Az emberek gyávák. És unalmasak. Ha ki is lépnek a házaikból-ami szerintem nem véd meg minket-azt csakis kajáért teszik meg.Vagy ha muszáj. A családomban négyen vagyunk. Anya, apa, én és az öcsikém Leon. Négyen vagyunk és csak én merek ki lépni a házból. Na jó, az öcsém is jönne de őt nem engedik ki. Az apukám  mondjuk megpróbálkozott a vásárlással, de sajnos az már az elején veszett ügy volt. Így én szerzem az ennivalónkat,meg minden mást. Mostantól.Így tehát hogy már legalább 10 perce sétálok minden féle fantasy lény között-a legtöbb úgy néz ki mint egy sima ember, csak képzelj hozzájuk még mondjuk...macska füleket-büszkén kijelenthetem hogy még mindig élek! és hogy eljutottam a boltig.

                                                                            ⚜⚜⚜

Nem vagyok egy zseni. De azért hülye se vagyok. De ezt most nem gondoltam át. Van két szatyrom amiben 1,5 literes víz van és még kettő amiben a kaják vannak. És őszintén nem vagyok egy erő ember. Tehát most itt guggolok felettük , várva a csodát hogy mondjunk elkezdjenek lebegni.
Már közel 5 perce szuggerálom a szatyrokat.
-Hé, kell segítség ?- kérdezte egy kellemes hang pár másod perccel később.A hang irányába néztem. Vagyis pontosabban felnéztem , mert úgy e még mindig guggoltam. Felálltam, és jobban szemügyre vettem. Egy nálam pár évvel idősebbnek tűnő srác(mellékesen én 17 vagyok) kb 180cm lehet, így még mindig fel kellett néznem rá-ugyanis én csak 168 vagyok-sötétkék,szinte már fekete haja van. És észre vettem még valamit-azon kívül hogy láthatólag ő is végig mér-egy macska fülhöz hasonlító fület. Igen , ez a srác kétségkívül Fantasy (én így hívom őket mert ez könnyebb mint az eredeti nevük).
Elég keserves hangulat vett körbe, így gondoltam leszek olyan kedves és fel ajánlom a segítségemet.Tehát akkor kell ?-kérdezett mosolyogva.Nem vagyok az a ömlengős típus, de komolyan olyan a mosolya mintha egy tini újság cím lapjáról vágták volna ki ! Ki tudna nemet mondani neki ?        -Oké, miért is ne ?-mosolyogtam rá én is, habár ha a szüleim meg tudják egy kisebb sokkot fognak kapni..

És mire észbe kaptam már az utcán sétáltunk Noahval -mert ez a neve- szatyrokkal a kezünkben és megjegyzem nála volt a nehezebb.Én előrébb mentem hogy mutassam az utat, de ez egy kicsit-nagyon- kínos volt. Éreztem a tekintetét magamon. Nem szeretem, ha így végig mérnek az emberek. Habár amikor csak lehetőségem nyílt rá , hogy rá nézzek, akkor úgy tűnt jól szórakozik valamin..