NICO

Volt már olyan érzésetek,mikor azt hittétek,mindennek vége? Mikor szinte biztos voltál benne,hogy az egyetlen fontos embert az életedben elveszik tőled? Nekem most van ilyen érzésem,és nem is akárkiről beszélek,hanem az 5 éves húgomról,Sara-ról. Nagyon félek. Nem vehetik el a hülyeségeim miatt. Rajtam kívül nincs senkije,csak rám számíthat,nélkülem nem fogja kibírni...vagy...én nem fogom kibírni nélküle? Nem,ez az egész nem történhet meg,nekem kell felnevelnem,nem holmi ismeretlen embereknek,nem engedem! Bármit megfogok tenni azért,hogy az enyém legyen,tényleg bármit! Dühösen csaptam a térdemre,miközben szemeimmel tikkelve ültem az árvaház várótermében. Talán amíg várok,elgondolkozok az egész életemen,így,ti jobban megismerhettek,én meg rájöhetek,hogy mekkora balfasz vagyok,aztán már lehet,hogy ti sem akartok a "besztfrendjeim" lenni. A nevem nem fontos,bár szerintem úgyis nemsokára megfogjátok tudni. 18 vagyok. Oké,térjünk a lényegre,mert ez így elég sivár. 3 évvel ezelőttig minden remek volt. Spanyolországban éltem apámmal,a kishúgommal,a mostohaanyámmal és a mostohanővéremmel. Ismeritek Hamupipőke történetét? Ha eddig azt hittétek neki van szar élete,hát nagyot tévedtetek. Anyukám meghalt még a születésemkor(igen,Sara csak a féltesóm). Apa szerint nagyon szép és kedves nő volt. És bár szerette Grétát,minden este elmondta nekem mennyivel jobb lett volna az életünk anyával,hogy csak hárman lehettünk volna. Én is elgondolkoztam ezen,de egy idő után feladtam,mert tudtam,sosem lennék képes összerakni egy időgépet,bármennyire is jó lett volna. Sajnos édesapám meghalt agyvérzésben. Nem tudom,hogy emiatt-e,de ő és Gréta nagyon sokat veszekedtek a halála előtti hetekben. Bevallom,tényleg gyengének tűnt,de nem gondoltam,hogy ez lesz belőle. Sokáig nem tudtam feldolgozni,és egy darabig Gréta is azt mutatta mennyire szomorú. De,mint mondtam,csak egy darabig. Minden házimunkát velem és a mostohanővéremmel végeztetett el,pedig ő a saját lánya volt. Mindig leszidott,ha valamit rosszul csináltunk,de ki az a hülye,aki a ház tisztítására tud figyelni,mikor az apja meghalt? Sara-val sem bánt jól,ó,szegénykémet mennyit verte az a *****. A nővéremmel próbáltuk megvédeni,de mindig bezárt minket. Mi ott verdestük a bezárt ajtót,miközben hallgattuk a húgunk kétségbeesett kiáltását. Szörnyű volt. Egy nap elegem lett. Kiszöktem otthonról. Nem elszöktem,mert Istennek sem akartam ott hagyni azzal a nővel a lánytestvéreimet. Bármennyire is rossz volt abban a házban lenni,az a kiszökés volt életem legostobább döntése. Mert akkor találkoztam Gergővel,a parkban. Éppen a kacsákat etette,mikor mellé léptem és elkezdtem bámulni a patakot. Semmi rosszat nem észleltem benne. Egy átlagos,középmagas,szőke hajú.zöld szemű srácnak tűnt,kedves mosollyal. Csak tudod,néha a látszat csal. Megkérdezte,hogy akarom-e én is etetni őket,és gondoltam,miért ne. Átnyújtotta nekem a kenyeret. Közben jól elbeszélgettünk,ebből az lett,hogy először hónaponta,hetente,aztán naponta találkoztunk. Nagyon jó kis barátság volt a miénk. Hihetetlen volt,hogy már 8 hónapja ismertem,de mégse. Egy nap,elvitt a "barátaihoz",mert már nagyon akarta,hogy találkozzak velük. Kissé meglepődtem,hogy egy sikátorban volt a találkozó. Én mindig is jó kisfiú voltam,de ez 10 perc alatt meg is változott. Akkor ittam először alkoholt,és akkor szívtam először cigit. Jött a drogozás,a felelőtlen szex,bulizás,még több ivászat. Gondoljatok bele,mindezt az alig 15 éves fejemmel tettem. A nővérem többször figyelmeztetett,de nem akartam leállni,mert jól esett. Talán akkor hallgatnom kellett volna rá. Gergőékkel kifosztottunk egy boltot. A másik két bandatárs megverte a tulajdonosokat,akik egy idős házaspár volt. Én csak 5 hónapot kaptam,viszont mivel a többiek akkor már nagykorúak voltak,így Gergő 3 évet kapott,míg a másik kettő ötöt(ők pluszban a testi sértés miatt). Mire hazamentem,minden megváltozott. Grétát sikeresen letartóztatták,és nem is kapott keveset. Még most is van 7 éve hátra. Sara árvaházba került,a nővérem pedig elment. Nem tudtam,hogy baja esett-e vagy valami,ezért utánanéztem a neten. Csak 4 hete találtam rá. Csodálattal láttam,hogy egy szőkésbarna hajú lány posztolt kettejükről egy képet,"Stréber barátnőmmel <3" cím alatt. Mióta szeret tanulni? Mindegy. Mérges lettem rá. Én éveken keresztül azt hittem,hogy talán meghalt,erre szelfizget valami csajjal és még egy nyamvadt életjelet sem ad magáról. A kis áruló! Gondolhattam volna. Hiszen Gréta az anyja. Persze,eddig nem csak az ő megkeresésével próbálkoztam,hanem Sara kihozásával is. Eddig szerencsére nem akarták elvinni,vagy ha mégis,mindig megakadályoztam valamivel. És most itt ülök és nem tudom,hogy mihez kezdjek.

