LETTI

Nincs is szebb annál,mint mikor  esik az eső. Ez nem szarkazmus volt,az eső tényleg szép tud lenni. Pont illik is a hangulatomhoz. Míg az emberek futnak,hogy ne ázzanak meg,én szívesebben lennék a helyükben. Igazából,bárhol szívesebben lennék,mint itt. Hogy hol? A kocsiban 4 fiú társaságában. Vagyis az apámmal,az öcsémmel,a legjobb barátommal és az idegesítő ikremmel. Semmiben sem hasonlítunk,de tényleg nem!Na jó,csak annyiban,hogy vörös a hajunk és szürke a szemünk,de ennyi. Én lány vagyok,ő fiú. Ő magas,én törpe. Ő bunkó,én kedves. Nem értem miért hiszi mindenki,hogy az ikrek mindenben hasonlítanak. Oké,talán lekéne írnom,miért is beszélek így a bátyámról(ja,5 perccel idősebb,nagy ügy). Akár hiszitek,akár nem régen nagyon jóban voltunk. Mindent együtt csináltunk és ő is egészen életvidám volt.Nekem volt egy legjobb barátnőm az Általánosban. Adrienn. Lassacskán hármas legjobb barátok lettünk,nem tudtunk egymás nélkül élni. A bátyám bármennyire is nagy focista,ahelyett,hogy ment volna a többi fiúval játszani,inkább hozzánk csapódott. Minden jó volt,egészen kilencedikig. Mind a hárman ugyanabba a gimibe kerültünk. Azt kezdtem észlelni,hogy legjobb barátnőm és az ikrem kapcsolata még szorosabbá vált. Talán túlságosan is szorosra. Az érzéseim nem csaltak,ugyanis 2 hétre rá már kézen fogva járták az iskola folyosóit. Teljesen elhanyagoltak. Mikor már 3 hónap telt el,rájöttem,nem csak a barátomat,de a saját testvéremet is elvesztettem. És ez rohadtul fájt. Az egészből annyi jött ki jól,hogy megismertem Dominikot,a legeslegjobb embert a világon és az egyetlen,igazi barátomat. Egyik nap látta,hogy sírva ülök a lépcsőn,odajött hozzám,én meg elmondtam neki mindent. Nem érdekelt,hogy egy idegennek öntöm ki a szívem,jól esett. És lám,most a legjobb barátom. Mindenben számíthatok rá és nagyon szeretem. Viszont a viszonyom Ákossal,vagyis a bátyámmal,még rosszabra fordult,mikoris pont a szülinapunkon,1 hónappal ezelőtt Adri dobta őt. Elmondása szerint már megunta. A pontos okot nem tudom. De Ákos nyilván engem hibáztat,mert miért is ne? Ezeket gondoltam az autóba,mikor arra lettem figyelmes,hogy Máté,a kisöcsém rúgdossa a lábam. Éppen a nővéremékhez tartunk,ugyanis ott fogunk lakni és ott fogjuk tölteni az utolsó évünket a gimiben. Apa és a felesége Zsófi nem tudták már fizetni a sulinkat,mivel túl sok pénzt követelnek,és ezt most nem tudták volna kifizetni. Anyám pedig...róla nem tudok sokat. Csak annyit,hogy valahol Balin ásztatja a seggét. Mikor 5 évesek voltunk,elhagyott minket. 2 évre rá jött Zsófi,1 évvel később pedig megszületett Máté. Először nem nagyon szívleltem a nőt,aztán végül rájöttem,hogy ő a legjobb anya az egész világon. Csak sajnos ő ma nem tudott jönni,mivel bekellett mennie dolgozni. Na de itt van még Dominik. Nem értem miért jött. Hiszen annyi mindent otthon hagyott.Kosárlabda,rajz szakkör,matek szakkör,színjátszó szakkör,főző szakkör...jó,na,kissé aktív. Plusz az anyukája és a kishúga is Budapesten lakik. Persze ő egyedül lakott,de...Ajj,annyira édes,hogy ezt teszi értem. Megint Máté riasztott fel gondolataimból,csak éppenséggel most csípkedett.
-Aú,neked meg mi bajod van öcskös?-Húztam el a karom fájdalmasan. 9 éves létére van ereje.
