- Egy sárkányra sem vagyok dühös. Ők befogadtak engem, akkor, amikor a világ eltaszított. De édesapám letagadott és először engem, majd egy számomra fontos személy akart megölni. – mondtam a sárkánynak.

- Fogadd el ezt a medált. – mondta és egy hófehér medált adott nekem. – Ez lesz a bizonyíték, hogy ott leszek.

- Rendben. – mondtam és a többihez raktam.

Felültem a sárkányra és elindultunk a Vulkánok szigetére. Menet közben észrevettem, hogy megjelent a karomon a Lángok Istenének a jele. Egy tűz rózsa.
Mivel Paal gyorsan haladt ezért 1 nap alatt oda értünk. A kapitány még mindig nem tért magához. Egyedül mentem, mert Paal vigyáz rá.

Yol a kegyetlen tűz sárkány. Lángjait senkitől nem kíméli. Szóval ez egy veszélyes feladat lesz. De csak így őrizhetem az én drága sárkányaimat.

Felmásztam az egyik vulkán tetejére és elkiáltottam magam.

- Yol a tűz sárkány! Gyere ide hozzám.

Hangos nevetés lepte be a szigetet. A vulkán belsejéből kirepült egy hatalmas vörös sárkány. Hát itt van.

- Mit akarsz ember? - kérdezte leszállva a földre. - Igyekezz, mert nincs időm. Megsütlek a lángjaimon, ha nem sietsz.

- Tudom jól. - mondtam és belekezdtem. - 6 nap múlva térj vissza kérlek a Sárkányok városába. Rajtad múlik, hogy elfogadjanak, mint az őrzőtök.

- Őrző? Egy ilyen kis ember lány. Ez érdekes. Hallgatlak. Folytasd!

- A sárkányok fogadtak be engem, ezért szeretnék rátok vigyázni.

- Hogy tudnál egy ekkora népre vigyázni?

- 2 elemet birtokolok. A tűzet és a jeget. Ezzel az erővel úgy érzem, képes vagyok meg...

- Ne nevettess. Nem úgy nézel ki, mint aki ezt teljes szívéből akarja. Meg kéne, egyelek. - mondta és egy tűz sugarat küldött felém.
Egy jég pajzsot kreáltam és megvédtem magam.

- Nem adom fel ilyen könnyen. - mondtam.

- Akkor nézzük, a lávával mennyire bírsz el. - mondta és belelökött a vulkánba.

A kegyetlen tűzsárkány. Milyen igaz. De megmondtam nem adom fel. A testem köré tűz gömböt helyeztem és elmerültem a lávába. Kintről nevetés hallatszott, de én nekem semmi bajom nem volt, de a ruhámról nem is beszélnék.

Lehűtöttem a lávát. Minden erőmet be kellett vetnem, hogy bebizonyítsam, képes vagyok vigyázni rájuk. Bár az Északi-sarkon történtek után nem sok maradt.

A megkövült láva tetején álltam. Nem bírtam a lábamon állni, de még fel kellett jutnom a tetejére. Semmi mágikus erőm nem volt. Összerogytam. Nem bírtam mozogni. Ekkor a karomon lévő rózsa elkezdett ragyogni és a testem felemelkedett.
Az égen megjelent egy tűzmadár. Leszállt mellém.

- Az istenség arra kér téged, hogy vigyázz magadra, mert nem tud mindig megmenteni.

- Mi ez a jel a kezemen? - kérdeztem.

- Minden ember, aki az 5 Istenből meg tud idézni 1 is annak ilyen jel lesz a karján. És ez nagyon ritka, hogy valakinek ekkora ereje legyen.

- Van több isten is? - kérdeztem.