A Fairy Tail céh udvara ismét élettel telt meg, ahogy a nagy esküvői próba megkezdődött. Laxus, aki a szertartás vezetőjeként próbálta fenntartani a rendet, határozottan állt a képzeletbeli oltár előtt, miközben Gajeel, a vőfély, lazán állt mellette. A többiek – Wendy, Gray, Erza, Mirajane, Jellal, Gildarts, és a koszorúslányok – mind összegyűltek, hogy előre begyakorolják a nagy nap legfontosabb pillanatait. Bár a hangulat könnyed volt, mindannyian érezték a közelgő esküvő jelentőségét.

Laxus az asztalról felvett egy papírlapot, amelyen a ceremónia forgatókönyve állt, majd komoly hangon megszólalt:

– Oké, figyelem! Kezdjük el! Mindenki a helyére! – próbálta irányítani a dolgokat, de a többiek már elkezdtek kicsit lazítani.

xxx

Gajeel, aki a vőfély szerepében tetszelgett, még mindig nem tudott komolyan odafigyelni. Miközben a helyére állt, egy gitárt vett a kezébe, és belekezdett egy vicces dallamba, ami inkább egy harci indulóra hasonlított, mintsem esküvői zenére.

– Oké, srácok, hallgassátok meg az esküvői indulót! – kiáltotta Gajeel, és rácsapott a húrokra.

Wendy, aki Gray mellett állt tanúként, nevetve próbálta elrejteni a mosolyát.

– Gajeel, ez nem egészen az, amit egy esküvőre szánnánk – mondta Wendy játékosan.

Gray pedig vállat vont.

– Hé, ha Gajeel a vőfély, akkor elvárható egy kis rock and roll – mondta vigyorogva.

Laxus viszont nem bírta ki szó nélkül.

– Gajeel, inkább hagyd a gitárt a vacsora utánra, rendben? Most próbáljunk a szertartásra koncentrálni – szólt rá Laxus, miközben megpróbálta visszahozni a rendet.

xxx

Közben Gildarts, aki Lucy „apjaként" kíséri majd az oltárhoz, könnyedén állt az egyik sarokban, és mosolyogva figyelte a történéseket. Ahogy a sorára várt, Cana odalépett hozzá egy játékos mosollyal.

– Hé, apa, próbálj meg ne összeomlasztani mindent, amikor Lucy-t az oltárhoz vezeted! – viccelődött Cana, miközben megpaskolta Gildarts vállát.

Gildarts játékosan visszavigyorgott, majd színpadiasan kihúzta magát.

– Cana, drágám, nyugodj meg. Az oltár még sosem omlott össze alattam! – mondta nevetve, mire a többiek is mosolyogva néztek rá.

Erza, aki már nagyon komolyan vette a szervezést, közbeszólt:

– Gildarts, azért biztos, ami biztos, próbáljunk meg mindent épségben tartani a nagy napon, rendben? – kérdezte, miközben próbálta fenntartani a komolyságát, de ő is nevetett egy kicsit.

xxx

A koszorúslányok – Erza, Juvia, Mirajane, Lisanna, Levy és Cana – sorba álltak, de még mielőtt elkezdhették volna a próbát, Cana halkan odasúgta Mirajane-nek:

– Az esküvőnél legfontosabb, hogy legyen elég ital, igaz? – nevetett Cana, miközben játékosan felemelt egy poharat, ami természetesen még üres volt.

Mirajane mosolyogva figyelmeztette őt:

– Cana, talán a ceremónián mégse legyen ital a kezedben, rendben? – mondta Mirajane játékosan.

Erza, aki a koszorúslányok élén állt, próbálta összetartani a csapatot.

– Oké, lányok, ez most komoly. Ne felejtsétek el a sorrendet! – mondta határozottan.

Juvia viszont izgatottan tette hozzá:

– Juvia biztos benne, hogy minden tökéletes lesz! – mosolygott boldogan, miközben elképzelte a nagy napot.

xxx

Wendy és Gray, akik tanúként álltak a ceremónia élén, igyekeztek felkészülni a szerepükre. Gray odasúgta Wendynek:

– Gondolod, hogy minden rendben lesz a nagy napon? – kérdezte játékosan, miközben a többiek mozgását figyelte.