-Nicolás. Újra itt?-Hallottam meg Fruzsi néni hangját. Ő az egyetlen,aki úgymond "elfogadott" a tetteimmel együtt és szívesen lát itt már a kezdetek óta. Alacsony,pisze orra van,nagy keretes szemüvegje,tűzpiros haja és egy picikét dundi is. De amúgy nagyon aranyos. Eléggé magányos,ahogy én is. Ahogy hátrafordultam,láthattam nagy,édes mosolyát,amit csakis nekem szánt. Én is próbáltam kiprovokálni egy mosit,de elég ramatyul sikeredhetett,mert a nő arca szomorúra váltott,s miközben leült,megsimította a karom.-A húgod jól van,ha ezt szeretnéd tudni.

-Fruzsi néni,kérem,ne tessék hagyni,hogy elvegyék tőlem! Nagyon szeretem!-Tudom,tudom,illetlenség ilyen hamar a közepébe vágni a dolgoknak,de nekem tényleg Sara a legfontosabb,és nem bírnám elviselni,ha más vinné haza. Kergetne a bűntudat,hogy cserbenhagytam őt. Láthatólag a mellettem ülő személy nem lett mérges,csak sóhajtott egyet.

-Drágám,tudod,hogy ez nem tőlem függ.-Tolta feljebb szemüvegét.-Ha rajtam múlna,már 2 évvel ezelőtt rád hagytam volna a kislányt,de sajnos,ez nem így megy. Nem tiszta a múltad.-Idegesen beletúrtam fekete hajamba,majd eldöntöttem,hogy megverem magam. Nem lesz egyszerű,de megteszem. Ha nem tettem volna meg azokat a baromságokat,talán mind a két testvérem velem lenne.

-Tehetek az ellen valamit,hogy lemossam a rosszat magamról?-A hangom rekedt volt,kiszáradt a torkom,és remegett a lábam. Bármire képes lettem volna a húgomért. Fruzsi néni átkarolta a vállam,és megrázta a fejét. Csalódottan lesütöttem a szemem,aztán kifújtam a levegőt,amiről nem is tudtam,hogy bent tartottam.-Beszélhetnék vele? Kérem. Csak 2 percet kérek.-Néztem rá könnyes szemmel.

