Ethan elindult vissza a sátor felé, én ekkor már ismét a helyemen feküdtem. Alvást színleltem és mintha annyira ideges lett volna hogy észre se vette hogy nem alszom. Sőt...

Egész éjszaka ezen gondolkoztam. Ki lehet ez a nő? Mi köze Ethan-höz? És miért zaklat fel engem ez az egész annyira. Hisz én teljes mértékig megbízom Ethan-ben, ki se lehet fejezni mennyire. Csak...Ez a nő a saját "fajából" van. Lehet hogy fel kéne áldozni a saját boldogságom azért hogy neki jó legyen...Vagy várjunk csak mit is beszélek, ez hülyeség. Ethan velem boldog és nem mással aminek örülnöm kéne, és örülök is, de nehéz. Talán fel kéne hoznom a témát reggel. Vagy nem tudom mit kéne tennem, teljesen tanácstalan vagyok. 

Ezzel telt el az egész éjszakám. Gondolkoztam és nem tudtam abba hagyni. Végül arra a döntésre jutottam hogy megkérdezem reggel. Ha nem ad egyenes választ nem bízhatok benn. Hisz én tudom mit láttam. Egy nőt akinek szárnyai vannak. És eljött hozzá. De az én egyetlenem dühös volt, vagy lehet csak ideges volt mert félt hogy meglátom őket. Amit az ő sajnálatára megtettem. 

A gondolkozásomból az riasztott fel hogy a szerelmem elkezdett mozgolódni. Tudtam mindjárt felkel és meg kell kérdeznem mi volt az éjszaka. Csak sajnos féltem a választól, hogy ellök magától, vagy ami még rosszabb elhagy. Nem bírnám elviselni, és mivel nem mehetnék haza se egy mód lenne hogy teljesen elszakadjak tőle. Mindenki tudja mire gondolok. És mivel Jake és én elvagyunk választva nem is lesz bűntudatom amiért magammal rántottam egy ártatlan, vagyis annyire nem ártatlan életet. 

-Jó reggelt szívem. Hogy aludtál?-kérdezte édesen. De nem lehetek gyenge most épp haragszom rá azért mert a feltételezéseim szerint megcsal.

-Meg voltam.-mondom neki nem túl barátságosan. Tudom hogy megakartam vele beszélni mindent, vagyis inkább azt a nőt, de most nem megy. Majd este ha kidühöngtem magam. 

-Omh, van valami baj? Kicsit mogorva vagy ma.-nem esik jól neki hogy bunkó vagyok. De nekem se, talán ha nem kúrna félre nem lennék ilyen....

-Semmi bajom.-vágom rá.-De ma nem lesz edzés.

-Na, végre egy kis pihi. Akkor együtt töltjük a napot?-reménykedik, és más helyzetben rögtön rávágnám az igent de most nem.

-Arra gondoltam hogy egyedül elmegyek valamerre. Kicsit kiszellőztetem a fejem.-kiemeltem azt a szót a mondatomba, hogy egyedül. Megbántottam láttam az arcán. 

-Ha szeretnéd rendben van, vagy már olyan erős hogy megvédd magad míg én oda érek szóval menj csak. De remélem tudod hogy egész nap várlak haza és aggódok érted. 

-Hogyne tudnám. Hisz a kis angyal barátnőddel olyan jól kimutattad ezt tegnap este.

-Hogy mi??