Ezt nem hiszem el, hogy lehetséges hogy két őrzőm is van?-de nem tudtam sokáig gondolkodni ezen a tényen hiszen túl kellett élnem egy pszichopata fogva tartását. 

-Én ismerem Luke-ot. Kérem higgyen nekem. Zöld szeme van és ragyogó méz szőke haja. Van két kis gödröcske az arcán.-próbáltam meggyőzni az embert de mintha nem akart volna hinni nekem. 

-Nem hiszem el, hogy is hihetném ő meghalt mikor még kis gyermek volt.-láttam rajta hogy a pajzsa kezd megtörni. 

-Igen, elvileg meghalt mikor 3 éves volt. Ugyan azon a napon született mint én és most a palotában tartózkodik mint az én személyes tanács adóm. És mind e mellett olvas a gondolataimban is amire eddig csak egy ember volt képes. Az igazi őrzőm.-igen, gondoltam mindjárt sikerül meggyőzni. Már nem kell sok és akkor kiszabadulhatok innen és vissza mehetek az én drága Hercegemhez. 

-De az lehetetlen, senkinek nem volt eddig két őrzője a történelem során. Még a Királyi családnak sem és nem hiszem hogy te lennél a kivétel. 

-Miért nem tud nekem hinni én csak a szín tiszta igazat mondom.-az arcán át suhant valami ördögi kifejezés. 

-Na most meglátjuk hogy igazat mondasz-e.-és elkezdett közeledni felém. 

Jake szemszöge:

Már 3 napja semmi hír nincs Rebeccaról. Kezdek nagyon aggódni. Semmi váltság díj semmi üzenet. Még csak gondolatban sem érzem hogy keresne az én kis Hercegnőm. De abban még biztos vagyok hogy nem halt meg hiszen még én is itt állok teljes élet nagyságban. A palotában mindenki nagyon lehangolt és már csak azt várják hogy mikor kerül vissza a trón örökös vagy hogy én mikor  esem holtan össze. A gondolat átvitelre vissza térve én nem tudok üzenni még csak meg se tudom nézni hogy merre van mintha egy láthatatlan fal zárna el tőle. Mintha érzékelném hogy életben van és még viszonylag jók az élet funkciói de nem vagyok benne biztos. Ami a legjobban fáj hogy mindenki tőlem vár megoldást hiszem 1. én vagyok az őrzője, vagy mije 2. miattam tűnt el. 

Luke szemszöge:

Miután Rebecca este elment tőlem furcsa érzésem támadt. A fáradtságnak tudtam be. De aztán az éjszaka közepén felriadtam és már vissza se tudtam aludni. Na szép gondolom holnap is karikás szemekkel kell a Hercegnő elé állnom. Az éjszaka gyorsan eltelt miután elővettem a kedvenc könyvem és olvasgatni kezdtem. Reggel miután mindennel végeztem elindultam felkelteni Rebaccat hogy időben oda érjen az apjához. Ez már nem ment olyan zökkenő mentesen hiszen nem volt meg a Hercegnő!

Mi a fene történhetett itt? Hol van ilyenkor minden őr és a saját személyi őrzője. 

Talán másnak kéne átvenni a helyét. Talán nekem hisz tudom én mindig mellette lennék és nem csak akkor mikor nekem jó. Az viszont furcsa hogy tudok a gondolataimban olvasni, lehet hogy ez egy jel arra hogy alkalmasabb lennék őrzőnk mint ez a kis Herceg. 

Rebecca szemszöge:

Mikor elindult felém nagyon megijedtem. Tudtam, éreztem hogy mire készül. És gondoltam hogy nem élhetem túl a mai napot. Mikor végre oda ért elém, olyan közel hajolt hogy a görbe orra hozzá ért az enyémhez, láttam azokat a gyilkos mogyoró barna szemeket amik semmi gyengeségről nem árulkodtak. Határozott volt, és mikor már elterelte a figyelmemet akkor hirtelen egy kést döfött a combomba. Majd kihúzta és újra belém szúrta, ezt sokszor eljátszotta a végén már nem is számoltam és már nem is tudtam volna. Éreztem hogy gyengülök de mielőtt meghaltam volna ellátta a sebeimet majd ott hagyott, ismét egyedül a sötétségben. 

Heyhey!

Meghoztam az új részt és örömmel láttam hogy már 12 csillag van a storymon. Kaptam egy elég jó kritikát is IranaVarga jó voltából. Tudom hogy ez a rész elég rövidke lett az előző után de én igyekszem higgyétek el. De addig is a következő fejezet nem rész lesz hanem egy szereplő gárda bemutatása. Lesznek olyanok akik eddig még nem tűntek fel és csak később lépnek be a történetbe. 

Addig is remélem sokan rátalálnak még a történetemre és csillagozni is fogtok. Ha valami nem igazán nyerte el a tetszéseteket akkor kommentben nyugodtan elmondhatjátok. 

Puszi: R