Péntek reggel, a suli buli napján felébredtem, viszont átlagos hangulatban. Álmosan mentem ki a fürdőbe, belenéztem a tükörbe és magam előtt láttam az iskola elsőt. Hirtelen anyám hangja zavarta meg a gondolataim invázióját.

-Sam, kérsz reggelit? Mert csináltam pirítóst.

-Nem, kösz. Inkább most nem reggelizek.

-Jól van. Akkor ma este elmész a partira?

-Aha... Anya, megkaphatom a fekete ruhádat, a csipkéset?

-Persze, vidd csak.

-Köszi!

Berohantam anya szobájába, kinyitottam a ruhásszekrényt és előkutattam a ruhát. Beraktam a szobámba, felkaptam a táskámat és mentem a suliba.

Mikor beértem a gimibe odajött hozzám Emily.

-Sam, jössz a buliba?

-Megyek.

-Szupiii!

Kissé furcsáltam Emily lelkesedését, ugyanis ő mindig nagyon csendes lány volt. Aztán eszembe jutott, hogy nemrég arról beszélt mostanában, hogy egy fiúval szokott találkozgatni, nem mondta el ki az, de én úgy vélem egy évfolyam társunkról van szó, aki talán eljön a ma esti bulira.

Este felpróbáltam anyám ruháját. Szerencsére hasonló a méretünk (ez szerintem rám nézve nem a legjobb, hisz' ő már szült, és csak azóta lett teltebb, én meg alapjáraton az vagyok). Boldogan néztem magamat a tükörben, a ruha pont rám illett.

Szóval elindultam nagyon kifestve, nagyon mély dekoltázzsal, anya kocsijával. Ahogy bedugtam a kulcsot és elfordítottam, fura érzés kapott el. Ez lesz életem első bulija. Ám még mielőtt tovább elmélkedhettem volna megszólalt a telefonom, hirtelen The Weeknd Call Out My Name-jét hallottam, és láttam, hogy Emily hív.

-Igen?

-Sziaa Sam! Hol vagy?

-A kocsiban...

-Oksi. Én már itt vagyok. Siess!

-Jól van...

Lehúztam az ablakot és beleszippantottam a seattlei levegőbe. És nemsokára amikor már úton voltam a gimi felé elkezdett zuhogni az eső. Persze ez itt nem meglepő.

A buli igazából a tornateremben volt. Amikor beléptem a terembe hirtelen megláttam Emilyt az egyik évfolyamtársunkkal beszélgetni. Aztán amikor oldalra néztem megláttam Jonathant.

Róla azt kell tudni, hogy régebben sokszor találkoztunk, egy általánosba jártunk, de nem igazán foglalkozott velem, pedig nekem tetszett. Aztán miután középsuliba mentünk, már nem találkoztam vele sokszor.

Nagyjából egy éve láttam futólag egy bevásárlás közben. Úgy tudtam, hogy még pár hónapja Emilyvel találkozgatott, aztán valahogy nem jött nekik össze, és azóta van együtt az évfolyamtársunkkal Emily.

*Ezt nem hiszem el! Ide jön!*

- Szia Sam! Hallottam nagy esélyed van a suli elsőségre.

- Igen Jonathan. Nagy az esélyem. Te tulajdonképpen mit keresel itt? Azt hittem, te nem ide jársz iskolába. Vagy tévedek?

- Nem tévedsz. Engem Emily hívott el.

- Emily?

- Igen, ő. Amúgy mondták már, hogy szép a dekoltázsod? No, meg persze az arcod is. A fenekedről nem is beszélve!

- Hát... izé, köszi! Te sem nézel ki rosszul!

- Nem iszunk meg valamit?

- De!

Hozott mindkettőnknek alkohol mentes koktélt.

- És hogy vagy mostanában?

Hirtelen rátette a kezét a vállamra.

- Jól vagyok köszönöm. Te? Rég nem hallottam felőled.

- Megvagyok, örülök hogy látlak.

Miközben ezeket a szavakat kimondta, elkezdett a keze lefelé csúszni a testemen. Először a kulcscsontom körül matatott valamit a nyakláncomnál, aztán még lejjebb ment a keze, és a melleimet kezdte el fogdosni.

Hirtelen elöntött a forróság. Valószínűleg elpirultam, de azt nyilván nem láttam. Aztán elkezdett a szája az enyém felé közeledni. És megcsókolt jó hosszasan. Ez volt életem első és talán legjobb csókja is.

A nagy tömegben úgy sem foglalkozott ezzel a többi fiatal, hiszen tanárok nem is voltak jelen. És a csók zuhatag egyre nagyobb lett, és egyre jobban éreztem az adrenalin özönt az egész testemben.

- Gyere menjünk be az öltözőbe!

- Oké!

Bementünk, és lehuppantunk a kemény fa padra és levettünk minden ruhát.

- Lehet?

- Persze, csak nyugodtan.

Úgy gondolom nem gondoltam ezt végig. És szerintem nem lehetett túl meggyőző a hangom. Nekem egy örökké valóságnak tűnt, de jó értelemben, pedig csak 20 perc volt. Életem első ilyen dolga volt ez.

- Rendben vagy Sam?

- Igen, persze!

- Rendben van! Most megyek. Szia.

- Szia...

Hát ez most fájt. Csak ilyen egyszerűen itt hagyott?
És még gumit sem húzott?
Basszus! Ezt nem hiszem el!
Na mindegy. Nem lehet baj! Biztos nem olyan kezdő, hogy bármi baj történne.

Valószínűleg senkinek sem tűnt fel, hogy nem voltunk ott. Ő visszament a haverjaihoz, én meg Emilyhez, úgy, mintha semmi sem történt volna.
Még ittam egy kis koktélt, természetesen alkohol mentest.

Kimentem később körülbelül este tíz körül, és beültem az autóba. Fél óra múlva már otthon voltam. Elmentem zuhanyozni. De akkor fura érzésem volt.

Egy nagy űr tátongott a testemben. Ez az űr valószínűleg a már nem létező szüzességem hiánya volt. Viszlát szüzesség!

De valahogy nem szégyelltem magamat. Sőt! Boldog voltam. Lezuhanyoztam, és befeküdtem az ágyba és nemsokára már el is aludtam.