Rebecca szemszöge:

Először nem is tudtam hogy mit mondjak neki. Hisz annyian hazudtak nekem, elraboltak, az első szerelmem elhagyott de még előtte megtaláltam Ethant. És már tudtam a választ. Csak Ethanre kellett gondolnom és hogy többé nem láthatom.

-Maradok. Addig ameddig csak akarod.-láttam a megkönnyebbülést az arcán.

-Figyelj én nem akarok semmit erőltetni de nagyon örülök neki hogy itt maradsz. És most elmagyarázom hogy miért nem mondta el neked senki hogy van egy testvéred.

-Na szóval mikor az az elmebeteg elrabolta anyátokat akkor ő már terhes volt. Már csak 1-2 hónap kellett volna hogy megszülje Haileyt és téged de akkor jött Ő. A király magába roskadt mikor csak téged kapott vissza. Én viszont megtaláltam a nővéredet az erdőben sírva egy kis pólyában. Gondoltam  csak nem hagyhatom ott ezért magammal vittem. Saját testvérem ként neveltem fel, de ő mindig is tisztában volt vele hogy nem az én rokonom sokat segített neki hogy gondolat olvasó és hogy bele lát a jövőbe. De akkor jöttél te, haza vitelek téged is Haiy rögtön tudta mi a helyzet már látta előre hogy eljössz. És hogy velem leszel.

-Én ezt nem értem. Hogy lehet hogy én a másik világban éltem mikor a családom itt volt. És te is.

-Vannak bizonyos átjárók a világok között. Én is egy ilyenen jöttem át ide de nem ez a lényeg. Hanem hogy most itt vagyunk, együtt és maradsz. Tiéd a trón, biztonságban vagy és már nincs többé szükséged egy idegesítő védelmezőre sem. Majd én veled leszek és mivel örökké élek és hozzád vagyok kötve senki nem bánthat téged.

Szeretem őt, szeretni fogom és remélem egyszer ő lesz a királyom is.

Hát gyerekek ez egy nagyon rövidke rész lett tudom. De ezzel próbálom jelezni hogy vissza térek vagyis próbálkozom.

Legyetek jók: Bekuci