Natsu és Lucy kapcsolatának friss, új fénye szinte észrevétlenül hatotta át a céh mindennapjait. Bár mindenki tudta, hogy valami megváltozott közöttük, a változás lágyan és természetesen zajlott le. A barátok, akik mindig is szoros köteléket alkottak, most egy újabb réteget ismerhettek meg egymásból.

Lucy eleinte kissé zavarban volt. Nem arról volt szó, hogy nem örült a Natsuval való kapcsolatának, sőt, nagyon is boldog volt. Azonban a céhben, ahol mindenki ismerte és figyelte őket, néha nehéz volt megszokni az új helyzetet. Mindig is barátok voltak, és most, hogy a barátságukból több lett, Lucy néha azon kapta magát, hogy zavarba jön, amikor Natsu finoman megérinti a kezét vagy mellé ül az asztalnál.

Natsu viszont természetesen viselkedett, mintha semmi sem változott volna, bár időnként egy játékos mosoly jelent meg az arcán, amikor Lucy zavarodottan reagált egy-egy apró érintésére.

Egy nap, amikor a céh nagytermében együtt üldögéltek, és beszélgettek, Mira odalépett hozzájuk, és játékosan megkérdezte:

– Na, hogy vagytok, ti ketten? Látom, hogy most már hivatalos a dolog – mondta vidáman, miközben egy tálcán hozott italokat az asztalukhoz.

Lucy elpirult, és egy gyors pillantást vetett Natsura, aki csak elvigyorodott.

– Jól vagyunk, Mira – válaszolta Lucy, próbálva lazának tűnni, de a zavarodottság nyomai még mindig látszottak rajta.

Mira szélesen elmosolyodott.

– Örülök nektek, tényleg – mondta őszintén. – Olyan régóta vártam már, hogy ez megtörténjen.

Lucy meglepődött Mira szavain, majd mosolyogva válaszolt.

– Szóval te is tudtad? – kérdezte nevetve.

Mira kuncogott, majd bólintott.

– Szerintem mindenki tudta. Csak idő kérdése volt – válaszolta. – De most, hogy ez megtörtént, élvezd! Mindenki örül nektek.

Lucy elmosolyodott. Valahogy megnyugtatta a tudat, hogy a barátaik ennyire támogatóak. Minden aggodalma lassan elhalványult, ahogy Mira elsétált, és a céh többi tagja is természetesen viselkedett körülöttük.

xxx

Ahogy teltek a napok, Natsu és Lucy egyre kényelmesebben kezdtek viselkedni új kapcsolatukban. Az apró gesztusok – egy mosoly, egy érintés vagy egy pillantás – most már természetes részévé váltak a mindennapjaiknak. Amikor együtt voltak, Lucy érezte, hogy minden egyszerűbbé válik, mintha az élet mindig is így volt volna rendjén.

Egyik reggel, miközben a céh konyhájában üldögéltek és beszélgettek, Erza is odalépett hozzájuk, és leült melléjük.

– Nos, most már, hogy mindketten tisztáztátok az érzéseiteket, mi a terv? – kérdezte határozottan, de barátságosan.

Lucy kissé meglepődött a kérdésen, de aztán elmosolyodott.

– Igazából még nem gondoltunk semmi különlegesre – válaszolta. – Most csak élvezzük, hogy együtt lehetünk, és nincs többé titkolózás.

Natsu bólintott, és egy pillantást vetett Lucyre.

– Csak jól akarjuk érezni magunkat, nem? – mondta vigyorogva, miközben finoman megszorította Lucy kezét az asztal alatt.

Erza elégedetten bólintott.

– Ez jó hozzáállás. Építsetek arra, ami köztetek van. A céh mindannyian mellettetek áll – mondta határozottan.