Csak fél év jutott nekünk. Valahogy éreztem, hogy nagyon hamar vége lesz; miattam, más miatt. 

Okok. Ki nem mondott szavak. Idő. Kor. 

Mástól kellett megtudnom a valóságot. 

Valóság? Tőled olyat még nem nagyon hallottam. Nem bántam volna, ha csak úgy, szó nélkül lelépsz a picsába, és letiltasz mindenhonnan. Nekem nem megy a búcsú. 

Sosem ment. De ezt is megtanultam. Nagyon sok mindent miattad nem csináltam. Miattad nem vágtam magam, nem szóltam be senkinek. 

Szerettem volna, ha valaki igazán büszke rám, amit éreztettél velem. Fantasztikus érzés, de múlandó. 

Most már, egyedül nézem végig kisebb nagyobb sikereimet. Egyedül készülök a szintvizsgára, és egyedül bámulom az üzeneteimet, hátha. 

De nem fogsz írni. Nem fogok rá lehetőséget adni, hisz letiltottalak. 

Igazából túl könnyen ment az elengedésed. Hetekkel ezelőtt, éreztem valami nem stimmel. Rájöttem, mi a hiba. 

Lehet, nem szerettelek, vagy éppen éreztem a bajt. Nem tudom a választ. 

De nem is akarom. Szép emlékeket adtál, boldog fejezetet abban a nagy könyvben. De nekünk csak egy fejezet jutott, nem egy egész könyv. 

Sajnálom. Néha úgy érzem nagyon gyenge vagyok, és muszály leírnom amit érzek. 

De mit írjak? Nem vagyok zaklatott, szomorú vagy épp magányos.