Űznivaló gondolatok előzték meg az artériám, kiszabadultak a testemből, rászorítottak a nyakamra, hogy a maradék levegőmtől is megfosszanak, majd csiklandozva haladtak tovább a gerincemen, ízenként lezsibbasztva a végtagjaim. Az egyetlen kis fonál, mely összekapcsolt a valósággal megnyúlt, és lassan hintáztatott a fekete, semmitmondó gödörben. Marasztalt. Sosem féltem a sötétben, de ma kislámpával alszom el.