Az esküvő már a tetőpontjához közeledett, amikor mindenki a következő nagy meglepetésre készült. A tömeg csendesedett, és a hangulat fokozatosan átalakult valami mélyebbé, meghittebbé. Mindenki tudta, hogy Gajeel, a vőfély, valami igazán különlegessel készült az estére. Bár a legtöbben inkább a keménységéről és a harcban mutatott erejéről ismerték őt, ma este valami egészen más arcát mutatja meg.

Gajeel egy székkel a kezében lépett előre, leült a közönség előtt, és egy gitárt tartott a kezében. Néhányan meglepődtek, mert nem számítottak rá, hogy a vasakaratú sárkányölő lágy dallamokkal készül. Ahogy a keze a húrok közé csapott, a zene gyengéden kezdett áradni a térben. A dallam lágy volt, de mégis érezhető volt benne az a keménység, amit Gajeel képviselt – mintha a kemény külső mögött ott lapulna valami mély, érzékeny szív.

xxx

Amint az első hangok elértek mindenkit, a terem teljesen elcsendesedett. Gajeel nem szólt egy szót sem, csak a húrok közé csapott, és hagyta, hogy a dallam magával ragadja a közönséget. Az egész előadásnak különös hangulata volt – egyszerre nyers és finom. Gajeel szívéből zenélt, és mindenki érezte, hogy ez nem csupán egy dal, hanem egy érzés, amit megoszt Natsuval, Lucyval és a barátaival.

A zenéhez hamarosan csatlakozott Gajeel hangja is, amely erős és mély volt, de most tele volt érzelmekkel. A szavai egyszerűek voltak, de minden egyes szó mögött ott volt az őszinte szeretet és barátság, amit Natsu és Lucy iránt érzett. Gajeel hangja olyan volt, mint egy óvatos vallomás – nyers, de tiszta, egyenes és igaz.

– A világ néha kemény – kezdte énekelni Gajeel, miközben a gitárját pengette. – De ha van valaki, aki melletted áll, minden könnyebb lesz. Natsu és Lucy, ti ketten... – Gajeel hangja most elhalkult, majd újra megszólalt, még mélyebben – ti ketten mindig mellettünk álltatok, és ezért ma este én nektek adom ezt a dalt.

xxx

A közönség csendben hallgatta Gajeel énekét. Még azok is, akik korábban nem gondolták volna, hogy Gajeel képes ennyi érzelmet kifejezni, most meglepődve figyelték a férfit. Mindenki láthatta, hogy ez az előadás nem csupán egy gesztus, hanem egy igazi vallomás. Gajeel számára Natsu és Lucy nemcsak barátok voltak, hanem egy olyan erő, amely segített neki a nehéz időkben, és most ezen az estén ő is valamit vissza akart adni nekik.

Miközben Gajeel tovább énekelt, Lucy könnyekkel a szemében nézte barátját. Soha nem gondolta volna, hogy Gajeel ilyen mélységekkel rendelkezik. Natsu, aki talán még jobban ismerte Gajeelt, mint bárki más, mégis meghatódva figyelte őt. Tudta, hogy Gajeel nem az érzelgősségéről híres, de most a barátja megmutatta, hogy a szívében ott van a szeretet és a tisztelet irántuk.

xxx

Ahogy a dal lassan a végéhez közeledett, Gajeel hangja elhalkult, és a gitár utolsó akkordjai is lecsengtek. A teremben csend lett, és mindenki érezte, hogy valami különleges pillanatot éltek át. Gajeel, aki mindig is a céh egyik legkeményebb tagja volt, most megmutatta azt az oldalt, amit csak nagyon kevesen ismertek.

Gajeel letette a gitárt, és egy pillanatra csendben maradt, majd végül megszólalt:

– Natsu, Lucy... tudjátok, nem vagyok az érzelgősség híve. De ti ketten vagytok az a pár, akik megmutatták nekem, hogy mi is az igazi család. Ez a dal azért volt, hogy megköszönjem nektek mindazt, amit tőletek kaptam. És hogy tudjátok, bármi is történik, mindig mellettetek állok.

A közönség ismét csendben maradt, de a szívükben érezték a szavak súlyát. Natsu felállt, és odament Gajeelhez, majd egy baráti öleléssel fejezte ki a háláját. Lucy is könnyek között követte Natsut, és megölelte Gajeelt.