-Persze,édesem,persze.-Elsuttogtam egy "köszönömöt",ő pedig rögtön felpattant és bement egy szobába. A tenyerembe temettem az arcom. Most mit tegyek? Nem akarom egyedül hagyni. Ez olyan igazságtalan. A sors azt akarja,hogy rossz legyen nekem,ebben biztos vagyok. Mi van,ha nem engedi a többi személyzet,hogy találkozzak vele? Megérteném,végülis,priuszom van,így mindenki rossz embernek tart. Nem tudom,hogyan mutassam meg,nem vagyok az. Egy darabig próbáltam meggyőzni az embereket,de most már nem érdekel. Én lettem a "kis bűnöző gyerek Spanyolországból". Frankó,nem? Nagyon... Egyszer csak hallom,hogy nyílik az ajtó. Egy ősz hajú bácsika jelenik meg előttem,nem is akárkivel. Úgy nézett ki,mint egy angyal,bár ez nem lepett meg. Világos barna haja kétoldalt copfba volt fogva,rózsaszín szandált viselt,egy hozzáillő rózsaszín,csipkés ruhával,amit még én vettem neki névnapjára. Eddig fogta a bácsika kezét,de mikor meglátott,elvigyorodott,és futott...volna hozzám. De az ősz jeti megállította,a húgom pedig nem értette,miért.  Beakartam szólni annak az embernek,de megfogadtam,hogy gyerekek előtt nem beszélek csúnyán. Felvettem a legszebb mosolyomat és leguggoltam elé. Ez a mosolyom  nem volt hamis,igazi volt,neki mindig az jár.

-Hello Angyalkám. Minden okés?

-Azért jöttél,hogy együtt hazamenjünk,igaz?Ugye,Nico?-Kérdezte tőlem,közben rámeresztette azokat az észveszejtően nagy barna szemeit. Elszorult a torkom. Ilyenkor mit lehet mondani? "Bocs,nem,tudod,a bátyád egy pitiáner bűnöző,aki nem érdemel meg téged. Sajnálom,húgi,majd felnevel más". A bácsika megköszörülte a torkát,közben mogorván méregetett.

-Még nem. Még nem mehetünk haza. Figyelj Sara,én...szóval...-Alig kaptam levegőt,közben viszketett a tarkóm.-Kitalálok valamit,esküszöm. Kihozlak innen és együtt fogunk élni,rendben?-A húgom bólintott,megölelt,majd a bácsika visszaküldte őt a szobájába.-Hé,még beszélgettünk!

-Az engem cseppet sem érdekel,különben is,bőven letelt a 2 perc. Fruzsina asszony pedig azt mondta,annyit kérsz.-Dühösen álltam fel,így pont egymás szemébe tudtunk nézni. Farkasszemezés,hű,a kedvencem.-Mit képzeltél,fiatalember? Idejössz és csak úgy simán elviszed a kislányt a sok bűneid után? Drogos szennyláda vagy,semmi más. Egy ilyen embernek élnie se kéne. Idefigyeljen,nem kizárt,hogy magának adjuk,de az nem lesz olcsó.-Nem is törődve azzal,miket mondott rám,kihúztam magam.

-Kerül,amibe kerül,elviszem a kishúgomat. Mennyi kéne?-Ravasz mosolyra húzta a száját.

-80 000.-Kidülledt szemeim láttán,elvigyorodott. Vagyis hát,inkább vicsorgásnak nevezném.-Mi a baj,Dunovez úr? Tán nincs annyi pénze?-Mélyeket lélegeztem,és tényleg azt hittem,hogy mindjárt a földre esek.

-Megfogom szerezni.-Bátornak akartam tűnni,de a torkom még mindig rekedt volt,szóval ez a terv csődbe ment. Ő hangos hahotázásba kezdett,amitől kirázott a hideg.

