Csillag vagyok. Egyedül pislákolok a tömegben, a fekete mindenségben lassan és észrevétlenül alszik ki fényem. Aranyszínű könnyekkel ölelem át magát, a mérget, ami életben tart. Mazochista mozzanat, még mindig elhiszem. Sziporkázom a fényében, szikrázom a feketeségben, egy pillanatra megvakulok. Amikor magamhoz térek, újra a saját, halovány poromban találom magam. Szórt fénnyé váltam. Kiégtem.