A céh csendes reggelébe lassan beszűrődött az élet, amikor Gray, Erza és Wendy egy újabb terven törte a fejét. Az elmúlt néhány nap próbálkozásai mind sikeresek voltak abban a tekintetben, hogy Lucy reakciói egyre árulkodóbbak lettek. Most azonban újabb lehetőséget kellett találniuk.

Gray elgondolkodva dőlt hátra a székében.

– Rendben, eddig minden terv működött, de még mindig nem egyértelmű, hogy Lucy beismerné magának, mit érez Natsu iránt – jegyezte meg. – Valami új helyzetet kellene kitalálnunk, ami egy kicsit... más.

Erza elmosolyodott.

– Cana nemrég költözött új házba, és biztosan szüksége van segítségre a bútorok pakolásában. Natsu tökéletes lesz erre a feladatra – mondta határozottan.

Wendy bólintott, majd kissé aggódva megjegyezte:

– De biztos, hogy Lucy nem veszi észre, hogy valami készül? Már eddig is sokszor került hasonló helyzetekbe.

Erza magabiztosan intett.

– Cana és Natsu barátok. Senki sem fog gyanakodni, ha segít neki. Lucy valószínűleg ezt is egyszerűen csak baráti gesztusnak fogja tekinteni... kezdetben – mondta Erza. – De ha eddig eljutottunk, biztos vagyok benne, hogy lassan rá fog jönni, mit érez.

xxx

Erza gyorsan megkereste Canát, aki épp a céh egyik asztalánál ült, egy pohár itallal a kezében.

– Cana, szükségünk van a segítségedre – kezdte Erza, miközben leült mellé, és elmagyarázta a tervet.

Cana felnevetett, ahogy meghallgatta a részleteket.

– Szóval azt akarjátok, hogy Natsu segítsen nekem bútorokat pakolni, miközben ti figyelitek Lucy reakcióját? – kérdezte nevetve. – Tetszik a terv! Beleegyezem. Amúgy is rám fér egy kis segítség.

Erza bólintott, és egy cinkos mosolyt váltottak.

xxx

Másnap Cana felkereste Natsut a céhben, és gyorsan a tárgyra tért.

– Hé, Natsu, szükségem lenne a segítségedre! Nemrég költöztem új házba, és néhány bútor még nem a helyén van. Tudnál segíteni, hogy átpakoljuk őket? – kérdezte laza mosollyal.

Natsu habozás nélkül bólintott.

– Persze! Szívesen segítek – mondta vidáman. – Hol vannak azok a bútorok?

Cana kacagva vezette ki Natsut a céhből, miközben Gray, Erza és Wendy figyelték őket a távolból.

Lucy éppen akkor lépett be a céhbe, amikor meglátta Natsut és Canát együtt kilépni az ajtón. Az elmúlt napok zavarodottsága újra feltámadt benne. Cana? Bútorpakolás? Ez megint miért zavarta ennyire?

Lucy megpróbálta elhessegetni a gondolatot, de a fejében a gondolatok csak nem akartak csendben maradni. Natsu mindenkinek segít, ez nem jelent semmit, ugye? De miért érezte azt, hogy valami nem stimmel?

Leült az egyik asztalhoz, és mély levegőt vett, miközben próbált a munkájára koncentrálni, de egyszerűen nem ment. Minden alkalommal, amikor Natsu más lányokkal töltötte az idejét, valami feszítő érzés fogta el. Kezdte felismerni, hogy talán nem is annyira egyszerű barátságról van szó közte és Natsu között.

Gray, Erza és Wendy, akik a háttérben figyelték Lucy reakcióját, elégedetten bólintottak egymásnak.

– Nézd, mintha egyre idegesebb lenne – jegyezte meg Gray.

Wendy aggódva nézte Lucyt.

– Remélem, nem bántjuk meg túlságosan ezzel – mondta halkan.

Erza azonban nyugodt maradt.

– Lucy-nak most el kell gondolkodnia az érzésein. Talán most végre rájön, hogy mit is érez valójában – mondta határozottan.