A műszakom vége után elindultam haza. Már este volt. Lassan sétáltam a fáradtságtól. Nem voltam képes gyorsabb tempóra bírni a lábaimat, mert azok olyanok voltak, mintha vasgolyó lett volna a bokámra kötve.

Ahogy beértem a szobámba leültem az asztalhoz és elkezdtem leírni a bepótoltakat. Úgy 9 körül fejezhettem be. Elmentem lezuhanyozni és lefeküdtem.

Így ment ez hetekig. Közeledett a karácsony. Mindenki a párjával sétálgatott az utcákon. Szinte csak én voltam egyedül.

Roxy a napokba lebetegedett így egyedül mentem a suliba. Ma van az idei utolsó tanítási nap. Éppen ezért egy karácsonyi bulival ünnepel estére az osztály. Egy közeli étterembe mennek szórakozni. Viszont én nem mehetek, mert dolgoznom kell.

Iskola után szaladtam is dolgozni. A Karácsonyi őrület miatt sokkal több ember jött az étterembe. Gyorsan felvettem az egyenruhát és már mentem is felvenni a rendeléseket.

- Jó napot kívánok! Mit kérnek? – kérdeztem az idős házaspártól.

Olyan boldognak tűntek. Akaratlanul is belefájdult a szívem. Nekem soha nem lesz ilyen boldog kapcsolatom. Hiszen soha nem tudnám Christ elfelejteni. Vettem egy mély levegőt és oda vittem a szakácsunknak, Adamnek a cetlit és a többihez raktam. Hallottam, ahogy kinyílt az ajtó így elindultam volna, de megláttam az osztályomat. Erőt véve magamon elindultam feléjük és elvezettem őket az asztalukhoz. Észre se véve Chris meglepett pillantását elindultam egy másik asztalhoz és felvettem a rendelést.

Egy előkelő pár volt az. Mintha már láttam volna őket valahol. Mosolyogva léptem oda az asztalhoz. Mikor leírtam, hogy mit kérnek a férfi még marasztalt.

- Maga tudja, ki vagyok? – kérdezte komoly ábrázattal.

- Nem igazán. – mondtam kínos nevetéssel.

- Akkor jó. – mondta mosolyogva a férfi.

Ahogy hátra értem Sarah megállított.

- Hogy tudtál ilyen nyugodt lenni egy világhírű színész társaságában? – kérdezte izgatottan.

- Ki?

- Az a pár, akinél az előbb voltál.

- Hogy mi? – kérdeztem, mert egyáltalán nem ismertem őket.

Körbe néztem és észrevettem, hogy az osztálytársaim engem néznek. Hamarosan kivittem nekik, amit kértek. Beszélgettem velük egy keveset, ezek után mennem kellett a dolgomra. Gyorsan vetettem egy pillantást Chrisre, de ő csak kifelé nézett az ablakon. Tudtam.

Amikor végeztem a munkával elindultam haza, de észrevettem, hogy ott hagytam a kulcsot, amit Roxane-től kaptam így a főbejáraton visszamentem. Adam Megindult felém és oda is adta a kulcsot. Mosolyogva vettem el tőle. Ő egy igazán jó ember. 15 évvel idősebb nálam viszont még így is csak 17-nek néz ki, ami miatt sok tízen éves lánytól kap vallomást. Pedig alapjából közel negyven és házas is.

Újra elindultam haza, de most ellenőriztem, hogy mindenem megvan e. Ahogy az utcán haladtam megpillantottam Christ, amint kétes alakokkal megy az utcán. Gyorsan elővettem a telefonom és tárcsáztam.

- Halló, Chris? – szóltam bele erőt véve magamon.

- Ki az? – kérdezte egy idegen hang.

Letettem. Átmentem az út túl oldalára és áttörve a férfiakat megragadtam Chris kezét és elkezdtem vele együtt rohanni. Akik körül vették őt jöttek utánunk, de sikerült leráznom őket. Amikor biztosra vettem, hogy nincs senki a közelünkben Chrisre néztem.

- Kik voltak ezek az alakok? – kérdeztem, de ekkor a vállamra hajtotta a fejét én pedig ledermedtem.

- Hiányoztál Hannah.