-Jake szeretlek.-ebben a pillanatban ki nyíltak a szemeim és vakító világosságot láttam. Majd a felém hajoló szerelmem sziluettjét láttam meg.

Nem tudtam hogy minek a hatására keltem fel de nem is érdekelt hiszen újra itt vagyok. És csak ez számít. Így vissza gondolva nagy hülyeség volt részemről ez az öngyilkossági kísérlet de abban a pillanatban úgy éreztem hogy az a helyes. Majd fel tettem azt a kérdést amitől rettegtem.

-Jake-kicsit köszörültem a torkom-mi történt?

-Hát mikor éreztem hogy gyengülök és a te szív verésed sem volt már valami erős gyorsan cselekedtem, át rohantam hozzád de mikor a fürdőt zárva találtam nagyon megijedtem főleg mikor megéreztem a talpam alatt a nedvességet. Először azt hittem hogy víz, de ez-ez jobban ragadt annál és sötétebb is volt. A nevedet kiáltottam és mikor nem reagáltál elkezdtem betörni az ajtót. Nem ment könnye hisz én is olyan ütemben gyengültem mint te. Végül sikerült kiszabadítani téged és rohantam is a kórház részlegbe.

-Mennyi idő telt el?

-2 hét, kómában voltál a hatalmas vér veszteség miatt. Már mindenki lemondott rólad de én nem, érzetem hogy egyre erősebb és erősebb vagy. Így hát nem mozdultam mellőled, beszéltem hozzád. És mikor gondolatban válaszoltál el se tudod képzelni hogy az mekkora öröm volt. És mind a mellett hogy itt voltam veled saját magam hibáztattam. Hiszen én tehetek mindenről, én kergettelek majdnem a halálba csak mert nem mertem elmondani neked az igazat.

-Jake, ez nem a te hibád, én vagyok túl gyenge. És majdnem meghaltál miattam csak mert nem tudtam elviselni hogy elutasítottál.

-Nem miattad, magam miatt. De most mindent elmondok őszintén, rendben?

-Rendben.

-Minden úgy kezdődött hogy fellázadtak az emberek. Még ma se tudni hogy miért. Ekkor születtünk meg mi. 3 éves korunkig laktunk itt majd ki tettek minket ugyan abban az árvaházban. Azzal a céllal hogy védjelek meg. Ezt nagyon nehéz volt egy 3 évesnek felfogni de mivel már születésemtől kezdve erre neveltek sikerült életben tartani téged. És amikor hallottam a fejemben hogy rólam álmodsz felhőtlenül boldog voltam. Majd mikor azt tervezgetted hogy megszöksz éreztem hogy lépnem kell. Hogy vissza kell hozzalak a jogos otthonodba, és be kell valljam boldog is voltam hisz tudtam itt jobban meg ismerhetsz nem csak a gonosz és bunkó énemet. És amikor arra gondoltál még a Földön hogy azért vagyok veled szemét mert nem lehetünk együtt nem is tévedtél olyan nagyot. De minden sérelmedért bocsánatot kérek.

-Jake, gyere ide.-közelebb jött.-Még közelebb.-már majdnem össze ért a szánk, fel emeltem a kezem és a tarkójára raktam. Még közelebb húztam, ajkaink már súrolták egymást, a kifújt levegőnk keveredett és éreztem az egyre gyorsulóbb szívverését is. De vártam, hogy mire? Arra hogy ő lépjen. És lépett is. Ajkaink szenvedélyes csókban forrtak össze. Beletúrtam a hajába, próbáltam azt a kis helyet is megszüntetni ami még köztünk volt. Megfogta a takaró alatt a derekam és feljebb emelt így már mindenhol össze értünk. Mikor a hajamat is megragadta nyögtem egyet és ez volt az a pillanat mikor a nyelve áttért az én számba és felfedező utat indított. Nem mondhatom hogy nem élveztem, annál inkább. Ezt a pillanatot választotta édes jó apám hogy meglátogasson. Ajtó nyitódását hallottuk, és Jake rögtön el is ugrott mellőlem de ekkor más késő volt. Meglátott minket. Kigúvat (nem tudom hogyan kell helyesen le írni szerk.) szemekkel figyelte minden mozdulatunkat. Szólásra nyitotta a száját de én megelőztem.

-Apa, mindent megtudok magyarázni, csak hallgass végig jó?-lassan bólintott.

Heyhey!

Sajnálom tündéreim hogy tegnap nem tudtam résszel szolgálni de mivel ti sem nagyon akartok megdobni egy egy kommenttel így úgy gondolom (jogosan) hogy el maradhatok pár nappal nem hiszitek?

Na minden esetre itt az új rész, és remélem ez már tetszik annyira/vagy nem hogy vote-oljatok.  Holnap, remélem tudok hozni újat, esetleg még ma este is. 

XX R