Éppen az irodában ültem, amikor kopogtak az ajtón. A kapitány lépett be.

- Gondolom távozni akarsz igaz? Máris szólok valakinek, hogy hozzanak neked egy lovat. – álltam fel.

Így van. Nem marad itt velem. Hiszen ő nem érti meg a sárkányokat. Ő nem érez semmit irántam. Én csak hátráltatom. Ahogy a kilincshez mentem az kicsapódott. Xiter rohant be rajta.

- Mi történt? – kérdeztem ijedten.

- A szomszéd ország vérdíjat tűzött ki a fejünkre és fogva tartannak 50 sárkányt.

- Hol? Vigyél oda.

A sárkány az erkélyre lépett és átváltozott. Könyörgő szemekkel Adam felé fordultam.

- Kérlek, segíts nekem. Szükségem van rád. – mondtam és felszálltam a sárkány hátára. Hátranyújtottam a kezem, de elfordította a fejét. Ekkor Xiter megszólalt.

- Ugye tudja kisasszony, hogy meg is halhat?

Felnevettem.

- Ti vagytok az én népem. – mondtam.

- Értem.

- Repülj, olyan sebesen amilyen gyorsan csak tudsz.

- Máris.

- Érdemes lenne szólni a többieknek.

- Igazad van Xiter. Brave, Tempest, King Kong, Beast, Langleah, Lucifer segítsetek nekem kérlek. – kiáltottam el magam.

Alattunk a föld megnyílt és az állatok felmásztak. Velünk rohantak. Amikor oda értem a sárkányok ott voltak leláncolva és éppen szállították őket. Xiter közel repült hozzájuk én pedig leugortam. Előrántottam a kardot, amit a szoknyám alatt tartok és elindultam a láncokhoz. Amint a sárkányok észrevettek felüvöltöttek. Két férfi elindult felém, de Árny könnyed mozdulattal kettéharapta őket. Felemeltem a kardom és rácsaptam teljes erőmből a láncra. Viszont nem sikerült eltörni. Ráraktam a kezemet a láncra és megolvasztottam. Ezek után már el tudták tépni.

- Magasra repüljetek. Menjetek haza. – kiáltottam Miraadnak. Aki csak bólintott és elrepült.

Egy kiszabadult maradt 49. Míg az állatok engem védtek folyamatosan szabadítottam ki a sárkányokat. Viszont óvatlan voltam. Egy férfi mögém osont és belém állította a tőrjét. Gyorsan lefagyasztottam a sebemet és folytattam. A férfit pedig Árny elintézte. Nem sokkal később egy hadsereg közelített felénk. Éppen Alokot szabadítottam, amikor egy nyíl eltalálta a sárkányt.

- Ki vagy te lány? Miért szabadítod ki ezeket a vadállatokat.

- Vadállatok? – nevettem. Felemeltem a kardomat és a király felé tartottam. – Maga a vadállat.

- Te kis... Melyik országhoz tartozol?

- Oda ahol emberek és sárkányok együtt tudnak élni.

- Az lehetetlen. – nevetetett.

- Fogadjunk. Ha meg tudok lovagolni egy sárkányt, akkor elengedik az összeset.

- És ez nekem miben jó?

- Ha nem akkor megmondom, hol van a többi sárkány.

- Ez lehet...

- Hagyd fiam. Rendben megegyeztünk.

Elmosolyodtam. Kiszabadítottam Meyt, aki mindent hallott. Összemosolyogtunk. Felszálltam a hátára és a magasba szálltam. A király tátott szájjal nézett ránk. Leugrottam a sárkányról és Tempest elkapott. Nevetve mentem vissza a királyhoz.

- Ki..Ki vagy te?

- Ő a sárkányok királynője. És az Alvilág 7 Őrzőjének a gazdája. – szólalt meg mögöttem Xiter.

- Aahh... Ezt én akartam mondani. – Jött oda Brave és a többiek.

- Meglovagoltam egy sárkányt szóval engedje el a sárkányokat.

- Soha te csaltál.

- Maga nem kérdezte ki vagyok.

- Akkor sem.

- Kezd ebből elegem lenni. – mondtam és megragadtam a kardom és átengedtem rá a tűzet. A másik kezemmel pedig egy jégkardot kreáltam.

- Két mágiája van. – szólalt meg a király mellett álló férfi.

- Igen. – mondta Xiter.

Pár pillanat múlva megjelent a királyság össze sárkánya és felettem kezdtek el körözni. Rengetegen voltak. Mindegyik dühös volt. Hiszen ki akarják irtani a sárkánok kis nemzetét.

- Nem akarom, hogy vér folyjon. – mondtam idegesen. – Vagy elengedi őket vagy pedig a haragjukkal kell szembe nézniük.

- Mi rengetegen vagyunk.

- Mi is itt vagyunk. – hallottam Adam hangját.

- Minket se hagyatok ki a buliból. – mosolyodott el ördögien Árny, majd körbe nyalta a szája szélét.

- Adjátok fel. Lehet, hogy ti többen vagytok, de mi erőssebek vagyunk.

Ezek után elmentek. Viszont összeestem. Összetört az oldalamon a jég és csak sötétséget láttam.