-Megérkeztünk,kislányom.-Adott választ apa,miközben kiszállt a járműből.Mi is követtük őt.Megálltunk a ház előtt. Nem változott semmit Karácsony óta. Egészen kicsiny fehér ház az övéké.Kis kerttel és egy pincével. Van 2 szoba,egy konyha és egy fürdőszoba. Ebben lakik Detti és a pasija,Dénes vagyis Dinci.Hát igen,nem a legértelmesebb becenév. De amúgy kedves csávó. Csak ne izzadna annyira a tenyere.Nem sokkal később az említett emberkék léptek ki az ajtón.
-Apuci!-Ölelte meg Detti gyorsan aput. 23 éves vagy sem,biztos vagyok benne,hogy aput mindig így fogja köszönteni.-Máté,jó nagyra nőttél,gyere ide kishaver.-Ölelte át a kisöcsénket és adott neki egy cuppanós puszit.-Dominik drágám,jó látni téged.-Simította meg legjobb barátom karját.
-Téged is,Detti.-Mosolygott vissza a nővéremre.
-És végül a kedvenc ikreim.Letti és Ákos!-Vigyorgott ránk.
-Szia!-Köszöntöttem egy öleléssel. Ákos csak biccentett. Aztán jött Dinci,aki mindenkivel kezett fogott...moshattam meg utána a kezem rendesen.
-Hol a szobám?-Kérdezett rá Ákos flegmán. Mindenki arcáról lefagyott a mosoly. Nem hiszem el,pont most kell a tuskót játszania? Oké,értem,szakítottak vele,de azért lecsillapothatna. Adri nem a világközepe.
-Lettivel és Dominikkal leszel egyszobában. A konyha mellett van.-Vaszolt a legidősebb tesónk. A bátyám fogta magát,és elindult a ház felé,viszont apám megállította.
-Mi van,fiam? Már nem is köszönsz el az öregedtől és a kistestvéredtől?-Ákos megforgatta a szemeit,majd sóhajtott,összeborzolta Máté haját,megveregette apu vállát és bement a házba. Apu mosolygott,de az arcán láttam,hogy szomorú. Kissé megrázta,hogy eltávolodtak a fiával.
-Ne aggódjon,uram. Abban az 1 évben,amennyit velünk lesz,higgye el,megint mosolyogni fog,mint a tejbetök.-Kacsintott Dinci.
-Remélem igazad van.-Sóhajtott.-Jól van gyerekek. Legyetek jók.-Megöleltem őket,aztán végignéztem,ahogy elhajt a fekete ford.
***
A délután pakolással telt. Láthatóan a bátyám és én sem örülünk,hogy egyszobában kell lennünk,de nem tehetünk mást. Legalább nekem itt lesz Dominik. A vacsora azzal telt,hogy Detti és Dinci a kisbabáról beszéltek,aki januárban fog megszületni. Igen. Terhes. Aligvárom,hogy nagynéni legyek! Majd jó sokat fogok vele játszani. Segíteni fogok mindenben,de a pelenkázást nem biztos,hogy vállalom. Most itt ülök az ablakpárkányon és nézem a tájat. Ha egyáltalán a szomszéd házát annak lehet nevezni. Gondolom fiatalok lakhatnak ott,mivel hangos zene hangja és fények szűrődnek ki. Jó tudni,hogy ők ilyen boldogak. Én nen annyira. 1 hét múlva kezdődik a suli és kicsit bevagyok rezelve. Mi van,ha az új osztálytársaim utálni fognak?
-Mi a baj,vöröske?-Jelent meg mellettem a legjobb barátom.
-Semmi.-Vontam meg a vállam.Néhány percig még némán ültünk egymás mellett,aztán hozzáfordultam.-Mi van,ha utálni fognak engem?-Furán nézett rám.-Az új osztálytársaim. Mi van,ha nem fogok nekik tetszeni? Hiszen mire megyek a répafejemmel vagy a 150 centimmel?Kész csődtömeg vagyok!-Raktam idegesen karba a kezem. Dominik vigyorogva megrázta a fejét.
-Jaj,Lettike,te kis butus.-Simította meg az arcom.-Te vagy a legkedvesebb ember,akit ismerek. Emellett okos és szép vagy. Kizárt,hogy pont téged utálnának.-A szavaitól picit megnyugodtam.
-Köszönöm,hogy vagy nekem,Domi.
-Jaj,de nyálasak vagytok!-Hallottam meg Ákos hangját a párnája alól.-Amúgy meg,valaki aludni szeretne,úgyhogy nem fognátok be?!-Morogta.
-Akkor az a valaki használjon füldugót.-Vágtam vissza. 1 év? Nem hiszem,hogy kifogjuk bírni ennyi ideig együtt.