A kis akciónk óta már eltelt egy jó idő és már a csunin vizsgánál járunk elméletben. Hogy miért ott? Azért mert még mindig nincs csapatom... Hát na igen 3mas csapatokkal kell jelentkezni de nincs kivel. Szívás mi? Á úgyis megoldom. Valahogy. Előbb utóbb... Meg van! Mit keres egy villanykörte a fejem felett? Na mindegy annyi baj legyen de már meg is van a tervem, de  az még legyen egy kicsit még titok.

Addig váltsunk át könyvünk másik főhősére akit eddig még nem említettem meg. Khm... Hölgyeim és uraim*dobpergés*:
Gaara szemszöge:
Úton vagyunk Konoha felé a csunin vizsga miatt ami csak egy álca lesz azért hogy megtámadhassuk és leigázzuk. Temarinak és Kankuronak dolga akadt így egy kicsit körbe nézek a faluban. Az utam során egy kisfiúba botlottam aki felidegesített és amikor megakartam leckéztetni egy kicsit a gyereket amikor valami megrázott de erősnek éreztem még a pajzsomon keresztül is.
–Tedd le azt a gyereket amíg szépen mondom.- mondta az idegen aki nem más volt mint egy lány.
Letettem és felé fordultam.
–Ki vagy te?
–Nem illik előbb neked bemutatkozni?
–Sandy. Uchiha Sandy. Most te jössz.
–Gaara.
–És mond Gaara. Mi jogon bánsz így egy gyerekkel?
–Felídegesített és megakartam leckéztetni.
–Aha értem. És ha engem felidegesítesz azzal hogy egy gyereket bántasz, akkor én is neked esketek.
–Tégy úgy ahogy jónak látod, de előre szólok nem úszod meg ép bőrrel.
–A csunin vizsgára jöttél te is igaz?
–Talán. És?
–Akkor majd ott mutasd meg nekem a tudásod.
–Ahogy akarod.-ahogy ezt kimondtam eltünt. Csak egy klón lett volna és ilyen erős?
Ez után még megjelent egy Uzumaki Naruto gyerek aki azt hajtogatta hogy ő lesz a következő Hokage és egy fiú aki hasonlított az előző lányra és rá is kérdeztem a nevére. Uchiha Sasuke. Ebből azt szűrtem le hogy testvérek lehetnek. A kis akcióm után az ideiglenes szálláshelyre mentem.
–Na mi tartott ilyen sokáig?
–Semmi.
–Amúgy hallottátok a hírt?
–Milyen hírt öcsi?
–Ne hívj így nem vagy sokkal idősebb nálam Temari.
–Jó-jó csak mond már a hírt!
–Oké. Azt hallottam hogy van egy lány aki szintén részt vesz a vizsgán pedig sokkal fiatalabb mint aminek kellene lennie.
–Mennyivel?-szálltam be én is a beszélgetésbe.
–Oh~ A kisöcsénket érdekli egy lány?
–Szó sincs róla.-néztem rá komolyan de éreztem hogy a pajzs alatt kicsit elpirultam. Ez hogy lehetséges?- Akkor?
–Öhh...olyan 2-3 évvel ha jól hallottam.
–Értem. Jó éjt.
–J-jó éjt...-mondták egyszerre.
Persze nem aludni mentem mert akkor Shukaku megint kiszabafulna.
Hanem kinyitottam az ablakot mert ki akartam menni, de ekkor kivágodott az ajtóm. Csak egy őr volt.
–Ifjú úr megtaláltuk a kisasszonyt de valaki segített neki megszökni és így megint elvesztetzük a nyomát!
–Akkor mit keresel még itt? Menj és keresd tovább!
–Igenis!
Hahh...hogy ezzel a lánnyal is csak a baj van. Sóhajtottam majd kiugrottam szellőzni. Abban reménykedtem hogy össze futok a rejtélyes lánnyal de nem találkoztam végül vele így leültem egy padra és behúnytam a szemem így pihentettve  azt. Egy plédet éreztem meg magamon és egy elsuhanó árnyat láttam elmenni. A plédnek nagyon jó illata volt és kellemes is. Kis idő után haza mentem és el raktam a plédet hogy nehogy meglássa valaki.

Hallo hallo! Igen élek kész csoda mi? De legalább hoztam részt és az igéretem má megint nem tartottam meg. 😅 Na igen: jön megint a frissítés nálam. Akkor nézzük olyan havi 3 könyvvel tudok csak foglalkozni max de minimum egyel. Szóval skacok igen, elkezdtem tanulni! Szandi igen tudom mondtad már hogy szép hogy félévtől na de akkor is na! Tőlem ez is sok már hisz nem szoktam ahhoz hogy tanuljak csak szükség helyzetén. Szóval csssssssssssssshhhhhhhhhhhhhhh.
Remélem tetszett a rész itt Krilimo volt a következő találkozásig is Sayōnara mina-san!

Ui: komolyan mondom meg kéne rövidíteni ezt vég elköszönést 😅