Az eső, mi felüdít, a pára, mi fullaszt, a köd, kitől nem látok, a fény, ami megvakít, a Nap, ki melenget, a Hold, ki őrzi csendemet, a csillag, ki csodál, de mellém soha nem áll, az éjfél, a Los Angeles, a hajnal, a törött lemez, a reggel, a hétóra, a gondterhelt cigaretta, a füstben rejlő mosoly, az a sok befejezetlen sor, a vegyszer, a kötés, oda szemem ezerszer visszanéz, a sóder, a hangod, a kezed, az arcod, az utcák a padok, a hetek, a napok, az üresség mi marcangol,  a hiány, ami csontig hatol, a fájdalom, a vihar, mindent elpusztít, belülről mar, a szél, ami széttép, lassan átfúj rajtam, a lelkem, a szívem szükségedért kiállt, kérlek értsd meg: Nélküled nem ugyanaz a világ!