-Hát persze. Sok szerencsét.-Hangjából csak úgy sugárzott a szarkazmus. Aztán visszaváltott a komor arcára. Jesszusom,így még csúnyább és ijesztőbb.-Távozhat.-Mily kedves,ki is nyitotta nekem az ajtót. Hát nem cuki? Hogy szakadna le a töke. Felhúztam a fejemre a kapucnim. Egyáltalán nem esett,és annyira hidegnek sem mondtam volna az időt,hülyén fog hangzani,de nem szeretem,ha az emberek látják az arcom. Megalázónak érzem. Olyan,mintha mindenki engem bámulna a kis ügyeim miatt. Kicsi? Haha. Mintha az egész világ nevetne rajtam. És még a pénz gondom is itt van! Honnan szedjek össze ennyi pénzt? Á,csak azért mondott ennyit,mert tudta,úgyse tudnám kifizetni. Na majd meglátjuk. Vagy nem? Valakitől muszáj kölcsön kérnem. De mégis kitől? Nincs senkim. Csodák csodájára,mintha a lábam önálló életet élne,elkezdett magával sodorni,ha mondhatom így. Fogalmam sem volt merre megyek,csak mentem,amerre a lábam kívánta. Beértünk...mármint beértem egy elhagyatott helyre. Tudjátok milyen az. Szemét mindenütt,néhány csöves aluszkál. Nagyon ismerős volt. Aztán megláttam a sikátort. Azt a sikátort. Felidézett bennem minden emléket,amik hát,nem a kellemes emlékek közé tartoznak. Nem tudom miért kötöttem ki pont itt,de késztetést éreztem,hogy bemenjek. Éreztem,tudtam,hogy az a valaki ott lesz. Hogy az a valaki 22 éves,és most engedték ki a börtönből. Az a valaki,akiről régen azt hittem,a legjobb barátom. És az a valaki,aki éppen most letepert a földre. A csapódás jó nagy csattanással is járt,no meg az én bazi hangos kiáltásommal. Egy darabig ott feküdtem a földön,összekuporodva,és a fájdalommal küszködtem. Könnyezett a szemem,és úgy éreztem,betört a fejem,de később megbizonyosodtam róla,hogy semmi baja,mert nem a fejemre estem.

-Lám,lám,ki van itt? Csaknem a kis Nico baba?-Nevetett fel gúnyosan,majd egy rántással felhúzott.-Hű. Még mindig pihe könnyű vagy.-Rázta meg a fejét.-Mi szél hozott erre pajtás?-Gyújtott rá egy cigire,és semmi akadályát nem látta annak,hogy ne az arcomba fújja. Elkezdtem prüszkölni.

-Szerintem egyáltalán nem vagyunk barátok.-Vakartam meg az orrom,mert az a fránya cigaretta füst nagyon csavarta.-Kérni szeretnék egy szívességet. Kölcsön tudsz adni 80 000-et?-Egy darabig néma csendben állt,aztán minden felgyorsult. Ledobta a cigit,és a falnak vágott,én meg megint feljajdultam.

-Igazad van Nicoka,tényleg nem vagyunk. Ezért nem is értem,hogyan képzelted ezt.-Nem üvöltözött,de a hangja nagyon fenyegetően csengett.-Bekerülök miattad 3 évre egy büdös helyre,ahol kényelmetlen ágyban kellett aludnom,és mások előtt kellett elvégeznem a dolgaimat! Tudod milyen szar érzés ez egy 19 éves fiú számára?-Most már engem is elöntött a düh,és annyi erő költözött belém,hogy sikeresen eltudtam lökni magamtól.

-És te tudod mennyire szar érzés ez egy alig 15 éves fiú számára?! Mindent elvesztettem miattad,érted? Elvesztettem a becsületemet,az emberek leszarnak,elvesztettem a testvéreimet!-Miközben ezt üvöltöztem,a könnyeim patakokban folytak le az arcomon.-Elvesztettem a legjobb barátomat. Téged. Legalábbis akkor,a pataknál azt hittem,hogy kedves srác vagy. Én soha nem akartam inni vagy drogozni vagy ilyen hamar elveszteni a szüzességem egy ismeretlen lánnyal,méghozzá ittasan. Te kényszerítettél,Gergő. Mindig azt csináltam,amit te akartál.

