Az esküvői szertartás után mindenki izgatottan várta a következő meglepetést. A gyönyörű díszek között, a fehér virágokkal díszített oltárnál Lucy és Natsu boldogan álltak egymás mellett, és bár már mindketten meghatottak voltak a ceremónia minden pillanatától, még nem tudták, hogy barátaik egy különleges ajándékkal készültek számukra.

Gray és Wendy, akik eddig tanúként segítették a párt, most előléptek a szertartás központjába. Ahogy előreléptek, a tömeg elcsendesedett, és minden szem rájuk szegeződött. Wendy kissé idegesen nézett Grayre, de ő mosolyogva bólintott, ezzel bátorítva a lányt.

– Natsu, Lucy – kezdte Gray halk, de komoly hangon. – Wendyvel egy különleges ajándékkal készültünk nektek. Ez a tánc nemcsak egy előadás, hanem egy kifejezése annak, hogy mennyit jelentetek nekünk. Kérlek, fogadjátok szeretettel.

A zene lassan felcsendült, és Wendy megfogta Gray kezét. A dallamok gyengéden töltötték meg a teret, és mindenki érezte, hogy valami igazán különleges következik. Wendy és Gray lépései lassan indultak, mintha óvatosan tapogatóztak volna a ritmusban, de ahogy egyre jobban belejöttek, a mozdulataik összhangba kerültek.

xxx

A tánc első pillanatai tisztán, egyszerűen indultak. Wendy és Gray mozdulatai lassúak és lágyak voltak, mintha minden lépés egy-egy gondolat, egy-egy érzés lenne, amit Natsu és Lucy iránt éreznek. Ahogy forogtak és egymásba kapaszkodtak, a közönség csendben figyelte őket, szinte mindenki visszafojtott lélegzettel várta, mi következik.

A zene halk volt, de minden hangjegy mélyen megérintette a nézőket. Lucy könnyes szemmel figyelte, ahogy két legjobb barátja így fejezi ki az irántuk érzett szeretetet. Natsu is elérzékenyült, bár próbálta tartani magát. Gray és Wendy mozdulatai egyre magabiztosabbá váltak, ahogy átélték a zenét, és hagyták, hogy a tánc minden érzelmet felszínre hozzon.

xxx

Ahogy a tánc folytatódott, egyre érzelmesebbé vált. Gray és Wendy mozdulataiból mindenki érezte, hogy mennyire fontos számukra Natsu és Lucy, és hogy mennyi mindent éltek át együtt az évek során. Ahogy Gray felemelte Wendyt egy pillanatra, a közönségből néhányan felsóhajtottak. Az egész jelenet olyan volt, mintha egy történetet mesélnének el, egy történetet, ami a barátságról, a szeretetről és az összetartozásról szólt.

Mikor Gray és Wendy egy forgás után egymás felé hajoltak, a közönség egy könnycseppet sem tudott visszatartani. Ez a tánc nemcsak szép volt, hanem tele volt mély érzelmekkel. Minden lépésükben ott volt a barátságuk és az egymás iránti tiszteletük. Az egész teremben érezhető volt, hogy ez az ajándék nemcsak egy előadás, hanem egy vallomás arról, mennyire fontosak nekik Natsu és Lucy.

xxx

Amikor a zene lassan a tetőpontjára ért, Gray és Wendy egyszerre álltak meg a tánc közepén. Egy rövid pillanatra csend lett, majd Gray halkan megszólalt, ahogy megfogta Wendy kezét, és egymásra néztek:

– Ez a tánc arról szól, amit ti ketten adtatok nekünk – mondta Gray halk, de határozott hangon. – Ti tanítottatok meg minket arra, hogy az igazi szeretet nemcsak a szavakban van, hanem a tettekben is. Ez az ajándék egy apró köszönet mindazért, amit tőletek kaptunk.

Wendy is mosolyogva hozzátette:

– Natsu, Lucy... ti vagytok azok, akik mindig összetartanak minket. Köszönjük, hogy részesei lehetünk az életeteknek. Ez a tánc az összetartozásunk jele – mondta Wendy, miközben könnyek gyűltek a szemébe.

xxx

Ahogy a zene lassan elhalkult, Gray és Wendy meghajoltak Natsu és Lucy felé. A közönségben mindenki csendben figyelte őket, majd a teremben hatalmas taps tört ki. Natsu, aki eddig próbálta visszatartani az érzelmeit, most már nem bírta tovább, és könnyekkel a szemében nézett barátaira.

Lucy könnyei szabadon folytak, miközben a kezét Natsu vállára tette, és szinte suttogva mondta:

– Ez gyönyörű volt... igazán gyönyörű.

Natsu átölelte Lucyt, majd barátaira nézett.

– Gray, Wendy... köszönöm nektek. Ez a legszebb ajándék, amit valaha kaptunk – mondta Natsu halkan, miközben elérzékenyülve figyelte a barátait.