A céhben a napok gyorsan teltek, és Lucy egy ideje már azon gondolkodott, hogy Natsuval közösen vállaljanak egy küldetést. Most, hogy a kapcsolatuk új szintre lépett, úgy érezte, ez lehetőséget adna nekik arra, hogy kettesben próbálják ki magukat egy veszélyes, mégis különleges kaland során.

Egy reggel Lucy izgatottan lépett be a céhbe, és egy különleges küldetést tartalmazó plakáttal a kezében odasietett Natsuhoz.

– Nézd csak! – mondta mosolyogva, miközben a papírt Natsu orra elé tartotta. – Találtam egy küldetést, ami tökéletes lenne nekünk!

Natsu rápillantott a plakátra, majd elvigyorodott.

– Egy titokzatos kastély az erdő mélyén? Ez jól hangzik! – mondta, miközben Lucy lelkesen bólogatott.

– Igen, és úgy tűnik, hogy egy különleges mágikus tárgyat kell megszerezni, amit a kastély őriz – magyarázta Lucy. – Valószínűleg lesz egy kis kihívás is, de szerintem együtt könnyen megoldjuk.

Natsu lelkes volt, és azonnal rábólintott a küldetésre. Ő mindig is szerette a kihívásokat, és most, hogy Lucyval együtt indulhattak, még izgalmasabbnak tűnt a kaland.

xxx

Ahogy Natsu és Lucy elindultak az erdő mélyén álló titokzatos kastély felé, a táj lassan megváltozott körülöttük. Az idilli, napfényes erdőt egyre sötétebb, baljós hangulat váltotta fel, a fák koronái összezárultak felettük, mintha meg akarnák rejteni az égbolt fényét. A levegő nehézzé vált, és Lucy szíve egyre gyorsabban vert.

– Ez a hely... – mondta halkan, miközben az erdő egyre sűrűbbé vált. – Valami furcsa itt. Mintha figyelnének minket.

Natsu előre lépett, feszülten figyelve a környezetet.

– Ne aggódj, Lucy – mondta magabiztosan. – Bármi is jöjjön, megvédlek.

Ahogy közeledtek a kastélyhoz, a madarak elhallgattak, és a levegőt furcsa, fagyos fuvallat lengte be. A magas, kopott falak mintha életre keltek volna, és ahogy beléptek a kastély hatalmas, sötét kapuján, egy halk, nyöszörgő hang hallatszott a távolból.

Lucy szorosabban fogta meg Natsu karját, miközben beléptek a kastélyba. A falak mentén fáklyák égtek, de a fényük hideg, kékes színű volt, és a folyosókat sűrű, titokzatos köd borította. Minden lépésükre visszhang felelt.

– Ez a hely rémisztőbb, mint amilyennek hittem – suttogta Lucy, miközben lassan haladtak előre.

Ahogy egyre mélyebbre jutottak a kastélyban, furcsa, nyugtalanító zajok kezdtek felerősödni. A falak mentén árnyak suhantak el, mintha valaki vagy valami figyelné őket.

Hirtelen egy magas, fémes csikorgás törte meg a csendet, és a közelben lévő ajtók hirtelen becsapódtak. Lucy összerezzent, és ösztönösen Natsu felé fordult.

– Mi volt ez? – kérdezte remegő hangon.

Natsu szeme szikrázott az izgalomtól.

– Valami ránk vár – mondta izgatottan. – De ne félj, Lucy. Bármi legyen is, legyőzzük!

Ekkor egy mély, morgó hang hallatszott a távolból. A köd egyre sűrűbb lett körülöttük, és ahogy a terem közepére értek, egy hatalmas, sötét árnyék bontakozott ki előttük. Egy őrzőszörny jelent meg, amely a kastély védelmére volt hivatott.

– Ez nem lesz könnyű – mondta Lucy, miközben felkészült a harcra.

A szörny óriási volt, sötét pikkelyek borították, és hatalmas szárnyai minden mozdulatára felverték a ködöt. Natsu elé lépett, keze ökölbe szorult, és lángok csaptak fel körülötte.

– Vigyázz magadra, Lucy! – kiáltotta, és egyenesen a szörny felé vetette magát.

A harc intenzív volt. Natsu minden erejét beleadva támadta a szörnyet, de a lény gyors és erős volt. Minden csapása a földet rengette, és Lucy érezte, hogy a szíve a torkában dobog. De nem maradt tétlen. Ahogy Natsu elterelte a szörny figyelmét, Lucy gyorsan elővette a mágikus ostorát, és ügyesen csapott le a lényre.

– Natsu! A szárnyai alatt sebezhető! – kiáltotta Lucy, miközben a szörnyet próbálta leszerelni.

Natsu egy bólintással jelezte, hogy megértette. Egy utolsó, hatalmas támadást mért a szörnyre, amely a szárnyai alatt találta el, és a lény hatalmas morgással zuhant a földre. A terem csendbe borult, csak a lélegzetük visszhangzott a falakon.

Lucy lihegve nézett körbe.

– Ez... intenzív volt – mondta halkan, miközben közelebb lépett Natsuhoz.

Natsu elvigyorodott, és lassan átölelte őt.

– De együtt legyőztük – mondta büszkén. – Mint mindig.

Lucy mosolyogva bújt hozzá.

– Igen, és tudtam, hogy meg tudjuk csinálni – mondta halkan. – Mert tudom, hogy veled biztonságban vagyok.

Ahogy kiléptek a teremből, és eljutottak a kastély központi részébe, egy különleges mágikus tárgy várta őket – egy aranyozott könyv, amely varázslatos energiát árasztott. A fáklyák fénye megváltozott, melegebbé vált, és a légkör is könnyebbé lett.

Lucy izgatottan nézett körbe.

– Ez volt az, amit kerestünk – jelentette ki boldogan.

Natsu bólintott, és Lucy felé fordult.

– De a legjobb része az, hogy mindezt együtt csináltuk – mondta mosollyal az arcán, miközben egy pillanatra megérintette Lucy arcát.

Lucy arca elpirult, de mosolygott, és lassan közelebb hajolt hozzá.

– Igen, és ez az, ami igazán különlegessé tette ezt a küldetést – mondta lágyan.

A két fiatal, akik mindig is szoros kötelékben álltak egymással, most még közelebb kerültek. A kalandjuk nem csak a harcokról és kihívásokról szólt, hanem arról is, hogy felfedezték, milyen erős lehet az együtt megélt élmény és az egymás iránti szeretet.

Ahogy együtt távoztak a kastélyból, már nem csak egy sikeres küldetés emlékét vitték magukkal, hanem egy még mélyebb kapcsolatot is.