Lucy keze még mindig Natsuéban pihent, és a szíve hevesen vert, ahogy az elmúlt hetek minden érzése végre felszínre tört. Könnyei lassan elapadtak, de a lelkében még mindig kavargott a félelem és a bizonytalanság. Tudta, hogy most már nincs visszaút – szembe kellett néznie mindazzal, amit érzett.

Natsu türelmesen várt, de most már Lucy is látta, hogy az ő szemében is ott van valami mélyebb érzés, amit eddig talán ő sem mondott ki. Egy pillanatra csend telepedett közéjük, de ez a csend most már nem volt nyomasztó. Inkább egyfajta békét sugárzott – mintha mindketten tudták volna, hogy eljött az idő, hogy végre őszinték legyenek egymással.

Lucy vett egy mély levegőt, és lassan megszorította Natsu kezét. Most már nem menekülhetett tovább.

– Natsu – kezdte halkan, de a hangja most már erősebb volt. – Azt hiszem, végre szembe kell néznem azzal, amit eddig elrejtettem. Azért zavart annyira, hogy másokkal voltál, mert... mert igazából nem csak barátként tekintek rád.

Natsu figyelmesen hallgatta, és a szemeiben megértés és türelem csillogott.

– Tudom, hogy sokáig próbáltam elnyomni ezt az érzést, mert féltem attól, hogy mi lesz, ha bevallom magamnak. De most már nem félek. Tudom, hogy te is fontos vagy nekem... de nem csak mint barát. Szeretlek, Natsu.

A szavak végre kimondásra kerültek, és Lucy úgy érezte, mintha hatalmas súly hullott volna le a válláról. Könnyedén sóhajtott, és figyelte Natsu reakcióját, miközben szíve minden dobbanása egyre gyorsabb lett.

Natsu arca lassan elmosolyodott, és gyengéden megszorította Lucy kezét.

– Én is szeretlek, Lucy – mondta halkan, de biztosan. – Mindig is így éreztem, de most végre kimondhatom.

Lucy szemei újra könnyekkel teltek meg, de ezek most már nem a fájdalom vagy bizonytalanság könnyei voltak. Végre szembenézett az érzéseivel, és most már tudta, hogy Natsu is ugyanígy érez. A világ mintha hirtelen könnyebbé vált volna, ahogy Natsu közelebb hajolt hozzá, és egy pillanatra csak a pillanatot élték át.

xxx

Ahogy Lucy és Natsu ott ültek egymás mellett, a világ szinte megváltozott körülöttük. Az érzéseiket végre kimondták, és a köztük lévő kapcsolat most már többé nem volt csupán barátság. Egy új fejezet kezdődött számukra, tele új érzésekkel és felfedezésekkel.

Natsu szorosan tartotta Lucy kezét, és az arcán egy olyan mosoly jelent meg, amely tele volt szeretettel és megkönnyebbüléssel.

– Ez most más lesz, ugye? – kérdezte Lucy halkan, miközben Natsu szemeibe nézett. A szívében még mindig kavargott az izgalom és a bizonytalanság, de most már nem volt félelmetes.

Natsu elmosolyodott, és bólintott.

– Igen, most már más. De szerintem jobb lesz – mondta, miközben finoman megszorította Lucy kezét. – Mert most már tudjuk, hogy nem kell tovább rejtőzködnünk az érzéseink elől.

Lucy szíve felmelegedett Natsu szavaitól, és egy pillanatra elgondolkodott azon, hogy mennyire furcsa volt ez az út, amit bejártak együtt. Hosszú ideje barátok voltak, és mégis most, ebben a pillanatban fedezték fel egymást egy új fényben.

– Azt hiszem, nem is tudom, miért féltem ennyire ettől – mondta Lucy halkan. – Te mindig is fontos voltál nekem, Natsu. Csak nem vettem észre, hogy ezek az érzések többek, mint amit gondoltam.

Natsu nevetett, de a mosolya tele volt szeretettel és törődéssel.

– Én mindig tudtam, hogy valami több van köztünk, csak vártam, hogy te is rájöjj – válaszolta játékosan, de hangjából érződött a mély érzelem.

Lucy elpirult, majd nevetett egyet, és gyengéden megbökte Natsut karját.

– Ó, te kis nagyképű – mondta mosolyogva. 

Natsu felállt, és kezét nyújtotta Lucy felé.

– Gyere, sétáljunk egyet. Jó lesz tiszta fejjel gondolkodni az új dolgokon – mondta, majd Lucy belecsúsztatta kezét Natsu tenyerébe, és együtt elindultak a céh irányába.

xxx

A céhhez érve Gray, Erza és Wendy már türelmetlenül várták őket. Látták a két fiatal közeledését, és azonnal észrevették a köztük lévő megváltozott dinamizmust.

– Nos? – kérdezte Gray játékosan, miközben Natsu és Lucy felé pillantott. – Mi a helyzet? Végre összejöttetek?

Lucy elpirult, de Natsu széles vigyorral válaszolt.

– Igen, végre tisztáztuk az érzéseinket – mondta magabiztosan. – Most már nem kell többé titkolnunk semmit.

Wendy mosolyogva odalépett Lucyhoz, és finoman megölelte.

– Annyira örülök nektek! – mondta boldogan.

Erza is elmosolyodott, és bólintott.

– Ideje volt – mondta határozottan, de szemeiben látszott, hogy örül barátainak.

Lucy a barátai felé pillantott, és megkönnyebbülést érzett. Minden, amin keresztülmentek, most értelmet nyert. A céhben mindenki olyan családias volt, és tudta, hogy Natsuval most már még szorosabb kapcsolatot fognak kialakítani.