-De lehetnénk, csak nem akarok.

Mintha egy világ tört volna bennem össze, ez a mondat mintha megváltoztatott volna mindent a világ nézetemről. Egész életében inkább egyedül marad mintsem hogy velem legyen. Hát ennyire szörnyű volnék? Akkor viszont neki sem szabad látnia a kétségbe esett gondolataimat. És mivel sok természet feletti könyvet olvastam így tudom ha vizuálisan elképzelsz egy falat az elméd körül akkor (elméletben) nem látják a gondolataidat. És mintha be is jött volna, kicsit megváltozott az arc kifejezése. Tudtam hogy az ötletem működött.

-Mit csinálsz?-kérdezte kétségbe esetten.

-Neked ahhoz semmi közöd, hiszen az elmémet csak a szeretteimmel osztom meg.

-De nekem tudnom kell hogy mire gondolsz, mit látsz. Hogy védjelek meg ha azt sem tudom hogy mi a baj?-éreztem hogy egyre jobban el van keseredve.

-Az már nem az én gondom, és mivel az előbb azt mondtad érzed a szívverésemet így gondolatok nélkül is tudod ha baj van. Nem igaz Jake? És mi az hogy hirtelen ennyire aggódsz értem? Csak nem elgyengült az a kicsi szíved?

-Nem dehogy, csak amilyen szerencsétlen vagy megöleted magad mint az anyád és akkor én is automatikusan meghalok. Amihez viszont semmi kedvem nincs.

-Menj a francba.

-Te meg az anyádba.

És ebben a pillanatban úgy gondoltam jobb is ha anyámat követem. Hisz apám is elhagyott, a szerelmem nem szeret viszont. Így ugyan mi értelme van bárminek is? És mivel Jake nem tudhatja mire készülök így elég ha csak este teszem meg.

-Luke!-kiáltottam.

Abban a pillanatban berontott a nagyterembe.

-Igen Hercegnő?

-Vezessen kérem a szobámba, el fáradtam. Kicsit le pihennék ha lehet.

-Igen, természetesen. De miért nem Jake Herceg vezeti el Önt?-Herceg?

-Nem vágyom ebben a pillanatban a társaságára.

-Értettem Hercegnő, kérem kövessen.-mikor kiléptem a teremből hangos szitkozódást hallottam és egy éles zajt mintha beleütöttek vagy rúgtak volna valamibe.

Már mehetünk egy ideje mikor fel tettem a kérdést ami már foglalkoztatott egy ideje.

-Jake Herceg?

-Igen, Ő az elfek királyának a fia. Más néven az őrzők parancsnokának a fia.

-Értem, de akkor miért őriz engem hiszem Ő is nemes. Nem kéne neki is valami fél-e védelem? Vagy az csak a tündéreknek jár?

-Á az csak a királyi család tagjainak jár. Az elfekből nem csak személyre szabott őrzők vannak, ők teszik ki a királyi őrséget is. Városokban is ők a rend fenntartók. De mint mondtam személyre szabott védelmet csak a királyi család tagjai kaphatnak.

-Köszönöm Luke. És te mit is csinálsz ebben a palotában?

-Én vagyok az Ön mindenese. Sminkes, stylestja, kiszolgálója.

-És nem lehetne hogy csak apró tanácsokkal látsz el és inkább barát vagy mint sem kiszolgáló? És mindenek előtt szeretném a tegeznél, kérlek hívj csak Rebeccanak.

-Ige...rendben van Rebecca.

Mikor már este volt és Luke is magamra hagyott éreztem hogy itt az ideje annak hogy véghez vigyem a tervemet. Bementem a hatalmas fürdőbe meg kerestem valami éles tárgyat. Hirtelen csak egy borotvát találtam, szétszedtem és tadam lett is egy pengém. Mikor már eléggé elszántam magam oda tettem a kezemhez, mind ez alatt figyeltem ne hogy túl gyorsan verjen a szívem és ide csalja az én őrzőmet. Majd belemélyesztettem a kezembe a pengét. Nem mondhatom hogy nem fájt de nem volt vészes. Éreztem a meleg nedvet ahogy folyik a kezemen. Mikor már alig volt bennem élet hallottam hogy valaki a fürdő ajtaján dörömböl és a nevemet kiabálj. Hirtelen reccsenést hallottam majd elsötétült minden.

Heyhey!

Meghoztam az új részt. Elég hamar ha belegondoltok hiszen egy nap alatt 2 részt is ki tudtam rakni. Remélem legalább annyira fel vagytok pörögve mint én. Ha tetszett kérlek jelezzétek bárhogyan és ha nem akkor is. Sietek a kövi résszel talán ma már fent is lesz.

XX R