Rebecca szemszöge:

Mikor elindultunk leárnyékoltam magam hogy Luke ne olvasson a fejemben. Hisz van egy kész tervem. Ráveszem hogy megálljunk pihenni és mikor már alszik megszököm. Na nehogy már ő döntse el mikor akarok haza menni és mikor nem.

-Figyelj Luke, nagyon fáradt vagyok és már régóta nem tudtam aludni nyugodtan. Nem állhatnánk meg csak pár órára kérlek?-elővettem a könyörgő hangom és a kiskutya szemem.

-Rendben, én is már elég álmos vagyok. De csak pár óra nem több.-magamban ujjongtam mikor meghallottam a válaszát. Leszállt a lováról majd engem is lesegített.

-Köszönöm, na akkor megyek is aludni.-de nem csináltam semmit azon kívül hogy lefeküdtem és vártam. Hogy mire? Arra hogy elaludjon.

Ethan szemszöge:

-Hailey, nem érzed hogy hol van? Semmit? A gondolatit?-egyre jobban kétségbe estem.

-Már mondtam hogy nem, fél perc alatt nem változott semmit ez a tény. -éreztem hogy ő is egyre feldúltabb.

-Ha te hagytad volna hogy utána menjek akkor most is itt lehetne.

-Ki halt meg?-tette fel az a személy a kérdést akiért végig aggódtam.-És milyen szerelmed?-ajjaj talán mégsem kellett volna hallania azt amit mondtam.

-Azt....azt hittem/hittük hogy meghaltál. És a másikat meg csak félre hallottad szerintem.

-Na jó, most meséld el hogy hol voltál, és hogy jutottál ki.

-Rendben de te akartad hallani.

Pár órával korábban:

Éppen az erdőben voltam és koncentráltam arra hogy haza teleportáljak. De nem igazán ment. Aztán hangok ütötték meg a fülemet. Azt hittem hogy te vagy az, hogy vissza jöttél értem de nem. Meglepődtem hiszen Luke állt előttem. Nem tudtam hogy talált meg de nem akartam vele haza menni. Itt akartam maradni veled...vagyis veletek. De ő ezt nem hagyta és felrántott a lovára és már indult is.

Mikor sikerült meggyőznöm arról hogy álljunk meg egy kicsit pihenni, kész is volt a tervem. Megvárom míg elalszik majd haza jövök. Ide. Mindez persze csak fél órába telt.

Mikor végre elaludt Luke, gondolkoztam hogyan juthatnék haza. Igen nekem ott van az otthonom ahol Ethan. Tudom hirtelen jött, és nekem még mindig barátom van de rossz érzésem van Jake-el szemben. Mindegy most nem ez a fontos.

Most csak arra kell gondolnom hogy jussak ki innen. Arra gondoltam hogy használhatnám az erőmet. hátha most működik. Nem tudtam hogyan csináljam és mit kell tennem de biztos voltam benne hogy vagy így vagy úgy de haza jutok.

Elképzeltem Ethan mosolyát (ami elég ritka), és Hailey arcát. A meleg sátrat ahol felkeltem és ahol először szerettem bele igazán valakibe. Az illatokat, a színeket, a hangokat. Azt a gyönyörű tájat.

Éreztem valamit. Valami furcsát. Hallottam Ethan aggódó hangját és hogy a szerelmének hív??? mi történhetett ott míg nem voltam jelen. És mire feleszméltem ott álltam teljes életnagyságban mögötte. Hát ezt nem hiszem el hogy sikerült.

-Az egyetlen szerelmem meghalt.-ezt hallottam meg abban a pillanatban.

-Ki halt meg?-tettem fel a roppant egyértelmű választ.

És innen ismeritek a sztorit.

Tehát végig haza akart jönni, hozzám. Eszméletlen boldog voltam hiszem ez azt jelenti hogy nem csak én szeretem őt hanem viszont szeret is.

-Hogy csináltad hogy ne halljam a gondolataidat?-hallottam meg Hailey hangját.

-Hát egy falat képzeltem az elmém köré.-mondta az egyértelmű választ. Bár Haiy arcából nem ezt néztem ki hogy egyértelmű. Magamban jól kiröhögtem.

Rebecca szemszöge:

Miután mindent elmeséltem elindultam a sátrunk felé hogy végre én is kipihenhessem magam. De a nyomomban volt valaki. Nem más mint az én szív szerelmem. Na de nem Hailey. Hanem az a csodás testű Adonisz.
Mikor végre mellém ért megkérdezte:

-Nem aludhatnék ma veled? Csak mert félek hogy megint eltűnsz és én azt nem élném túl.

Istenem ilyet még senki nem mondott nekem. Eszméletlen aranyos.

-Rendben. De akkor menjünk. És kérlek ne hagyd hogy elvigyenek. Épp eleget szenvedtem az utóbbi hetekben.

-Ígérem. Többé nem hagyom hogy bármi bajod essen.

És a karjaiban aludtam el. Biztonságban, és szeretve.

Tudom babák hogy elég rövid lett és sajnálom. De elég esemény dús részről van szónem gondoljátok? Most már igazán jöhetne több komi. Jól esne a kicsi szívemnek. Ma még hozok egy részt, de az nem a történethez kapcsolódik hanem egy ajánló lesz. Nagon örülnék neki ha mindenki elolvasná.

Addig puszi: R