Miután egyre több időt töltöttek együtt, Lucy fejében egyre gyakrabban megjelent az ötlet, hogy mi lenne, ha Natsuval összeköltöznének. Nemcsak az újonnan kialakult kapcsolatuk miatt, hanem azért is, mert egyre több időt töltöttek együtt, és egy közös otthon talán tökéletes lenne számukra.

Egyik reggel, miközben Lucy és Natsu a céhben reggeliztek, Lucy bátorságot vett, és előállt az ötlettel.

– Natsu, mit gondolsz arról, hogy... összeköltözhetnénk? – kérdezte Lucy egy kis habozással, majd folytatta. – Vennénk egy új házat, ami csak a miénk lenne. Mit szólsz?

Natsu, aki éppen egy nagy falatot vett a szájába, meglepődve nézett Lucyre, majd lenyelve az ételt elmosolyodott.

– Összeköltözni? Ez jól hangzik! – mondta izgatottan. – De hol találunk egy új házat?

Lucy mosolyogva folytatta:

– Gondoltam, hogy elmehetnénk körülnézni Magnoliában. Biztos találunk valami tökéleteset – javasolta.

Natsu izgatottan bólintott.

– Jól hangzik! Akkor vágjunk bele!

xxx

Aznap délután Natsu és Lucy együtt indultak útnak Magnoliában, hogy megtalálják a tökéletes otthont. Lucy izgatott volt a közös kaland miatt, és Natsu is lelkesedéssel vágott bele az új élménybe. Kézen fogva sétáltak az utcákon, és együtt válogatták ki a házakat, amelyeket meg akartak nézni.

Az első ház, amit megnéztek, egy régi, hatalmas épület volt, amit Lucy elsőre romantikusnak talált.

– Ez elég tágasnak tűnik – jegyezte meg Lucy, miközben körbejárta az előcsarnokot.

Natsu egy pillanatra megállt, körbenézett, majd vállat vont.

– Tágas, de nem tudom... olyan, mintha egy kastélyban lennénk – mondta. – És mi van, ha szörnyek vannak a pincében?

Lucy elnevette magát, de be kellett vallania, hogy Natsunak igaza volt. A hely valóban túl nagy volt, és mintha valami titokzatos erő uralta volna. Nem volt igazán otthonos.

– Lehet, hogy igazad van. Menjünk tovább – mondta Lucy, és elhagyták a házat.

xxx

A következő ház, amit megnéztek, egy kisebb, bájos otthon volt egy csendes utcában, ahol a kert tele volt virágokkal. Lucy azonnal beleszeretett a ház külső megjelenésébe.

– Nézd csak, milyen szép a kert! – mondta izgatottan, miközben belépett a házba.

Natsu szkeptikus volt.

– Ez szép, de kicsit túl kicsinek tűnik. Mi lesz, ha edzeni akarok? – kérdezte játékosan, miközben próbálta elképzelni, hogy elférjen a nappaliban a gyakorlatai közben.

Lucy mosolyogva bólogatott.

– Valóban kicsi... de nagyon aranyos – mondta kicsit csalódottan.

xxx

A harmadik ház, amit megnéztek, egy modern, elegáns lakás volt a városközpontban. Lucy kíváncsian lépett be a tágas nappaliba, amely tele volt fényes ablakokkal és modern bútorokkal.

– Ez elég praktikus lenne, nem gondolod? – kérdezte Lucy, miközben körülnézett.

Natsu végigmérte a helyet, de valahogy nem érezte magát kényelmesen.

– Túl modern... és mi van, ha valaki megtámad minket? Nincs elég hely, hogy harcoljunk – jegyezte meg mosolyogva.

Lucy nevetett Natsu aggodalmán, de végül egyetértett.

– Lehet, hogy ez sem a mi helyünk.

xxx

Ahogy tovább kerestek, Lucy kezdett kissé csalódottá válni. Bár sok szép házat megnéztek, egyik sem érezte igazán "otthonnak". De Natsu nem hagyta, hogy Lucy elveszítse a kedvét.

– Ne aggódj, Lucy – mondta Natsu mosolyogva. – Biztos vagyok benne, hogy találunk valamit, ami tökéletes lesz. Csak még egy kicsit keresnünk kell.

Lucy bólintott, és tovább sétáltak. Ahogy egy csendes mellékutcában haladtak, hirtelen egy kis, rejtett házikóra bukkantak. A ház nem volt nagy, de hangulatos és bájos volt, a kert tele volt virágokkal, és a ház ablakaiból meleg fény áradt.

– Ez... ez csodálatos – mondta Lucy, ahogy megállt a ház előtt. – Olyan, mintha ez lenne az, amit mindig is kerestem.

Natsu is elégedetten nézett a házra, és bólintott.

– Igen, ez tényleg nagyon szép. Otthonos és csendes. Szerintem ez lehetne az új otthonunk – mondta mosolyogva.

Lucy szíve megtelt boldogsággal, ahogy beléptek a házba. A belső tér kényelmes és barátságos volt, pontosan olyan, amire mindketten vágytak.

– Azt hiszem, megtaláltuk a helyünket – mondta Lucy boldogan, miközben Natsura pillantott.