-Pontosan ezért vagy egy kis csicska!-Vágott vissza. Beakart húzni nekem,de aztán kinyitotta a tenyerét,majd visszatette a kezét maga mellé,és beletúrt szőke hajába. Láttam rajta,hogy nagyon elgondolkozik valamin.-Csak a húgod miatt teszem meg. Senki másért. Tudom,hogy árvaházban van.-Már hálálkodni akartam,de feltartotta a kezét.-Viszont nem fogom egyedül csinálni. Segítened kell megszerezni a pénzt.-Halálra vált az arcom. Mint említettem,bármit megtennék a kishúgomért,így hát döntöttem.

-Rendben.-Egyeztem bele. A szívem majd kiugrott a helyéről. Ő is bólintott.

-Jó. Még mindig ugyanaz a számod?-Biccentettem.-Majd hívlak.-És eltűnt a szemem elől. Nagyon gyengének éreztem magam. A hányinger kerülgetett,mégsem tudtam hányni. Lerogytam egy kuka elé,a tenyerembe temettem az arcom és sírtam. Most mit tegyek? Jaj,Istenem,megint belefogok keveredni a rossz dolgokba. Lehet,hogy rossz ötlet volt. Lehet,hogy akkor már biztos nem fogják nekem adni Sara-t. Édes Istenem! Tudtam,hogy már csak egy ember segíthet. Kovács Levente. 1 évvel ezelőtt ismertem meg,nyáron,mikor szomorúan andalogtam a Balaton partján,ő pedig a családjával nyaralt. Pontosabban az anyukájával,az apukájával,és a húgával,aki egyidős velem. Nem nagyon akartam megbízni benne először. Mivel első látásra kedvesnek tűnt,nem akartam megkockáztatni a dolgokat,hiszen Gergővel is így kezdődött minden. De később rájöttem,Levi nem ilyen. Utálja az alkoholt,és undorodik a bűnözéstől. Mondjuk ki nem? Ő inkább az internet világának él. Nem is csodálom,hogy az Egyetemet,ahova "jár",azt is a számítógépen keresztül lehet elvégezni. Elővettem a telefonom és elkezdtem tárcsázni a számát. Elmeséltem neki mindent. Természetesen megengedte,hogy nála lakja,ameddig csak akarok. Én persze ellenkeztem,hogy csak pár napról lenne szó,de ő nem ismert kifogást. Így hát felálltam,és elindultam a szülei nyaralója felé,ahova végérvényesen beköltözött a tesójával. Mivel se bérletem,se pénzem jegyre nem volt,gyalog kellett megtennem az 1 órás utat. Hát,jót tesz a sport. Elég nyurga alak vagyok és eléggé kockahastalan. Megérkeztem a kis kék házikóhoz. Vettem egy mély levegőt és bekopogtam. Egy alacsony srác nyitotta ki az ajtót,vöröses-szőke hajjal,arany szeme,mint mindig sugárzott,és természetesen a kis sityakja sem maradhatott le,meg a headsat-e sem. Ő lenne Levi.

-Haver!-Magához húzott és jó szorosan megölelt. Megmondom az őszintét,nem vagyok az az ölelkezős fajta,de ez most kimondottan jól esett. Óvatosan eltolt magától,hogy betudjon engedni.

-Tényleg köszönöm,hogy itt maradhatok. Kedves tőled.-Mosolyogtam rá fáradtan.

-Ugyan,ne hülyéskedj!-Legyintett.-Adri is szívesen lát,szóval nem nagy kuszt.

-Aranyosak vagytok.-Levettem a pulcsim és ráakasztottam a fogasra. Levi elkezdte vakargatni a fejét. Rosszul látom,vagy tényleg ideges.-Mi van?

-Figyusz,el kell mondanom valamit. Ne légy dühös.-Furán néztem rá. Kíváncsian vártom,hogy megmagyarázza,mégis mi a fenéről beszél.-Szóval...-Egyszer csak egy magas,piros szemüveges,hosszú,fekete hajú,kék szemű lány jelent meg barátom mellett. Láthatólag ő is ugyanúgy le volt sokkolva,mint én. Hiszen...ő a nővérem.

-Nicolás?

-Kornélia?

-Pontosan ezt akartam elmondani...