Natsu zavartan vakarta a fejét, miközben barátai csendben figyelték. Most, hogy kimondta, amit eddig próbált magában tartani, az érzés még valóságosabb lett. Tényleg szereti Lucyt. De hogyan tovább?

Erza végül megszólalt, megtörve a csendet.

– Natsu, ha valóban így érzel, akkor cselekedned kell. Nem hagyhatod, hogy ezek az érzések megrekedjenek. Az őszinteség mindennél fontosabb – mondta komolyan, majd egy pillanatra elmosolyodott. – Azonban Lucy nagyon fontos nekünk, így biztosnak kell lenned abban, hogy mit érzel.

Natsu bólintott, de még mindig nem tudta, mit tegyen. Gray lazán a vállára tette a kezét.

– Csak legyél önmagad, lángfej. Lucy már most is sokat jelent neked, nem igaz? Csak mondd el neki, ahogy jön. Ne gondold túl – mondta Gray, akinek a tanácsa egyszerű, de logikus volt.

Natsu sóhajtott.

– Könnyű azt mondani. Mi van, ha... ha elrontok mindent? Mi van, ha Lucy nem úgy érez, ahogy én?

Wendy közelebb lépett, és kedvesen megszorította Natsu karját.

– Szerintem Lucy törődik veled. És még ha nem is ugyanígy érez egyelőre, biztosan megérti majd. De talán a legfontosabb, hogy légy őszinte önmagaddal is – mondta Wendy lágyan.

Natsu felnézett rá, és látta a törődést a szemében. Még mindig nem tudta, hogyan kezdjen bele ebbe a helyzetbe, de a barátai jelenléte megnyugtatta valamelyest. Tudta, hogy Lucy megérdemli az őszinteséget, és valahol mélyen érezte, hogy meg kell próbálnia. Még ha félt is attól, mi lesz a vége.

Erza összefont karokkal állt előtte, majd határozottan bólintott.

– Lucy mindig is tisztelte benned az erődet, Natsu. Nem csak a fizikai erődet, hanem azt is, hogy soha nem adod fel. Most sem szabad feladnod – mondta.

Gray közelebb lépett, és egy széles vigyort villantott Natsura.

– Szerintem próbáld meg valami egyedivel. Valami, amit csak te tudsz csinálni – tanácsolta, és a hangjában érezni lehetett némi gúnyt. – Mondjuk, talán gyújts fel egy rózsát vagy valami hasonlót.

Natsu felhorkantott, de nem tudta megállni, hogy el ne mosolyodjon.

– Tűzről beszélünk, nem romantikáról – felelte szarkasztikusan, de a többiek nevetése kicsit oldotta a feszültséget.

Wendy végül megszólalt újra.

– Natsu, te vagy az egyik legbátrabb ember, akit ismerek. Ha valaki képes arra, hogy megmondja, mit érez, akkor az te vagy – mondta kedvesen, majd mosolyogva folytatta. – És Lucy biztosan nagyra értékeli majd, ha őszinte leszel vele.

Natsu mély levegőt vett. Tudta, hogy ez az egyetlen helyes út. Nem bujkálhat az érzései elől örökké, és ha Lucy valóban fontos neki – márpedig az –, akkor képes lesz szembenézni ezzel.

– Rendben – mondta végül, és határozottan bólintott. – Beszélni fogok vele.

Gray vállon veregette, Erza elégedetten mosolygott, Wendy pedig biztatóan nézett rá. Mindannyian mögötte álltak, és ez Natsunak több erőt adott, mint bármelyik harc.

De most még egy feladat állt előtte: megtalálni Lucyt és végre szembenézni az érzéseivel.