Nem hagysz nyugodni, csak azért kerestél fel, hogy megkeserítsd egyébként is szörnyű létemet? 

Eltelt egy hónap, elfelejtettelek, de te feltépted a régi sebeket, és emlékeket. Mondd, legalább élvezed? 

Hiába vagyok érzéketlen, nekem ez a szerep, már rég nem megy!

Feladtam, hogy olyan legyek, amilyennek mások akarnak látni. 

Nem tudok szeretni, hisz félek a végtől, szeretném ha lelépnél, és elfelednélek! 

Nem lehet, semmit sem lehet ebben az elbaszott világban, kurva élet! 

Akarom, hogy eltűnj, akarom, hogy eltűnjön minden fájdalom, néha már halott akarok lenni. 

Nem megy, semmi sem úgy érzem már kevés vagyok ehhez! 

Elegem van, fáradt vagyok, kimerült!

Tűnj el, nem akarok többé érezni, 

Legyen valami, mert az idő telik..

Egyedül tudok csak túllépni, minden fájó seben, 

Egyedül tudok csak felállni, hidd el. 

Nem kell nekem a te segítséged, mert te is ártottál. 

Tőlem, neki.