Neked, ki azt hitte hogy ha megváltozok akkor jobb leszek. 

Neked, aki azt hitte, hogy vele volt a baj. 

Neked, aki tudta, hogy sok benne a hiba. 

Egy fekete lyuk szélén voltál, és beleestél. 

Meg akartad magad ölni, mert úgy érezted magányos vagy, és ez meg fog ölni. 

Lelkileg megtörtek, tönkretettek. Nem láttál más kiutat, minthogy megöld magad. De nem sikerült. Annyira, de annyira boldog vagyok hogy élsz. 

Esélyt adtál magadnak. Esélyt az életre. Egy szép jövőre, egy olyan jövőt teremtettél ahol minden jó, és kisebb zökkenőkkel éled az életed. 

Barátaid vannak, akik elfogadnak. Most már nem érdekel az, hogyha veszekedni akarnak veled. 

Nevetsz a jó vicceken. 

Életvidám vagy. 

Szöges ellentéte lettél önmagadnak. Boldog vagyok. Élsz. Mássá lettél, és élvezed az életedet. 

Nem tud érdekelni az, ha el akarnak hagyni. El kell engedni azokat akiknek menniük kell. 

A régi sebeid kezdenek begyógyulni, és már csak egy kis fehéres heg marad utána. Csak az emléke marad, hogy megélted. 

Ha látod azokat az embereket, akik megkeserítették az életedet, szánalmas pillantásokkal méred végig őket, hogy mennyire hamis társaság veszi őket körbe. 

De téged, tudod hogy az a kevés barátod szeret. Nem vagy nekik különb, gonosz vagy morbid. 

Te így vagy nekik jó. 

Tőlem.