Emlékszem arcodra, 

Láttam már nem egyszer. 

Találkozót ígértünk, 

De az idő sosem engedte. 

Látom még, 

Megfakult képed. 

Kezemben tartom, 

S nem hagyom hogy a szél, 

Magának megkapja. 

Nem tudok mit tenni. 

Emlékeim, 

Kétségbeesetten próbálom elpalástolni...

De ez nehéz. 

Nehéz, mint szerelmes szívnek a gyász. 

Még mindig emlékszem rád, 

De te már rég eltemettél. 

Hiszem, még gondolsz rám, 

Egy egy engedetlen pillanatban. 

Elgondolod, hogy jé, én most ezt csinálhatnám vele. 

Sétálhatnék vele, 

Megcsókolhatnám. 

De ez már nincs. 

A szél elfújta. 

Magának akarta, 

Megkapta.