Natsu átkarolta őt, és egy gyengéd csókot nyomott a homlokára.

– Igen, most már csak mi hiányzunk innen – mondta jókedvűen, miközben Lucy hozzábújt.

xxx

Natsu és Lucy új otthona tökéletes választásnak bizonyult mindkettőjük számára. Ahogy beléptek a házba, azonnal érezték, hogy itt valami különleges fog történni velük. Az otthon nem volt hatalmas, de éppen megfelelő méretű volt ahhoz, hogy kényelmes legyen, és elegendő helyet biztosítson mindkettőjüknek. A legfontosabb azonban az volt, hogy itt ketten együtt élhették meg mindennapjaikat, anélkül hogy bármi is közéjük állna.

Az első dolog, amit Lucy észrevett, a nappali volt. A nagy ablakokból áradó természetes fény szinte elárasztotta a szobát, és a kandallóval ellátott sarokban egy puha, meghitt kanapé várta, hogy valaki rátelepedjen.

– Nézd csak! – kiáltott fel Lucy izgatottan, miközben a kandallóhoz sietett. – Ezt úgy képzeltem el, hogy esténként itt ülünk majd, teával a kezünkben.

Natsu mosolyogva követte őt, és elismerően bólintott.

– És közben nézzük, ahogy a tűz ropog. Tökéletes lesz – mondta, majd körülnézett a szobában. – Na, de itt van még hely a harci felszerelésnek is, ugye?

Lucy elnevette magát, miközben megforgatta a szemét.

– Harci felszerelés? Natsu, ez egy otthon, nem edzőterem! – mondta játékosan, majd hozzátette: – De biztos találunk egy helyet neked is, ahol edzhetsz.

A nappali mellett egy kis olvasósarok kapott helyet, amit Lucy azonnal kiszemelt magának. Egy beépített könyvespolc várta, hogy megtöltse könyveivel, és egy kényelmes fotel is ott állt a sarokban, pont úgy, ahogy Lucy elképzelte.

– Ez lesz az én kedvenc helyem – mondta elégedetten. – Itt fogok írni és olvasni, amikor éppen nem vagyunk küldetésen.

Natsu, aki a nappali közepén állt, végigmérte a szobát, majd játékosan hozzátette:

– Én pedig itt fogok horkolni, miközben te dolgozol – mondta nevetve.

xxx

A ház másik érdekessége a hálószoba volt, amely az emeleten kapott helyet. A szoba meglepően tágas volt, a nagy franciaágy pedig kényelmesen helyezkedett el az ablak mellett, ahonnan pazar kilátás nyílt az udvarra és a városra. Lucy belépve rögtön elmosolyodott.

– Olyan nyugodt és békés – mondta halkan, miközben az ablakhoz sétált, és kinézett. – Ezt az érzést kerestem.

Natsu lassan követte őt, és átkarolta hátulról.

– Igen, itt tényleg minden békés – mondta, majd mosolyogva hozzátette: – Amíg valaki nem próbál meg éjszaka betörni. De ne aggódj, itt vagyok, hogy megvédjelek.

Lucy felnevetett, majd visszafordult Natsu felé.

– Ismerve téged, nem hiszem, hogy ide bárki is bemerne majd törni... – mondta mosolyogva, de érezte, hogy Natsu közelsége még különlegesebbé tette ezt a pillanatot.

xxx

Az udvar is igazán különleges volt. A hátsó kert tele volt gyönyörű virágokkal, amelyeket az előző lakók ültettek, és Lucy azonnal beleszeretett a helybe. Egy kis kerti pad állt az egyik sarokban, mellette egy kis tó, amelyben halak úszkáltak.

– Ez gyönyörű! – kiáltotta Lucy, miközben közelebb ment a tóhoz. – Mindig is álmodtam egy ilyen kertről.

Natsu vigyorogva követte őt, és megállt a kerti padnál.

– Azt hiszem, itt fogunk sokat ülni esténként, miután letudtuk a napi harcokat – mondta játékosan.

Lucy felnézett rá, és elmosolyodott.

– Ez tényleg tökéletes – mondta halkan.

xxx

Ahogy telt az idő, Natsu és Lucy elkezdték személyre szabni a házat. Lucy könyvei lassan megtöltötték a nappali polcait, míg Natsu külön helyet talált magának az udvar végében, ahol edzhetett és gyakorolhatta harci mozdulatait. Minden apró részlet, amit hozzáadtak a házhoz, egyre inkább az ő otthonukká tette azt.

Minden reggel együtt ébredtek a napfényes hálószobában, és gyakran a kertben reggeliztek, élvezve a csendes nyugalmat. Este pedig a kandalló mellett üldögéltek, Lucy olvasott vagy írt, míg Natsu gyakran elaludt mellette.

– Szerintem megtaláltuk a tökéletes otthont – mondta Lucy egy este, miközben Natsu vállára hajtotta a fejét.

Natsu mosolyogva nézett rá, és lassan bólintott.

– Igen, és most már csak az a dolgunk, hogy boldoggá tegyük itt az életünket – válaszolta halkan.