És belépett az akire soha nem is számítottam volna. Jake.

Soha nem gondoltam volna hogy életem szerelme őrzött engem az utóbbi 14 évbe. De hát akkor ő még csak 4 éves volt hogy tudott egyáltalán a feladatára figyelni ha még csak apró gyermek. Míg ezek a gondolatok száguldoztak a fejemben ide ért hozzám. Mintha tündérként még jobban nézne ki mint alapvetően. Vagyis várjunk csak miket gondolok én, Rebecca most szépen lassan abba hagyod az e fél-e ábrándozásokat.

-Jó újra látni Hercegnő.-most már értem hogy miért becézett mindig így, nem csúfolni vagy gúnyolni akart egyszerűen a rangomhoz méltóan szólított meg.

-Én nem tudom olyan mértékben viszonozni ezt az örömöt mint te.-mondtam bár lehet hogy nem kellet volna ilyen durván oda szólnom hiszen most egészen kedves volt velem.

-Ó Hercegnő te csak azt hiszed hogy én ezt beveszem. Tudod-és itt közelebb hajolt-hallom a gondolataidat.

Szerintem még egy paradicsomnál is jobban el vörösödtem, akkor tud mindenről hogy mennyire oda vagyok érte hogy mindig róla álmodtam.

-Azt kétlem, szerintem csak be akarsz ijeszteni.-mondtam bátran bár még én is kételkedtem saját magamban.

-Ó akkor azt kitől tudtam meg hogy az árvaházban minden nap rólam álmodtál.

Uram isten, akkor meg is csak igazat mondott. Én ezt nem tudom el hinni, nem elég hogy az utóbbi 14 évemet figyelemmel kísérte még a gondolataim között is vájkált.

-Ne szégyelld, ha tehetném én is rólad álmodnék Hercegnő.-ezt már a fülembe súgva mondta.

-És akkor miért nem teszed meg?-kérdeztem naivan.

-Mert nem tudok aludni.

-Mi az hogy nem tudsz aludni? Talán vámpír vagy vagy mi a franc.

-Hát talán nem is állok olyan messze tőle. Mert míg te tündér vagy addig én elf, és mindig belőlünk lesznek az őrzők ami annyit jelent hogy folyamatosan őriznünk kell azt akihez már születésünkkor rendeltek. Ez úgy működik hogy te megszületsz, és én is ugyan abban a pillanatban születek meg. Így valami fél-e kapcsolat alakul ki a két gyermek között. Innen tudom meg ha téged valami fenyeget, hiszen a szívdobogás soha nem hazudik és én pontosan azt érzem meg. Most, ebben a pillanatban is érzem hogy egyre hevesebben ver a kis szíved. Talán fel zaklattalak?

-Nem dehogy, csak folytasd kérlek.

-Rendben szóval ott tartottam hogy érzem amit te. Mindig és minden hol. Ezért is a génjeink úgy változtak meg az idő során hogy a szükségleteinkre ne kelljen sok időt fordítani. Mint például az alvás, mivel ez túl sok időt vesz el így egyáltalán nincs rá szükségünk. Ugyan ez van a légzéssel, tudunk levegőt venni de a szervezetünk nem indokolja. Ez van az evéssel, pislogással, ivással....érzelmekkel. Vannak olyanok nagy ritkán akik szerelembe esnek de mint mondtam ez nagyon ritka és veszélyes. Hisz tételezzük fel, ha nekem lenne hirtelen egy barátnőm-itt össze szorult a torkom-akkor automatikusan nem eléd ugranék hanem elé. És ez büntetendő, és nem csak én halnék meg hanem te is.

-Értem, sajnálom. És nem lehetne hogy felmondj vagy hasonló?

-Még mindig nem érted. Nekem ez az életem, csak is ezért születtem meg ezért vagyok az aki. Itt nem lehet csak úgy felmondani és mondani hogy majd jövök, talán. Nem. Nekem addig kell rád vigyáznom míg meg nem halok. És ha te meghalsz, akkor én is. És ez fordítva is igaz.

-De ha tételezzük fel együtt lennénk az nem csak erősítene téged? Úgy értem akkor folyton, még többet mint most velem lehetnél.

-De lehetnék, csak nem akarok.

Heyhey!

Meghoztam az új részt, és még mindig sajnálattal látom hogy senki nem ír semmit. Még a tipikus trollok sem . Na mindegy én ettől eltekintve folytatom ezt a storyt mert ez véleményem szerint igazán jól alakul. Igyekszem a következő résszel és remélem nektek is legalább annyira tetszik ez a történet mint nekem.

XX R