Lia

-Engedj be, beszélnünk kell-jelentette ki határozottan, mire én félreálltam az ajtóból, hogy be tudjon jönni. Levágódtam az ágyamra, és hagytam, hogy beszéljen.

-Miről van szó?-kérdeztem, mivel anya nem nagyon akart megszólalni.

-Vissza kell velem jönnöd Magyarországra-bökte ki kimérten, bennem meg megfagyott a vér.

-Mi..Miért?

-A keresztanyukád, azaz az én testvérem, Regina beteg lett. Elég gyenge, és napról-napra rosszabb állapotban van. Haza kell mennünk, hogy eltereljük a figyelmét erről az egészről-fejezte be a mondatot, majd arcán végigfolytak a könnyek.

-Ne aggódj, hazamegyek veled. Segítek, és hidd el, meg fog gyógyulni-öleltem magamhoz. Látszólag kicsit megnyugodott, ezért eleresztettem, majd az ajtóhoz vánszorogtam, mivel kopogtak.

-Zavarok?-nézett rám az ajtóból Balázs.

-Hát..-pillantottam hátra anyára.-Egy kicsit.

-Oké, nem baj. Általában pedig jól időzítek. Ez valami hiba lehet..

- De..-sóhajtottam.-gyere bentebb-mondtam, mire a szőkeség befáradt a szobába.-Ő itt az anyukám, Tóth Georgina. Anya, Ő itt..

-Dzsudzsák Balázs-biccentett anya.

-Engem mindenki ismer-súgta oda nekem a focista. Igen, az egójával sose volt baj. De még így is imádják.

-Magatokra hagylak titeket, beszéljetek csak. Én addig felhozom a bőröndömet. Ma még itt alszok veled, Lia-ment ki.

-Szóval..-kezdte Dzsudzsák, és levágódott az ágyra.-Csak meg szeretném köszönni a tegnapit. És sajnálom, hogy félreértés miatt felkerültél a pályára-mondta rám nézve viszonylag komoly arccal, de láttam, hogy visszafolytja a nevetését.

-Ja, nincs mit. Máskor is. És akkor ugye nincs semmi baj Dettivel? Amúgy, hé..Kiröhögni nem ér!

-Á, már ne tiltsd meg. A meccs után az egész csapat rajtad röhögött.

-Kösz..-sziszegtem.

-Visszatérve a nővéredre, egy kicsit haragszok rá. Hiszen nem keresett, és ez eléggé rosszul esett.

-De, Balázs! Nem Ő tehet róla, hogy Nagy kitörölte az üzenetet!-mondtam ki hirtelen. Már megint nem gondolkodtam, de jelenleg nem érdekelt semmi.

-Hogy mi van?-vonta fel fél szemöldökét.

-Igen, jól hallottad. Ádám miatt hitted azt, hogy nem keresett-keltem ki magamból.

Erre nem válaszolt, csak kirohant a helyiségből, és kishíján felborította az akkor odaérkező anyukámat.

-Mi történt?-pislogott nagyokat az imént érkezett személy. Válasz nélkül hagytam őt, és lerohantam Dzsudzsák után.

Ádám

-Te mit képzelsz magadról?-hallottam meg egy ismerős hangot magam mögül. Hátrafordultam, mire Dzsudzsák folytatta.-Elvenni más telefonját, és kitörölni egy fontos üzenetet..Miért tetted?-kérdezte nyugodt hangon, ami eléggé ijesztően hatott.

Hülye, Emília. Hogy kotyoghatta ki?

-Nem akartam, hogy Detti elterelje a figyelmedet. Nem lehetsz szerelmes. Akkor az leköti a figyelmedet, és nem teljesítesz maximumot a mérkőzéseken! Nem engedhetem meg. Az Eb-re negyvennégy éve nem jutottunk ki. De most sikerült. Te jó játékos vagy, ha neked elcsavarják a fejed, a csapat is szétesik.

-De akkor se tehetted ezt! És a magánéletem meg legyen az én dolgom, jó?-láttam, hogy keze ökölbe szorult, de visszafogta magát, ezért én is. Nem akartam médiacirkuszt.

-Nem akarok veszekedni. Semmi kedvem hozzá. És gondolom felfogtad, hogy ezentúl nem vagyunk haverok-mondta, azzal lelépett. Ekkor megjelent Em.

-Miért mondtad el?-förmedtem rá azonnal.-Tudod mit? Nem érdekel. Ezentúl haverok se vagyunk. Hagyj engem békén-mentem el, magára hagyva Emet.

