- I..Igen. – fordultam hátra.

- Őrök kapjátok el. – mondta és néhány férfi Megjelent körülöttem. – Elviszlek a királynőhöz. Majd meglátjuk mit fog szólni egy ilyen betolakodóhoz. – mondta és elindult.

- Legalább a könyvet hadd vigyem vissza.

- Milyen könyvet?

- Nickolastól kaptam kölcsön. Vissza kell vinnem.

- Ne hazudj. Soha nem adna oda egy könyvet egy ilyen lánynak. Jobb is inkább, ha nem vagy az élők között. Kövesd az anyádat. – mondta és egy tört vett elő.

- ELÉG. – kiáltottam és egy hatalmas láng kör jelent meg körülöttem.

Olyan mozdulatokat csináltam, amit soha nem láttam. Olyan volt, mintha táncolnék. Düh. Most ezt érzem. Jobban megnéztem az arcát és ő volt az, aki megölte anyámat. Elegem volt. Bosszút akartam állni, de hirtelen valaki hátulról átölelt és hátra rántott. A tűz abba maradt. Megnyugodtam a karjaiban.

- Ez most nem segít. Tapasztalat nélkül nem állhatsz bosszút édesanyádon. – súgta a fülembe.

- Nick segíts... Ez a lány meg akar ölni. – mondta ártatlan arccal.

- Ez esetben segítek neki, de ennek még nem jött el az ideje.

- Miért vagy ilyen?

- Az ő anyja volt az, aki megvédte a családom. – mondta és hirtelen eljegesedett a keze. – Fenébe. Hogy olvasztom ki. – mondta leginkább magának.

Óvatosan megfogtam a kezét és meleg dologra gondoltam. Néhány másodperc múlva már nem volt jeges. Zavartan engedtem el a kezét.

- Te...? – kezdte Nickolas.

- Sa..sajnálom. Én csak segíteni akartam. – felálltam és berohantam. A lányt ezek után már nem láttam.

Lassan egy hónapja vagyok a palotában és a királynő ma fogad engem. Félve léptem be a trónterembe. Tele volt katonákkal. Ahogy közelebb léptem rám fogták a fegyvereiket. Amelia néni tanácsai szerint cselekedtem. És feszesen követtem az etikett szabályait. Ha hibázok, lehet, hogy lelőnek és senki nem fog semmit sem szólni. Meghajoltam és egyenesen állva néztem a királynőre.

- A nevem Stacy Fire. – mondtam.

- Szóval te vagy Madison Fire lánya igazam van? – állt fel és elindult felém.

- Igen.

- És mi a mágiád?

- A Tűz, mint édesanyámnak.

- Mennyire tudod alkalmazni?

- Egy kicsit, mivel eddig csak titokban használhattam.

- És meg tudnád tanulni, ha adnánk melléd egy tanárt?

- Igen. Könnyen tanulok.

- Rendben. Hívjátok ide Adam kapitányt. Majd ő vigyázz rá.

- Értettem. - mondta a férfi és kirohant. Nem sokkal később egy fekete hajú és zöld szemű férfi lépett be.

- Hívatott királynőm?

- Igen. Mostantól te vigyázol erre a lányra és tanítsd ki. A saját elveid szerint.

- Csak nem..? Mi a mágiája, ha szabad kérdeznem? – fordult felém.

- A Tűz.

- Úrnőm ugye nem azt tervezi, hogy...

- De igen. – mondta és visszament a trónhoz és leült. – Most pedig távozzatok.

- Máris. – mondta a férfi és meghajolt, majd távozott. Engem maga után rángatva. Ahogy egy sárga ajtóhoz értünk megálltunk. Elővett egy kulcsot és kinyitotta. Belépett én pedig kíváncsiságból utána mentem. Egy szoba volt, aminek piros fala volt. A falon fáklyák voltak, amiket egy pillanattal ezelőtt gyújtott meg.

- Azta! – ámultam el.

- Ez egy alap varázsige. Kérlek, foglalj helyet. – ült le egy asztalhoz én pedig elé ültem. – Miért nem tudsz bánni a tűzzel?

- Kiskoromban, amikor édesanyám meghalt egy mágia ellenes családba kerültem. És csak titokban tudtam gyakorolni, de az nem volt elég.

- Akkor mától keményen fogsz edzeni. Meg fogok neked tanítani mindent, amit tudok, mert a királynő ezt akarja. – mondta és egy gyertyát rakott az asztalra. – Kezdetnek gyújtsd meg ezt a gyertyát.

- Én nem tudom..- hajtottam le a fejem. – felgyújtom az egész szobát...

- Azért, mert ellenségként gondolsz a tűzre, pedig a társad lesz.

- Értem.

- Minden mágusnak megvan a saját „alakja". Ez azt jelenti, hogy képes vagy átalakítani valamilyen formára, ami téged jelképezz.

- Önnek mi az alakja? – kérdeztem érdeklődve.

- Az enyém a kard és a pajzs.

Hirtelen emlékképek törtek rám. Láttam egy fát, ami alá édesanyám elásott egy könyvet. Gyorsan felálltam. Az istállóig meg sem álltam. Felpattantam egy fekete lóra. Annyira siettem, hogy szőrén ültem meg. A házunkig meg sem álltam. Kint volt a nevelő anyám, aki egy kardot szegezett felém, de nem érdekelt.