Oda mentem majd megnéztem az évszámot. A születésem előtti nap. És abban a pillanatban ajtó nyitódást hallottam majd siető lépteket. Valaki megérintette a vállam. Lassan megfordultam És az apámmal találtam szembe magam.

-Kicsim...-én itt félbe szakítottam.

-Te vagy az...ügye?-láttam hogy kicsit megdöbben hogy egyáltalán felismerem de aztán kicsit vacilálva de válaszolt.

-Én mindent meg tudok magyarázni.

-Azt kétlem, ugyan mi okod lehet arra hogy ott hagysz 14 évre. 3, érted 3 évesen egy tök idegen helyen. És azt sem mondhatod hogy jó helyen hagytatok mert nem, bántalmaztak. Fogtad, bántalmaztak.-itt éreztem hogy folynak a könnyeim.-És ha ez nem lenne elég még csak nem is adtatok magatokról élet jelet. Mikor kicsi voltam azzal nyugtattam magam hogy biztos azért kerültem ide mert nem tudtatok volna eltartani, vagy hogy nem lenne jó életem mellettetek. De mint kiderült te egy Király vagy. Egy kibaszott Királyságod van de az egy szem lányodra nem tudsz figyelni?

-Ez nem így történt, és csak most szereztem róla tudomást hogy bántalmaztak. Az egyik megbízottam csak most ért vissza és adott jelentést az utóbbi 14 évedről.

-És ki lehet az mert én ugyan senkit nem láttam nagy égbe meredő fülekkel rohangálni az árvaházba!-vontam fel dühösen a szemöldököm.

-Majd hamarosan találkozhatsz vele, és a te füled se állt az ég felé még a Földön voltál, addig egy bűbáj védett.

-Na ne viccelj már, nekem most sem áll fel felé.-Megtapogattam a fülem ahol elvileg normális füleknek kellet volna lennie e helyett égbe meredő valamiket tapintottam.-Én ezt nem tudom elhinni.

Megtörtem, már nem tudtam haragudni a szüleimre csak az a lényeg hogy újra együtt vagyunk és mindent újra kezdhetünk.

-Apa-itt kicsit megálltam-miért hagytatok el?

-Az országot a felkelők fenyegették, és mi anyáddal féltettünk ettől az egésztől. Azt akartuk hogy normális életed lehessen. És mi, azaz én-itt elcsuklott a hangja-végig figyeltelek akkor is ha te ezt nem érezted. És végtelenül sajnálom hogy mi történt veled, bármit megtennék hogy visszacsinálhassam.

-Én megbocsátok neked apa. De anya hol van?-valami megvillant a tekintetében.

-Anyádat a felkelők megölték. Nagyon sajnálom kicsim. Most magadra kell hogy hagyjalak. De itt marad veled Luke és a felvigyázóddal is találkozhatsz ha gondolod.-és kilépett a nagy teremből.

Már nagyon kíváncsi vagyok hogy ki is figyelhetett engem 14 éven át. Hisz akkor ő jobban ismerhet mint én magamat. Luke mint most megtudtam köhintett egyet és intett a kapu felé ahol az apám nem is olyan régen vonult ki. És belépett az akire soha nem is számítottam volna. Jake.

Heyhey!

És ez a rész is elég rövidke lett de majd kárpótollak titeket, ezt is csak azért raktam fel ilyen befejezetlenül hogy jelezzem nem tűntem el. Nagy sajnálattal láttam hogy senki nem akar írni de megértem hisz nem vagyok én olyan tehetséges. De azért jól esne ha valaki még csak annyit is írna "Hogy hé figyelj már, hagyd abba ennek a szarnak az írását mert sehova nem vezet és csak magadat égeted le." Látjátok már eléggé el vagyok keseredve.

Majd jelentkezem.

XX R