A Fairy Tail céh már lassan kiürült, ahogy a nap lenyugodott, és a barátok szétszéledtek az esti pihenésre. Az este hűvös levegője átsuhant a céh ablakain, amikor Natsu és Happy kettesben maradtak. Az ég kékje most sötétlilába fordult, és a csillagok fényesen ragyogtak fölöttük. A céh csendje különleges nyugalmat árasztott, amely tökéletesen illett a beszélgetéshez, ami hamarosan kibontakozott közöttük.

Happy Natsu vállára telepedett, ahogy a két jó barát lassan kisétált a céh udvarára. Natsu mély levegőt vett, majd halkan megszólalt:

– Hé, Happy... emlékszel, milyen régen volt, hogy együtt vágtunk neki minden kalandnak? Csak mi ketten. Annyi minden megváltozott, igaz? – kérdezte Natsu, miközben felfelé nézett az ég felé, mintha a csillagoktól várt volna választ.

Happy halkan dorombolt, majd megszólalt:

– Aye! – bólintott. – De tudod, Natsu, nekem mindig is te voltál a legjobb barátom. Akkor is, amikor harcoltunk, és akkor is, amikor mostanában más dolgok foglalkoztatnak... mint Lucy – tette hozzá egy játékos mosollyal.

Natsu halkan felnevetett, de érezni lehetett a nevetés mögött rejlő mélyebb érzelmeket.

– Igen, Lucy... – mondta halkan, majd mélyebben elgondolkodva folytatta: – Néha még most is olyan, mintha egy álom lenne az egész. Hogy ott van valaki, aki igazán szeret engem, és akivel le akarom élni az életem. De közben... közben ott vagy te is, Happy. Mi ketten együtt éltük át a legnagyobb kalandokat. És soha nem akartam, hogy úgy érezd, hogy háttérbe kerülsz most, hogy Lucy és én összeházasodunk.

Happy egy pillanatra meglepődött, majd nagy, szeretetteljes szemekkel nézett fel Natsura.

– Natsu, buta vagy – mondta nevetve. – Sosem éreztem magam háttérben. Továbbra is én vagyok a legjobb barátod, és Lucy is része a mi családunknak. Mindannyian egy csapat vagyunk. És én örülök, hogy boldog vagy vele!

Natsu szemei egy pillanatra elhomályosultak, ahogy Happy szavait hallgatta. Soha nem gondolta volna, hogy ennyire szüksége van erre a beszélgetésre.

– Köszönöm, Happy – mondta Natsu halkan. – Te vagy az egyik legjobb dolog, ami valaha történt velem. És bármi is jön ezután... mindig te leszel a társam.

Happy szemei is könnyekkel teltek meg, majd nagy mosollyal válaszolt:

– Aye, Natsu! És te is mindig a barátom maradsz!

Natsu óvatosan felemelte Happyt a válláról, és szorosan megölelte. Ebben a pillanatban mindketten tudták, hogy a barátságuk elpusztíthatatlan marad, bármi is történjen a jövőben. Lucyval vagy anélkül, ők ketten mindig ott lesznek egymás mellett, ahogy a kezdetek óta tették.

xxx

Az éjszaka nyugodtan borult Lucy otthonára. A hold magasan ragyogott az égen, és Lucy a saját szobájában ült, a csillagszellemeivel körülvéve. Ma este különösen mély vágyat érzett arra, hogy beszéljen velük, mert közeledett az esküvő napja, és rengeteg érzelem kavargott benne. Tudta, hogy a csillagszellemei mindig ott vannak neki, és most is mellettük akart lenni.

Lucy elővette a kulcscsomóját, és finoman áthúzta az ujjait a kulcsok fémes felületén, majd behívta a szellemeit. Először Loke, a Ló csillagjegyének szelleme jelent meg előtte, majd sorban feltűntek a többiek is: Virgo, Taurus, Aquarius, Capricorn és Plue. Mindenki csendben, tisztelettel figyelte Lucyt, akinek az arcán egyfajta meghatott mosoly jelent meg.

– Sziasztok... örülök, hogy itt vagytok – kezdte halkan Lucy, miközben körülnézett. – Tudom, hogy nem beszélgettünk mostanában ennyire nyugodt körülmények között, de ma este... valahogy szükségem volt rátok.

Loke, aki mindig is a legmagabiztosabb volt a csillagszellemek közül, közelebb lépett hozzá, és könnyed mosollyal nézett le rá.

– Lucy, te mindig számíthatsz ránk. Tudod, hogy melletted állunk, bármi történjen is – mondta Loke határozottan.

Aquarius, aki sokszor mogorva és szigorú volt, most szokatlanul csendes maradt, de Lucy érezte, hogy mögötte ott van az a támogatás, amelyre mindig számíthatott.

– Közeledik az esküvőm, és... – Lucy egy pillanatra elhallgatott, miközben a holdfényben táncoló árnyékokat figyelte. – Néha annyira ijesztőnek tűnik az a gondolat, hogy megváltozik az életem. Natsuval tényleg boldog vagyok, de... vajon jó feleség leszek? Vajon képes leszek rá, hogy mindent megadjak neki, amire szüksége van?

Virgo, aki mindig tisztelettudó volt, most közelebb hajolt Lucytól.

– Úrnőm, biztos vagyok benne, hogy kiváló feleség lesz. Natsu Dragneel szerencsés, hogy téged választott – mondta Virgo mély tisztelettel a hangjában.

Lucy elmosolyodott Virgo szavai hallatán, de a szemében még mindig ott csillogott a bizonytalanság.

– Köszönöm, Virgo. De néha még mindig úgy érzem, hogy nem tudok mindent, amit tudnom kellene... – tette hozzá Lucy halkan, majd Aquariust figyelte, aki karba tett kézzel állt mellette.

Aquarius halkan sóhajtott, majd megszólalt:

– Ne légy nevetséges, Lucy. Natsu úgy szeret téged, ahogy vagy. Ha mindent tökéletesen csinálnál, az unalmas lenne. Szóval, ha néha hibázol, az csak azt jelenti, hogy ember vagy. És Natsu pont ezért szeret. – Aquarius szavai, bár ridegnek tűntek, mélyről jövő támogatást jelentettek.

Loke nevetve hozzátette:

– Egyetértek. Natsu pont azért van melletted, mert te vagy az, aki vagy. Semmi sem tesz téged tökéletesebbé, mint az a szív, ami mindig is megvolt benned. Tudod, mindig is te voltál a legerősebb közülünk – a szíved ereje miatt.

Lucy szemei lassan könnyekkel teltek meg. Hálás volt a szellemeinek, mert mindig támogatták, még a legnehezebb pillanatokban is.

– Ti vagytok a családom... – suttogta Lucy, miközben körülnézett rajtuk. – És nem tudom, hol lennék nélkületek. Köszönöm, hogy mindig mellettem vagytok.

Plue, aki addig csendesen figyelte az eseményeket, előrébb lépett, és lelkesen felkiáltott:

– Puuuun!

Lucy mosolyogva vette fel Plue-t, és magához szorította. Ez az apró, de mély gesztus megnyugtatta őt. Érezte, hogy a csillagszellemei nemcsak a harcokban állnak mellette, hanem akkor is, amikor a lelke bizonytalan.