- Nem. Már végeztem. Ha minden igaz 2 nap múlva itt lesznek. – mondtam büszkén. A férfi felnevetett.

- Az lehetetlen. – mondta.

- Akkor fogadjunk. Ha nem jönnek, el lemondok a trónról. De ha eljönnek, akkor elfogadsz engem.

- Rendben.

A 2 nap alatt sok mindent kellett elintéznem a Királynő is látogatóba jött ezek után. Adam kapitányt Heyv meggyógyította, de még harcolni nem tud.

Mielőtt delet ütött az óra kiálltam a tér közepére és vártam. A férfikarba tett kézzel és gúnyos tekintettel figyelt engem. Brave és a többiek a sárkányok helyein álltak, hogy kinek hova kell érkeznie. Adam kapitány pedig az erkélyről figyelt engem.

Először Viin érkezett meg. A medál felragyogott és levált a nyakamból a nyaklánccal együtt. Következő Kulaan volt. az ő medálja is ragyogott, majd levált. Nagy szélviharral megérkezett Bo is. Kristályos lett a tér, ahova leszállt Brit. Hideg széllel Krah is megérkezett. Apa pedig a hátán volt. Leszállt és oda lépett hozzám, de nem érdekelt, mert Yol megérkezett. Elmosolyodott, amikor meglátott.

- Megígértem igaz? – kérdezte.

- Igen. - válaszoltam boldogan.

Vokul késett. 1 órát vártam rá, de nem jött. A nap lassan lement.

- Vesztettél. – jött oda a férfi. – Mondj le a trónról.

Egy idióta voltam, hogy hittem neki. Még a medált is oda adtam neki. 2 medál nem volt a helyén. Összerogytam. A hat sárkány rámordult a férfire. Eleredtek a könnyeim.

- Ne bánts őt. – mondta Viin. – Kiszabadított a fogságból engem.

- Nekem megtanította, hogy vannak még esély. Hiszen életét akarta adni egy sárkányért. – mondta Kulaan.

- Igen. Engem is megmentett az átok sárkányoktól, akik meg akartak ölni. – mondta Bo.

- Az én fajomat is megmentette. Szembeszállt a saját fajtársaival csak, hogy megvédjen minket. – mondta Brit.

- A saját apjával harcolt, hogy bebizonyítsa nekem, hogy képes lenne vigyázni a sárkány népre. – mondta Krah. – Bár megfagyasztotta az apja a katonáját, de ő nem ölte meg, higgadtan elintézte.

- Lehűtötte a legforróbb lávát. És még egy Istent is képes volt megidézni. – mondta Yol.

- Hiába mondjátok ezt csak hatan vagytok. És az egyikőtök kristálya hiányzik.

- ELEGEM VAN! – vágtam teljes erőmből a földre, ami megfagyott.

Testemet tűz vette körül. Éreztem, hogy forrósodik körülöttem a levegő. Nem tudom leállítani magam. Adam közelebb jött hozzám.

- Stacy. Hagyd abba. Fel fognak emészteni a lángok.

- Nem tartozom már ide. – mondtam és felhúztam a lábaim.

- De ide tartozol Stacy. – hallottam egy ismerős hangot. – Én nem voltam elég jó apa, ezért hagytam el anyádat. Egyszerűen nem voltam képes a halála után szeretni téged, de most, hogy látom milyen erős nő lettél elbizonytalanodtam. Olyan vagy, mint anyád. Szóval ne add fel. – mondta apa.