A hatalmas sárkány leszállt mögöttem és közelebb hajolt hozzám. Éreztem forró leheletét.

- Kérem, bocsásson meg, hogy késtem királynőm.

- Királynő? Ez a liba? – nevettek fel. – akkor hol az a misztikus erő? Ezeket a szárnyas csirkéket te védelmezed? Ez könnyű lesz.

- Csirke? – kérdeztem. – Misztikus erő? – a testemet elöntötték a lángok.

- Álljon le kisasszony. – hallottam Adam kapitány hangját. – El fog tűnni a lángokkal együtt, ha így folytatja.

- Nem érdekel. Meg kell őket védenem, mert MEGÍGÉRTEM. – ordítottam és egy tűz és egy jég sugár fonódott össze a fejem fölött.

Hirtelen hatalmas szél kerekedett. Több száz kard volt körülöttem. A látvány miatt abba maradt a mágiám. Olyan gyönyörű volt.

- Gyorsan siessen és tűnjön el innen, majd én elintézem.

- Nem hagyhatom rád. – mondtam, de Adam kapitány megragadta a kezem és elrángatott.

Paal kiszabadult és egy pillanattal később már az égen voltunk. Még visszanéztem a sárkányra, aki egy csapással elintézte az embereket.

- De mi már messze jártunk. Nem állhattunk meg sürget az idő és az időnk kevés. – kezdett el szidni Adam kapitány.

- Pont ön akarsz engem leszidni, amikor egész úton hozzám se szólt. Tudom, hogy gyűlöl engem, de.. de... nem bírtam befejezni, mert eleredtek a könnyeim. – Tudom, hogy én egy királynő vagyok, de nekem is vannak érzéseim. És ezek az érzések hozzád kötődnek. – csúszott ki a számon. A kezemet a szám elé kaptam. – Én.. nem úgy..

- Sajnálom, ha ez most tolakodásnak veszi. – mondta és elvette a kezemet a szám elől és megcsókolt. Olyan jó érzés volt a karjaiban lenni.

- Te.. miért? – kérdeztem fülig pirulva.

– Én egy katona vagyok, de elsősorban egy férfi. És mert szeretem magát. És nem egyszer akartam megérinteni magát. Viszont mivel ön egy királynő nem lehetünk együtt. Ezért kérem, most koncentráljon a küldetésünkre.

- E...Ezek után ilyet mondani. – morogtam az orrom alatt. Kimásztam a sárkány fejéhez és végignyúltam rajta. – Mit tegyek? – kérdeztem a sárkányt.

- Nem örül? Kapott egy csókot attól, akit szeret. És királynak sem lenne rossz. Viszont abban igaza van, hogy a rangban nem megfelelőek.

- Ne szomoríts el. Hiszen én is csak egy paraszt voltam, mint a többiek.

- Ez igaz. De most pihenjen egy kicsit. Nemsokára megérkezünk a kristály várhoz. Ahol a kristály sárkányok rejtőznek.

- Rendben. – mondtam és visszamásztam a hátára.

Hanyatt feküdtem és az eget kezdtem el kémlelni. Olyan megnyugtató volt.

- Kapitány.

- Igen?