Wendy mosolyogva válaszolt.

– Persze, Gray, mi mindent megteszünk. Ez Natsu és Lucy nagy napja, és mindent tökéletesre tervezünk – mondta Wendy, de látszott rajta, hogy kicsit ideges.

Gray mosolyogva bátorította:

– Nyugi, Wendy. Ha bármilyen probléma lesz, ott leszünk, hogy segítsünk – mondta Gray, majd nevetve hozzátette: – És ha Gajeel tényleg elrontja a dolgokat a gitárjával, akkor majd mi rendbe tesszük!

xxx

Ahogy a próba lassan a végéhez közeledett, a teremben mindenki feszülten figyelte a történéseket. Gildarts, aki Lucy „apjaként" fogja majd az oltár elé kísérni, egy pillanatra megállt a képzeletbeli folyosó közepén. Az arcán megjelent az a jellegzetes, kedves mosoly, amelyben most kevesebb volt a bohókás könnyedség és több az őszinte, mély érzelem. Ahogy Lucy felé fordult, a szemeiben valami lágy, meghatott fény csillogott.

– Tudod, Lucy – kezdte Gildarts halkan, miközben közelebb lépett hozzá –, amikor azt mondtam, hogy büszke vagyok arra, hogy téged az oltár elé vezethetek... – itt egy pillanatra megállt, majd egy mély levegőt vett. – Valójában sokkal többről van szó.

Lucy kíváncsian nézett fel rá, a szívét melegség öntötte el. Gildarts tekintete mélyen a lányéba fúródott, mintha próbálná megtalálni a megfelelő szavakat ahhoz, amit mondani szeretne.

– Egész életemben arra gondoltam, hogy vajon milyen érzés lenne, ha egyszer lenne egy lányom, akit az oltár elé vezethetnék – mondta csendesen. – Valaki, akire vigyázhatok, akinek tanácsot adhatok, és akit szerethetek, mint a sajátomat. És bár Cana mindig is a lányom lesz... – itt egy kis mosoly jelent meg az arcán, miközben pillantása átsuhant a sarokban figyelő lányára –, te, Lucy, te lettél az a valaki, akire nem is számítottam.

Lucy szemei elhomályosultak, ahogy Gildarts szavai egyre mélyebbre hatoltak a szívébe. Nem csak a szavak érintették meg, hanem az a szeretet, amely sugárzott belőle. Gildarts hangja most megremegett egy pillanatra, de folytatta:

– Te nemcsak a céhünk egyik tagja lettél. Te valami sokkal többet jelentettél mindannyiunk számára. Te vagy az, aki a családdá formált minket. És tudom, hogy Natsu mellett a boldogságot fogod megtalálni. De mielőtt átadnálak neki... – itt egy pillanatra megállt, majd közelebb lépett Lucyhez, hogy a kezébe fogja a lány kezét. – Mielőtt átadnálak neki, szeretném, ha tudnád, hogy mindig itt leszek melletted. Nemcsak ezen a napon, hanem minden más napon is.

Lucy most már nem tudta visszatartani a könnyeit. A könnyek csendesen folytak le az arcán, miközben Gildarts keze gyengéden megszorította az övét. Gildarts is elérzékenyült, de továbbra is őszinte mosollyal nézett le rá.

– Amikor majd végigsétálunk azon a folyosón, nemcsak az esküvődre viszlek. Hanem egy új életbe, ahol mindig is a családunk része leszel. És büszke vagyok arra, hogy én kísérhetlek téged ezen az úton – mondta végül Gildarts, miközben mély lélegzetet vett, hogy összeszedje magát.

Lucy átölelte Gildartst, és halkan suttogta:

– Köszönöm, Gildarts. Mindig is úgy tekintettem rád, mint az apámra. És tudom, hogy Natsu és én mindig számíthatunk rád.