***

Az esküvő csúcspontján, amikor a nap már lassan alkonyulni kezdett, és a vendégek szíve tele volt szeretettel és boldogsággal, Juvia felállt a helyéről. Mindig is mélyen érzelmes volt, és most elérkezett az a pillanat, amikor ő is meg akarta osztani azt a szeretetet, amit Natsu és Lucy iránt érzett. Ahogy a mikrofonhoz lépett, a közönség csendben figyelte őt.

Juvia kezében egy mikrofont tartott, és a lágy, gyönyörű zene lassan megszólalt a háttérben. Az első hangok máris meghatották a jelenlévőket. Juvia arca tele volt érzelmekkel, a szeme csillogott, és ahogy ránézett Natsura és Lucyra, látszott, hogy minden szava a szívéből jön.

– Natsu, Lucy... – kezdte Juvia halkan, miközben a zene tovább folyt. – Ez a dal nektek szól. Az igaz szerelemről, ami összeköt titeket. És arról, hogy mennyire fontos, hogy mindig vigyázzunk azokra, akiket szeretünk.

Ahogy Juvia énekelni kezdett, a dal első sorai lágyan és érzelmesen töltötték be a termet. A hangja tiszta és mély volt, minden egyes szó mögött ott volt az a szeretet és rajongás, amit Juvia mindig is érzett a barátai iránt. A dal szövege egyszerű volt, de annál igazabb: a szeretetről, a hűségről és a barátságról szólt, amelyek összetartják a céhet és Natsu, Lucy közös életét.

– Az igazi szeretet mindig itt van... melletted... még ha nem is látod – énekelte Juvia, miközben a szemét le nem vette Natsuról és Lucyról. – És ha valaki szeret, akkor soha nem hagy el... mindig ott lesz, hogy támogasson.

A közönség csendben hallgatta, mindenki a saját gondolataiba merült. A dal egyszerűen mesélt arról, hogy a szeretet az, ami az embert erősebbé teszi, és hogy a legnehezebb pillanatokban is ott kell lennünk azok mellett, akiket szeretünk.

xxx

Ahogy Juvia tovább énekelt, Lucy könnyekkel a szemében figyelte őt. Soha nem hallotta még Juvia hangját ennyire érzelmesnek, és most minden egyes szó elérte a szívét. Natsu, aki mindig is a harcra összpontosított, most érezte, hogy ez a pillanat valami egészen különleges. Ahogy Juvia éneke tovább folytatódott, Natsu átkarolta Lucyt, és együtt nézték a barátjukat.

Juvia szemében szinte ragyogott a meghatottság. Számára ez a pillanat nemcsak a barátai ünnepe volt, hanem egy lehetőség arra, hogy kimutassa, mennyire tiszteli és szereti őket. A dal közepén Juvia egy kis szünetet tartott, majd újra belépett a refrénbe, még mélyebben, még érzelmesebben.

– A szeretet ereje hatalmasabb, mint bármi más... és ti ketten ezt megmutattátok nekünk. Köszönjük, hogy együtt lehetünk veletek, és hogy részesei lehetünk az életeteknek.

xxx

Ahogy a dal lassan a végéhez ért, a közönség némán figyelte Juvia minden mozdulatát. A zene elhalkult, és Juvia utolsó szavai szinte suttogásként hangzottak fel a teremben. Mindenki tudta, hogy ez a dal nemcsak Natsu és Lucy számára volt különleges, hanem minden jelenlévő számára is.

Amikor Juvia befejezte, egy pillanatnyi csend következett, majd a közönség kitört a tapsban. Lucy könnyekkel a szemében felállt, és odasétált Juviahoz, majd szorosan megölelte. Natsu is követte őt, és szavak nélkül fejezte ki háláját. Juvia könnyei most már szabadon folytak, de boldogság és meghatottság sugárzott belőle.

Ez az előadás nemcsak egy dal volt, hanem egy kifejezése annak, hogy milyen mély barátság és szeretet köti össze Juvia-t Natsuval és Lucyval. Juvia előadása megmutatta, hogy a zene képes elmondani mindazt, amit a szavak nem tudnak kifejezni. Ez a dal örökre emlékezetes marad az esküvő napjából, és mindenki szívében mélyen megmaradt.