Mikor már alig volt bennem élet hallottam hogy valaki a fürdő ajtaján dörömböl és a nevemet kiabálj. Hirtelen reccsenést hallottam majd elsötétült minden.

Nem éreztem semmit, látni is csak a sötétséget láttam. Hallani viszont mindent hallottam. Minden egyes szót amit hozzám intéztek értettem. Reagálni viszont nem tudtam. Megéreztem valamit, egy idegen szívdobogását? És bár tisztán értettem hogy mit gondol és érez nem mondta ki hangosan. Én olvastam mások gondolatában?Nem tudom elhinni hiszen eddig csak egy átlagos lány voltam, átlagosnak nem mondható élettel. De most hogy a személyem is illik ehhez a világhoz nem tudom mi lesz velem. Hiszen így már biztosan nem tudok megszabadulni innen.

-Kérlek Hercegnő ne haragudj rám. És nem úgy gondoltam, hidd el minden szavam hazugság volt csak hogy távol tartsalak magamtól.-tudtam ki-é a hang, de se kedvem se energiám nem volt arra hogy válaszoljak.

-Könyörgöm kelj fel, nem tudok élni nélküled. Én...sze.-és itt nem fejezte be a mondatot.-Érzem hogy egyre jobban vagy, a kedvemért nyisd ki azokat a gyönyörű szemeidet.

Fogalmam sincs hogy honnan jött Jakenek ez hirtelen "udvarlás" de nem is érdekelt. Hiszen én csak arra kellek neki hogy életbe maradjon. Se többre se kevesebbre. És az ilyen élet hamar tönkre teszi az ember (tündér) lelki világát.

-Nekem nem csak arra kellesz hogy ne halljak meg, én nem tudok úgy élni, azzal a tudattal hogy megöltelek.-(pedig pont ezt csináltad)-Hogy megöltem azt akit a világon mindenné jobban szeretek.-elcsuklott a hangja az utolsó szónál.

Mivel tudom hogy képes a gondolataimba olvasni, és én még nem vagyok olyan állapotban hogy fel kelljek így úgy döntöttem hogy így fogok vele kommunikálni. Gondolatban.

-Jake....miért bántál velem úgy?-tettem fel a kérdést. Hallottam hogy a lélegzete megáll egy pillanatra. De tudtam hogy örül, szóba állok vele.

-Fogalmam sincs, talán azért mert még magamnak sem vallottam be az érzéseimet.

-Tudod én már az árva házban is tudtam hogy mit érzek, mind annak ellenére ahogy bántál velem. De mikor közölted velem hogy csak arra vagyok jó hogy ne halj meg nem gondolkodtam. Nem hittel hogy valaki aki iránt ilyen erős érzéseim vannak képes így lenézni.

-Hercegnő, el se hiszed hogy mennyire fáj így látni téged. Főleg hogy tudom nekem köszönhető az állapotod. És hidd el nem csak arra vagy jó, hiszen én bármikor meghalnék érted, de nem tehetem hisz akkor velem halsz te is.

-Engem az sem érdekel ha a pokol legmélyebb bugyrában fogok megrohadni akkor is veled akarok lenni bármi az ára. És ha meghalok/meghalunk tudni fogom hogy talán egy jobb helyre kerülünk mind ketten. És akkor az örökké valóságig együtt lehetünk hiszen nem választ el minket semmi.

-Én is ugyan így gondolom. Tudod ebben a 14 évben volt időm ki ismerni téged. Talán jobban is ismerlek mint te saját magadat. És mikor hallanom kellet mikor vernek, vagy mást csinálnak a szívem szakadt meg. Főleg hogy tudtam nem jött még el az idő hogy haza vigyelek. És ha tehetném hidd el vissza mennék abba az árva házba és minden egyes gondozót módszeresen ölnék meg azért amit veled tettek. Hiszen te a világot jelented nekem és bármit meg adnék azért hogy soha ne válasszanak el minket.

-Jake szeretlek.-ebben a pillanatban ki nyíltak a szemeim és vakító világosságot láttam. Majd a felém hajoló szerelmem sziluettjét láttam meg.

Heyhey!

Ügye megmondtam hogy hozok még ma részt. És igazam is lett. De sajnálattal látom hogy még mindig senki nem reagált semmire. Ennyire rossz lenne az amit írok? Vagy csak simán lusták vagytok drágaságaim. Na mind1 majd holnap hozom a többi részt. Addig is jó éjszakát.

XX R