-Nem én kezdtem az egészet!-kiabálta utánam, de rá se néztem. Nem tudtam. Pont ő árult el? Én tényleg bíztam benne.

Lia

Éjszaka van. Semmit nem tudok aludni. De nem azért, mert anya mellettem teljesen kényelembe helyezte magát, és lefoglalta a franciaágy háromnegyed részét. Na jó, részben azért. De most nem ez a lényeg. Folyton csak Ádi szavai visszhangoztak a fejemben. "Nem vagyunk haverok." valamint "Hagyj engem békén." Igen, már hajnalodik, és még mindig egy szemhunyásnyit sem aludtam. A mellettem szuszogó családtag fordul egyet, ami által én a földön kötök ki. Ahj, de jó. A fáradtság ellen mostmár nem tudok mit tenni, a hideg földön bealudtam.

☆☆☆

Hirtelen kipattantak a szemeim. Reggel van. Sehol senki. Anya tuti lepakolt, hiszen a szoba a cuccok nélkül van. Biztos lement kajálni. Kikászálódtam a fürdőszobába, és hidegvízzel lemostam az arcom. Épp nyúltam a bőröndömért, hogy átvegyem a szexi Minionos pizsamámat, (igen, rajongok érük:D) amikor leesett, hogy az sincs már itt. Minden mindegy alapon kicsoszogtam a társalgóba, hátha ott lesz anya. Bukta. Itt sincs.

☆☆☆

A taxiba beülve elindultunk a reptér felé. Nem köszöntem el külön senkitől, egyedül Ádival és Balázzsal beszéltem szinte, ők meg eléggé berágtak, tulajdonképpen egymásra. Vagy rám. Magam sem tudom igazán. Az út nem volt sok idő,hamar odaértünk. Beléptem a hatalmas helyiségbe, és anya után indultam, amikor hirtelen egy kéz húzott vissza.

-Ádám, mit keresel itt?

-Csak bocsánatot szeretnék kérni a tegnapi viselkedésem miatt. Nem akarom, hogy miattam elmenj-lihegte. Arcán izzadtságcseppek gyöngyöztek, de a haja még most is kifogástalan volt. Barna íriszeiben fáradtság tükröződött.

-Nem miattad megyek el-fontam össze karjaimat magam előtt.-És nem kell bocsánatot kérned. Már nem-mondtam ki. Tényleg jobbnak láttam, ha hagyjuk az egészet. Egészen mostanáig nem tudom, hogy miért alakult ez így. Egyszerűen idejött, és a puszta jelenlétével, meg a 'haverságával' felforgatott mindent. Én se tudom, pontosan mit érzek. És pont ez a baj.

-Tudod..Én csak bocsánatot akartam kérni. De te még ezt se vagy képes felfogni! Hihetetlen-röhögte el magát.-És tudod mi a legszarabb? Az, hogy én bíztam benned. Rád mertem hagyni ezt a titkot, de te mégis kikotyogtad! A barátok nem csinálnak ilyet!-fröcsögte.

-Hagyd már a francba azt a hülye "titkot"-rajzoltam idézőjelet a levegőbe.-Eleve a te hibád volt az egész, ha nem kockáztatod meg a nővérem boldogságát, akkor nem kotyogom ki. Nem tehettem arról, hogy te az önzőséged miatt képes lettél volna másnak ártani! Te nem ilyen vagy! És nem voltunk barátok. A te szavaiddal élve, remek "haverok" voltunk..

-Én vagyok az önző? Annyira bánom, hogy megismertelek! Bár ne mentem volna oda hozzád azon a napon, és hagytam volna, hogy egyedül nyomorogj. Ha tehetném, akkor el is felejteném, hogy valaha is ismertelek. És le is tagadnám-emelte fel a hangját. Nálam ez már kiverte a biztosítékot.

,,Felhívjuk kedves utasaink figyelmét, hogy a 8:45-ös gép hamarosan indul. Kérem, fáradjanak a sorokba."-csendült fel a hangosbemondó.

-Oké, ez már túlzás. Ádám, én nem tudtam rád haverként tekinteni. Soha-nyeltem egy nagyot, és a pillangók felébredtek a gyomromban, majd max sebességre kapcsolva csapkodni kezdtek.-És soha nem is fogok-fejeztem be, bár alig hallottam magamat a fülemben dobogó vér miatt.

-Igazán?-húzta fel a szemöldökét.-Ha ezzel azt mondod, hogy belém estél, akkor a hírnév vagy a pénz miatt?-mért végig szúrósan.

-Én magad miatt szeretlek.-fordultam el, azzal elindultam magára hagyva Nagy Ádámot.

☆☆☆