt gyakoroltuk hogy az iskola különböző pontjairól melyik a legrövidebb út, amin ki tudunk futni az udvarra, vagy az utcára, ha megint megszólalna a tűzjelző. A suli épületében való futkározás alapjában véve még mindig jobb volt, mint mondjuk a futópályán futni. Shawn példul egyszer meg is állt a büfénél, mikor a menzán mentünk át, és vett magának egy Snickerst. A tesi tanár jól leüvöltötte érte, de őt ez nem zavarta, mert végülis futás közben még megette a szerzeményét. Szóval nyugisan telt el a nap. 

Ma viszont már minden visszaállt a jól megszokott kerékvágásba. 

Miközben a menza felé ballagtunk Clarrel, Tim is csatlakozott hozzánk. 

- Halljátok, tegnap rámijesztettek. Azt hittem, hogy elmaradnak a klubok is - sóhajtotta. 

- De gondolom nem maradtak el. Mert Rob és Ryan is mentek az infó klubba. 

- Nem, szerencsére nem maradtak el. Mondjuk én a sakk klubba mentem. 

- Tudsz sakkozni? - kérdezte Clar. 

- Persze - vágta rá Tim, olyan fejjel, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne.

- Különben nem ment volna sakk klubba - néztem Clarre értetlenül. 

- Ja, tényleg. Csak mert én nem tudok - pislogott nagyokat. Ezt a hozzászólását nem nagyon tudtuk hová tenni, ezért Timmel csak egymásra néztünk, majd Clarre. 

--------------------

Az utolsó óránkra, már kellőképpen elpunnyadtunk, ezért törin is csak bambulva ültem a helyemen. Habár péntek lévén csak négy tényleges tanóránk volt, mert küldetésre kellett mennünk. Ahányszor kiejtettem ezt a szót, valami szuperhősnek éreztem magam.

Egyszercsak arra eszméltem fel, a hogy a zsebemben rezgett egyet a telefonom. Oké, hogy volt wifi a suliban, és hogy bekapcsolva is hagytam, de csak azért, mert nem szokott értesítésem jönni, és ezzel belezavarni a dolgokba.

Így hát kíváncsian húztam elő a pad alatt a telefonom, és megnéztem hogy kitől jött az értesítés. Instagram: _firebooy_ képet küldött. A szívem majdnem leállt ennek láttán. Visszafojtott lélegzettel nyitottam meg a beszélgetést, ami amúgy nem volt, mert most keresett először. Egy mémet küldött át. Történetesen egy olyat, amin csillagpatrik a füvön vergődik, fölötte ezzel a szöveggel: " *tesi, öt kör futás bemelegítésnek* Én, a másdik kör felénél: ".

_firebooy_: Erről te jutottál eszembe :D

lenawater011: Nagyon vicces... -.-

Küldtem el neki az üzenetet, miközben hátrafordultam, és amolyan hitetlenkedő mosollyal néztem rá. Mire ő némán nevetve megrázta a fejét, és a pad alatt már írta is a választ. 

_firebooy_: De igaz :D

lenawater011: Kussolsz :'D

_firebooy_: Amúgy hogy nem veszik észre hogy az első padban telefonozol? xD

lenawater011: Nem tudom, de ehhez már tehetség kell xD

- Lena folytassa a szöveg olvasását - zökkentett ki a tanár éles hangja az írogatásból. A mobilomat a zsebembe süllyesztve kerestem meg, hogy hol tartunk a könyvben.