- Anyád miatt jöttél igaz? – kérdezte gyűlölettel a szemébe.

- Kérem, mondja meg hol laktunk ez előtt. Bármit megteszek. Tudni akarom mi lett anyával. – kérleltem könnyes szemmel.

Láttam, ahogy elejti a kardot és elindul befelé. Nem sokkal kijött egy térképpel.

- Kövesd a vörös vonalat és megtalálod. A ház porig égett, de könnyen meg fogod találni.

- Köszönöm. – vettem el és visszaültem a lóra.

Vágtattam. Minél hamarabb oda akartam érni. Talán egy óra után értem oda. A ház maradványai még ott voltak. Mögötte egy hatalmas virágba borult cseresznyefa. Oda mentem és elkezdtem ásni. Pár pillanattal később lódobogást hallottam. Ijedten hátra fordultam és Adam kapitány volt az.

- Mit keres itt uram? – kérdeztem mikor közelebb ért.

- Inkább mag mit keres egy ilyen helyen?

Óvatosan elmosolyodtam.

- Régen itt laktam anyámmal. – simítottam meg a fát. – Emlékszem amint elás itt egy könyvet. Meg akartam szerezni. Többet akartam tudni róla. – mondtam és elkezdtem ásni.

A férfi is oda jött hozzám és segített. Nem sok idő múlva egy fadobozt éreztem. Pár perc múlva a kezemben volt a doboz. Lassan kinyitottam és sértetlen állapotban ott volt egy könyv. Kinyitottam és bele olvastam.

- Kedves Stacym!

Ha ezt el kell olvasnod nem biztos, hogy még élek. Viszont leírom neked minden tudásom. Térj vissza a királyi palotába és mond el nekik, hogy az én lányom vagy. Nem szabad, hogy elmenj onnan, mert ha valaki kívülálló rájön a származásodra és a mágiádra megölnek. A palotában megtalálod a nagyapádat és a nagyanyádat. A neve Amelia White. Egy udvarhölgy. És apádat is keresd meg. Nem mondom el a nevét, mert ezt kérte tőlem viszont megegyeztünk, ha én már nem leszek, akkor meg fogod ismerni. A segítséged az lesz, hogy a mágiája a jég. Remélem, megtalálod. Én fentről vigyázok rád. – olvastam könnyekkel küszködve. Összecsuklottam és sírtam. Nem sokkal később két ölelő kar tartott fogságban. Oda bújtam a jelenleg biztonságot nyújtó testhez és álomba sírtam magam.

Amikor felkeltem a kapitánnyal lovagoltam visszafelé. Hogy bírt ideáig így elhozni? Amikor észrevette, hogy ébren vagyok megállt és segített leszállni. Átültem a másik lóra és így mentünk tovább.

- Ha megkérdezhetem maga mennyi idős?

- 22. – mondta és ezek után már nem beszéltünk.

A kastélyba érve Amelia néni várt minket. Szemrehányó tekintettel nézett rám. Visszavezettem a lovat a pajtába és a hölgy elé álltam.

- Még mielőtt bármit is mondana anya könyvéért mentem el. - tartottam elé. – Ennek a segítségével megtalálhatom az apámat. És megtudtam, hogy ön a nagyanyám. – néztem félre.

Elmosolyodott.

- Lebuktam. – mondta és megölelt. – Mi van még benne?

- Ezzel elsajátíthatom a mágiám.

- Amiben én fogok segédkezni asszonyom. – lépett oda Adam kapitány. – Ez a királynő óhaja.

- Értem. – mondta, majd elindult velem a szobámba. Ahogy becsukta az ajtót elkezdett nevetni. – Nem gondoltam volna, hogy a legerősebb tűz mágust adják tanítódnak. Kérlek vigyázz rá. Néha nagyon csökönyös tud, lenni ilyenkor súlyosan megsérül.

- Mindent megteszek. – mondtam és elmentem a szobájához.

Bekopogtam, de nem hallottam választ ezért benyitottam. Megpróbálom meggyújtani a gyertyát. Leültem vele szembe és figyeltem. Vettem egy mély levegőt és társként gondoltam a tűzre. Becsuktam a szemem és koncentráltam. Nem sokkal később melegséget éreztem. Ránéztem és égett. A tűz nem égetett meg engem. Éreztem, ahogy belém árad a melegség és kirohantam a szobából. Ki kel próbálnom.

Megálltam messze a palotától és újra koncentráltam. Nem sokkal később egy tűz gömb jelent meg a kezemben. Elkezdett formálódni. Összetettem a két kezem szélét és figyeltem. Közben tartottam a nyugodtságomat. Pár pillanattal később egy tűz rózsa volt a kezemben. Gyönyörű volt. Hirtelen egy hatalmas fekete kutya rohant felém. Egyenesen rám vetette magát.