A királynő megbocsátott, de a magam akaratából elhagytam a palotát és elmentem a sárkányok királyságába. Kiderült, hogy képesek felvenni az emberek alakját, hogy ne tűnjenek ki a tömegből. A legtöbb idejükben emberi alakban vannak. Kedvesek voltak hozzám és megtanították a varázserőm használatát. És megtudtam, hogy különfélefajta sárkányok léteznek. Hiába voltam boldog, hiányzott az életemből valami csak nem tudtam, hogy mi az.

Már 2 hónapja vagyok a palotában és egész jól bele jöttem a királynőségbe. Még nem vagyok 100%-os, de mindent megteszek.

Xiter a jelenlegi feladataimat sorolta.

- ...és részt kell vennie egy álarcos bálon Agave-ban. A királynő meghívta magát ezek szerint megbékélt magával.

- Mikor lesz? – jöttem lázba, hiszen régen voltam már ott.

- Holnap este. Az egész királyság ott lesz. Ezért jól kell teljesítenie nehogy, kirekesszék magát miattunk. – tolta fel a szemüvegét. – a ruháját és a maszkját most készítik elő. Szeretné megnézni? – kérdezte óvatos mosollyal.

- Igen! – vágtam rá azonnal.

Nagyon izgatott vagyok, hiszen újra láthatom őt, akiért a szívem fáj.

- Akkor erre fáradjon. – nyitotta ki nekem az ajtót.

A hálószobámban néhány cseléd volt, akik egy halom ruha közül válogattak. Szárnyaikkal izgatottan csapkodtak.

- Váááh. – kiáltottam fel. – De gyönyörűek. Honnan szereztétek? – kérdeztem csillogó szemekkel.

- Felség jó napot. Ezeket az emberek királyságaiból gyűjtöttük. Csakis a legszebb darabok vannak itt. – büszkélkedett az egyik.

- Azt látom. - mondtam és kivettem a kupacból egy vöröset és magam elé tartottam.

- Ez tökéletes lesz magának. Ebben maga lesz a leggyönyörűbb. Ez a mi királynőnk. – mondta a másik szobalány boldogan. Kivette a kezemből és az ágyra terítette.

- Már csak a cipő hiányzik és az álarc. – mondta a harmadik.

- Ha a ruha piros a többinek is annak kell lennie, hogy össze illjenek.

- Rendben.

Ezek után összerakták, majd felvetették velem. Megmutattam Xiternek és azt mondta, hogy nagyon jól áll.

Az másnap este gyorsan eljött. Sárkány háton utaztam el a palotáig. Senki nem látott minket, mert Bonaar képes láthatatlanná tenni magát. Az erkélyen leszálltam.

- Mikorra jöjjek önért? – kérdezte a sárga sárkány.

- Éjfélre. – mondtam és bementem.

Olyan voltam, mint egy gyerek. Mentségemre szóljon, most láthatom őt. Éppen a tömegen mentem át, amikor megpillantottam a királynőt. Oda mentem és üdvözöltem.

- Jó estét királynő. Hogyan szolgál az egészsége? – kérdeztem ártatlan mosollyal.

- Stacy kisasszony. Örülök, hogy eljött. Köszönöm nagyon jól.

- Esetleg Amelia kisasszonyt merre találom?

- Igaz te még nem hallottad. A betegsége miatt ágynak esett. Jelenleg a szobájában van.

- Köszönöm. – mondtam és elrohantam. Meg sem álltam a szobájáig. Levettem a maszkomat és bekopogtam. Egy halk „igen" után beléptem.