Lia

Ádám: Nem tudom miért kerestél. De nem is érdekel.

Lia: Haragszol?:(

Ádám: Nem, csak szarul esett mással látni azt, akit szeretek. Ha jobban belegondolok..Igen, haragszom.

Lia: Ne már. Elmondom mégegyszer. Sajnálom. Baromira.

Ádám: Valahogy nem győztél meg..

Kezdtem egyre idegesebb lenni, de próbáltam visszaírni mindig kedvesen. A szívem a torkomban dobogott,és remegve tartottam kezemben a készüléket.

Lia: Még egyszer elmondom. Tényleg bocsánat. Elég szar az is, hogy a csajnak kell bocsánatot kérnie.

Ádám: Jó, megbocsátok. De csak mert kedves vagyok.

Lia: Tényleg?:0

Ádám: Igen, és én is bocsi mindenért.

Lia: Jó, mindegy, hagyjuk. Bolognában vagy?

Ádám: Igen, holnap indulok vissza.

Lia: Ne nézz hülyének, de akkor most visszajössz? Vagy hol leszel?

Ádám: Őszintén? Itt leszek Bolognában, csak ott maradt még pár dolog, ami az enyém. Köztük te is ;)

Lia: Mindjárt elolvadok:)

Ádám: Tudod mennyit gyakoroltam?

Lia: Ne rontsd el.

Ádám: Jó, akkor mindegy.

Lia: Amúgy honnan veszed, hogy kimennék veled Bolognába?

Ádám: A barátnőmnek mellettem a helye ;)

Lia: Lemaradtam. Kell még egy kis idő, hogy ezt átgondoljam. Később írok. Xoxo, Em.

Ádám: Oké, szia. :*

Újraolvastam a sorokat. Egyszerűen nem hittem a szememnek. Most komolyan a barátnőjének hívott? Nem hiszem el.

Ismételten visszaolvastam a beszélgetést, de nem találtam újdonságot.

És könnyen meg is bocsátott Ádi, ami azért egy kicsit fura. Hát, ezt betudom annak, hogy szerencsém volt.

A kezeim közt forgattam a telefonomat, és közben agyaltam. Nem hiszem, hogy ennyire fontos lennék neki, hogy magával vigyen..Bár, ő mondta. És, most akkor hagyjam itt az egyetemet, meg mindent, és menjek el vele Bolognába? Gondolatmeneteimet anya szakította félbe.

-Szia, Lia-mosolygott rám kedvesen. Fogalmam sincs, miért van itt. Oké, hogy itt lakik, vagyis..De a szobámba három hete nem tette be a lábát.

-Hello, anya. Baj van?-húztam fel a szemöldökömet.

-Nem, nincs. Vagyis, beszélni szeretnék veled. De nyugalom, nem nagy baj. Hanem óriási..-kezdte mire bennem megállt az ütő.-Csak vicceltem!

-Nem volt vicces..-forgattam meg a szemem és halványan elmosolyodtam.

-Szóval, elmegyek nyaralni-mondta mosolyogva.-Dáviddal.

Dávid anya barátja, aki mindig mellette van. Igazából én szinte nem is beszélek vele, de anyával nagyon jó fej. Megérdemli, hogy boldog legyen.

-Az szuper, merre mentek?-kérdeztem kíváncsian.

-Horvátországba. Nem sok időre, csak egy hétre. Holnap indulunk.

-Segítsek pakolni?-ajánlottam fel kedvesen.

-Azt megköszönném,gyere-invitált át a szobájába.

Nekiláttunk a pakolásnak, és miközben én a ruhákat hajtogattam, random bevillant egy gondolat az agyamban.

-Anyu, elmehetek Bolognába?-bukott ki belőlem a kérdés, ami a mai nap folyamán számtalanszor megfordult a fejemben.

-Csak pár napra, vagy ott lakni? Hm?

-Hát, igazából nem tudom. Ádám azt mondta, hogy ő ott marad, és szeretné, ha én is ott lennék-mondtam előre is félve a választól.

-Ezt nem értem..Ha a Fradiban játszik, akkor miért menne ki külföldre?-vonta fel a szemöldökét.

-Hát..-fútam ki a levegőt.-Az Eb után sok ajánlatot kapott külföldi klubbcsapatoktól, és ezek közül egyet kiválasztott, ez pedig a Bologna FC. Ami ugye nem itt van.

-De vele nem össze vesztetek? Mármint Naggyal.

-Úgy is lehet mondani, hogy kibékültünk.

-Értem. De kizárt, hogy külföldre menj valami olyan fiúval, akit alig ismersz.

-De anya nem tehete...-kezdtem el fellázadni mint tini koromban, de aztán megcsóváltam a fejemet.-Miért nem? Anya, felnőttem. Tizenkilenc éves vagyok, és már a saját lábamon szeretnék állni.

-És akkor hogy fejezed be az egyetemet? Hm? Elengednélek, csak most tényleg az a kérdésem hogy úgy hogy fejezed be akkor az egyetemet?-tette fel a kérdést kissé..khm..kissé értelmetlemül.

-Sehogy-csóváltam meg a fejemet, majd behajtogattam a kezemben tartott ruhát, és átmentem a saját szobámba.

Ádám

Gyorsan összepakoltam a cuccaimat, és a bőröndömet gurítva eszeveszetten kezdtem futni a taxi felé. Késésben voltam. Lihegve csaptam ki a kocsiajtót, és szálltam be. Elmondtam a taxisnak az úticélt, és az ablakon figyeltem az előttem húzódó tájat. Kíváncsi voltam Em eljön-e velem ide. Fogalmam sincs, mit szól majd hozzá. Bár lehet jobb lett volna ezt élőben közölnöm vele. Mostmár mindegy is.

☆☆☆

Gyerekeeeekk:000

Átléptük a száz követőt, amiért iszonyatosan hálás vagyok. Ezért itt is lenne a rész, amit ígértem, a másik blogomba is gőzerővel írom a friss részt, remélem ma fel tudom rakni.

Ja, és még valami! Készítettem egy harmadik könyvet, ahol ilyen infok lesznek a történetekről, ha pl nem lesz rész vagy valami..stb, és ha követitek a történeteimet, szerintem csekkoljátok le azt is.

A neve: ☁KELLY'S THINKS☁

Xx, Kelly